Costanza Casati - Babilónia

 Kiadó: General Press Kiadó

Kiadás éve: 2026

Stílus: Történelmi, Dráma

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Az ókor, mint téma, szerintem egy kifejezetten nehéz terep. Egyfelől, mert régen volt és csekély írásos emlék maradt ránk, másfelől, mert cserébe rengeteg szóbeszéd kering róla, amiről szinte képtelenség eldönteni, hogy igaz vagy csak az utókor emlékezete kreálta. És akkor jön egy 1995-ben született írónő, aki kellően bátor hozzányúlni ennek a letűnt kornak egy igencsak homályos alakjához, Szemirámiszhoz. Őszinte leszek. Mielőtt a kezembe kaparintottam volna ezt a csodaszép kötetet (keményborítós, mesterien tagolt, profin fordított) mindössze annyit tudtam Szemirámiszról, hogy mesés függőkertje volt, ami a világ hét csodáinak egyike. Slussz-passz. És akkor jött Costanza Casati, aki újragondolta az egész történetet azon töredékek és szóbeszédek alapján, amik az időszámításunk előtti 800-as évekből ránk maradtak. Merész vállalkozás? Abszolút! És hogy megugrotta-e a lécet? Na lássuk!

Cselekmény:

A regény szinte in medias res indít. Krisztus előtt 823-ban vagyunk, mikor Eber-Nari kormányzóját dühödt katonák üldözik. Szemirámisz, félelmet nem ismerve próbál segíteni az ismeretlen férfinak, saját életét is veszélybe sodorva. Próbálkozása sikertelen marad, a kormányzót hátra hagyva saját életét kénytelen menteni. Ezzel a felütéssel bepillantás nyerhetünk az ókori Szíriában (Eber-Nari) folyó hatalmi harcokba és a bizonytalan világba, ami ezekkel járt.

Az írónő mesterien tárja elénk Szemirámisz félig isteni, félig emberi származását, fiatalkorának viszontagságait és az utat, ami Onnesz oldalán az Asszír Birodalomba (mai Irak) vezeti hősnőnket. Itt ismerkedik meg Ninosszal, Onnesz gyermekkori barátjával, féltestvérével és a birodalom királyával. Egy szerelmi háromszög, ami bár nem annak indul, idővel kiteljesedik, teret adva ezzel egy szívszorító drámának. 

A történet ugyanakkor nem áll meg a paloták gazdagon festett szobáiban. Bepillantást nyerhetünk az egyszerű szolgálók életébe, akiknek egyetlen feladata van: némának és láthatatlannak maradni. Minden más megtorlást vonhat maga után. Ez a kitekintés teszi igazán értékessé a könyvet, hisz szinte 360 fokos képet kaphatunk az akkori korok társadalmáról.

A történet csúcspontját minden kétséget kizáróan a Dur városánál zajló csatajelenet és az ezt követő történések jelentik, melyek eredményeként Szemiramisz - uralkodói nevén Sammuramat- uralkodása veszi kezdetét. 

Értékelés:

IMÁDTAM! Mondom ezt úgy, hogy minimum egy hétig olvastam, pedig gyors olvasónak tartom magam. Ez az 510 oldal olyan utazást tartogatott a számomra, amire legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Ezek a karakterek éltek. Tudom, könyvről beszélek, de Casati olyan ambíciókkal, álmokkal, vívódásokkal töltötte meg őket, hogy egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy rég letűnt korok hőseiről olvasok. Szabad pillanataimban a döntéseiken rágódtam. Egyszerre csodáltam a hataloméhes oldalukat és fáradhatatlan, túlélésért való munkálkodásukat. Számtalanszor megálltam olvasás közben, hogy rákeressek pár érdekes sorsra, tényre. Constanza annyira zseniálisan egyensúlyoz a valóság és a képzelet határán, hogy sokszor nehéz eldönteni mi is igaz.

A történet erőssége kétségkívül, hogy igazán mai tud maradni. Nem árulok zsákbamacskát: Onnesz és Ninosz között egy plátói szerelmi szálról beszélhetünk, ami elgondolkodtató módon hozza a történetbe az LMBTQ szálat. De számos más jelenet vagy idézet szerepel a könyvben, amivel a mai korok embere is tökéletesen tud azonosulni. Pár kedvenc példám:

" Tapasztalatom szerint minél kevesebbel indul valaki az életben, annál elszántabb, hogy igazolja magát." 226.o.

" Sokan élvezik, ha mások nyomorúságán szórakozhatnak, mert úgy érzik, akkor hatalmuk van felettük." 191.o.

Tudom, hogy lesznek olyan hangok, akik azt fogják mondani dagályos és lassan hömpölyög a történet. Van benne egy kis igazság, de a történet lényege az a páratlan atmoszféra, amit az írónő teremtett. Az állandó fenyegetettség érzése, ami az olvasót is magával ragadja. Mindeközben pedig a néha felfoghatatlan és túlzottan ambíciózus döntések, amiket ezek a szereplők hoznak. Mikor csak ül az olvasó, a homlokát ráncolva, hogy "Ezt most miért?!". És a történet folyamán egyre jobban és jobban megértjük a szereplők motivációját és lassan azt vesszük észre, már mi is hatalomra törnénk. 

Essen még szó két kedvenc karakteremről: #2, Ribat. A fiatal rabszolgafiú, aki Szemiramisz ambícióit tükrözi csak kicsiben. Az ő szemén keresztül bepillantást nyerhetünk a sikátorok sötét részeibe, a szolgák keserves mindennapjaiba. Ravasz és önző, de valahogy mégis megkedveli az ember. #1, Szaszi. A kémfőnök, az eunuch, akit Föníciából rángattak el, majd erejének köszönhetően jutott a csúcsra. A férfi, akiről sosem tudod mit is gondol valójában, egy karakter, akin bőven törheti az olvasó a fejét. Mégis, mindig kiáll Szemirámisz mellett. Csendes nyugalmával, jól tájékozottságával és szarkasztikus stílusával abszolút kedvencemmé vált! 

Órákig tudnék még írni erről a könyvről, annyi rétege van és annyi szempontból lehetne elemezni. A történelmi témájú regények kedvelőinek igazi csemege lesz körbesétálni a zikkuratok és mára már eltűnt falfestmények közt. De azoknak is jó választás lehet, akik kedvelik az olyan regényeket, amik jól tudnak világot teremteni. A lassabb sodrású regényeket, amikben el lehet mélyülni és jó pár hét vagy hónap után is emlékszik rá az ember, hisz nyomot hagynak.

Zárásul még lezárnám a kezdeti gondolatom. Costanza Casati kétségkívül megugrotta azt a bizonyos képzeletbeli lécet. Profin felépített, izgalmas, olvasmányos és történelemhez hű regényt alkotott. Ezúton is köszönöm a General Press Kiadónak a megtisztelő recenziós lehetőséget és külön gratulálok nekik, hogy ilyen értékes köteteket hoznak nekünk 💓!