Gabriel Tanka - Windlake

Kiadó: Magánkiadás

Kiadás éve: 2026

Stílus: Lélektani

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Ritkán olvasok lélektani regényeket, mivel túlzottan empatikus vagyok és jobban megviselnek ezek a történetek, mint kellene. Nem, nem a sírásra gondolok. Hanem, hogy egy-egy szomorú történés vagy pillanat tovább velem marad, mint az indokolt lenne. LMBTQ regényeket pedig soha. Nincs velük problémám, semmi ilyesmi, csak egyszerűen más zsánerekben vagyok otthon. Akkor mégis, hogyan került hozzám ez a mély lélektani és LMBTQ témákat feszegető lírai hangvitelű regény? Jogos a kérdés.

A válasz egyszerű: az imádnivaló booksta (instagramos könyves oldalak) közösségnek hála, egészen pontosan Tamásnak💕. Ismerjük egymás ízlését, érdeklődési körét és stílusát. Így történhet meg az, hogy valaki tudja, hogy teljesen más zsáner is tetszeni fog nekem. Szóval Tamás közbenjárásával talált rám az író, Gabriel Tanka és csodálatos regénye a Windlake . Bevallom, elsőre a címszöveg alapján teljesen mást vártam. 

" Egy tóparti falu a háború után.

Egy fiú, aki nem talál szavakat az érzéseire.

És egy apa, akinek a csendje nehezebb a haragnál."

Ez alapján azt hittem egy háborúból hazatért veterán srác hétköznapjaiba csöppenek majd, aki a poszttraumás stressz szindróma miatt nehezen találja a hangot az édesapjával. Nah, ennél az elképzelésnél nagyobbat nem is tévedhettem volna! De nézzük miért is megy mélyre a Windlake és miért is szerettem!

Cselekmény:

Előre bocsátanám, hogy Windlake egy kitalált helyszín. (Én azt hittem Norvégia, mások, hogy Svájc, de a szerző célja az volt, hogy egy olyan helyet alkosson, ami a földgolyó bármely részén lehetne.) Egy aprócska falu, ahol mindenki ismer mindenkit. Az emberek összetartanak, de mégsem annyira, hogy tiszteljék egymás határait. 

Itt lakik főhősünk Sebastian Vesper és családja. Édesapja, aki megmagyarázhatatlan dühvel közelít a világ felé és húga, Sofi, aki a gyermeki naivságot árasztja magából a tenni akarással és a hittel, hogy valami jobb is kisülhet a neki a sors által osztott lapokból. A regény másik központi figurája Noel, Sebastian legjobb barátja. A regény - számomra - legrejtélyesebb alakja, akiről sosem tudja az olvasó mi is jár igazán a fejében.

A regény egyik központi kérdése ez a furcsa, sokszor érthetetlen kapcsolat, ami Sebastiant és Noelt összeköti. De a kérdések itt nem állnak meg... Hamarosan egy rejtélyes alak költözik a falucskába, akit a falu orvosa támogat, szakadatlanul. Miért? És ki is ez a nő, akinek múltját több homály fedi, mint, amin bárki is keresztül tudna látni?

Sokáig csak kapkodtam a fejem a számos - látszólag össze nem függő - cselekmény és szereplő kapcsán. A regény végére viszont a szerző mesterien összefésüli a szálakat, amik addig külön utakon futottak, olyan mondanivalót adva regénynek, ami igazán mélyre megy. Egyértelművé téve az olvasó számára, hogy a harag és a düh nem jó tanácsadók. Addig kell tennünk a boldogságunkért vagy lelki békénkért, míg tudunk. Ne várjunk addig, míg egy napon már túl késő lesz...

Értékelés:

 

Egy könyv, ami sötét. Amitől nem lesz jobb kedved, de olyan történetet kapsz általa, ami mélyre megy, elgondolkodtat és veled marad. Személyes kedvenceim voltak a fejezetek végeit lezáró gondolatok, amik olyan átgondoltak és érzelmesek voltak, hogy totális katarzis érzést adtak nekem, olvasónak. 

A regény maga nagyon lírai hangvitelű és ez "jól is áll" neki. A finoman megfogalmazott tájleíró részek, amik hol késleltetésként, hol hangulatfestésként szolgálnak. Ez volt a másik nagy kedvencem a Windlake kapcsán, hisz ilyen szépen fogalmazni - párbeszédek nélkül - kevesen tudnak.

Ezt a regényt azok fogják igazán szeretni, akik nem a cselekményközpontúságot tartják a legfontosabbnak, hanem a karakterek érzelmi fejlődését és a regény páratlan, lassú, líra hangulatát. Gyógyír lehet azok lelkének is, akik az identitáskeresés  útvesztőiben bolyonganak, hisz ez a kötet megmutatja, hogy érdemes mindig a szívünkre hallgatni.

Zárásul pedig essen szó az íróról és alázatáról, amivel ehhez a regényhez állt. Az már akkor érződött, hogy egy csodálatosan szerkesztett kötetről van szó, mikor olvasni kezdtem. Arra viszont nem számítottam, hogy elsőkönyves írótól egy ennyire jól felépített történetet kapok. Számos magvas gondolattal, ami bőven biztosított gondolkodni valót. Aki a bemutatkozó kötetével ilyen magasra teszi a lécet, attól az olvasók türelmetlenül várják a folytatást. Őszintén remélem, hogy nem most olvastam Gabriel Tankatól utoljára!

Bordás Róbert - Kötelékek hálójában (Vízzé válik a vér? 2. rész)

Kiadó: Magánkiadás

Kiadás éve: 2026

Stílus: Történelmi, Családregény, Romantikus

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Mindig elgondolkodom azon hogyan is kerülnek bizonyos könyvek vagy írók az életünkbe. Van olyan, mikor mi magunk emeljük le az adott könyvet a könyvtár vagy a bolt polcáról, de olyan is, mikor az író talál ránk. Bordás Róbert fordította magyarra Katerina Dunne Sasfészek ura című regényét és tulajdonképpen ezáltal ismerkedtünk meg. Ezzel a regénnyel keresett meg, lassan már egy éve. Ekkor figyeltem fel munkásságára és arra, hogy vannak saját regényei is. De még milyenek! Azóta már volt szerencsém elolvasni a "Leosztott lapok" című második világháború előtti Kárpátalján játszódó regényét, illetve jelenlegi írásom tárgyának, a "Kötelékek hálójában" című regénynek az első részét, az "Aranyozott hazugságok"-at. (Mennyire beszédes és intelligens címek! Na és a borítók! Rájuk néz az ember és máris kedve támad elolvasni őket.) Róbert regényeinek igazi íve van, ami teljesen magába szippantja az olvasót. És hogy miért is szerettem annyira ezt a regény? Nézzük is!

Cselekmény:

Az 1890-es években vagyunk, és az előző részből megismert György és családja immár nyugodtabb körülmények között élnek. Bár elveszett fiuk hiány továbbra is fájó pont a család számára, próbálják élni hétköznapi életüket. Míg az első rész Györgyre fókuszált leginkább, ez a rész a család nagyobbik lánya, Lizzy köré épül. Az Aranyozott hazugságokban megismert koraszülött kislány immár fiatal lányként tér vissza a látóterünkbe. Családja - avégett, hogy jobb lehetőségei legyenek az életben - New Yorkba küldi tanulni, ahol nem csak az iskola várja. 

Ahogyan az lenni szokott az ilyen korú lányok minden sarkon a szerelmet keresik. Először egy közeli
ismerősbe habarodik bele, később azonban, ahogy komolyodik, egy sokkal érettebb érzelem költözik az életébe. Ugyanakkor semmi sem az, aminek látszik. Számos összefonódás és véletlen alakítja ezt a páratlan érzelmet.

Mindeközben régi ismerősöket is üdvözölhetünk a lapokon, mint a csodaszép és tehetős Florence-t, aki ebben a részben sem válik kedvesebbé. János, a becses testvér is visszatér pár lap erejéig, akárcsak a család eltűnt elsőszülöttje. Így igazán nem marad hiányérzet az olvasóban.

Értékelés:

Kétféle író van. Az egyik, aki futószalagon ontja magából a könyveket és közben nem fejlődik. De nem is ez a lényeg, hanem a másik típus, ahová Róbertet is sorolom: az író, aki regényről regényre fejlődik. Mivel volt szerencsém sorban olvasni a köteteit ez a fejlődés gyönyörűen lemérhető a sorain. A dramaturgia, az alapsztori eddig is zseniális volt, de az írói stílussal ez mostanra érett össze úgy Isten igazán. Mikor az olvasó azt érzi, hogy "ez igen, nagyon egyben volt"!

Amit a legjobban szerettem ebben a regényben, hogy történelmi romantikus volt, pedig egy szimpla - bár mesteri - családregényre számítottam. És az a romantikus rész! Tinédzserkoromban imádtam azt a finom romantikát, amit Jane Austen könyvei képviseltek, de nagyon kevés ahhoz hasonló olvasmányt találtam. A Kötelékek hálójában viszont épp ilyen. Nem tolakodóan,  de tökéletesen kifejezi az ébredező érzelmeket és nem mellesleg tanulságos és fordulatos is.

Ejtsünk szót a borítóról is. Egyszerűen tökéletes! Nemcsak szemet gyönyörködtető, hanem kifejező is. És mint megtudtam ez nem véletlen... Hisz a szerző lányának munkája, ez pedig sokat elárul. Ahogyan először a "szemünkkel eszünk", úgy a "szemünkkel olvasunk" is. Sokkal jobb érzés olyan kötetet leemelni a polcról, aminek borítója odafigyeléssel készült és megfelelően tükrözi a csodálatos beltartalmat is. 

Ez a regény igazi csemege lesz a családregények rajongóinak, bár mindenképpen érdemes az előző rész, az Aranyozott hazugságok után olvasni. Ritkán mondok ilyet, hisz szokásom mindent össze-vissza sorrendben olvasni, de ezt higgyétek el, tényleg indokoltan írom. A történet íve így érvényesül igazán. A történelmi regények olvasóit is minden bizonnyal elvarázsolja majd a kötet, hisz számos korabeli érdekességről szó esik, mint az autók megjelenése vagy a faji eszmék erősödése. De, mint írtam, a szerző megtalálta a tökéletes összhangot, így a történelmi romantikusok kedvelői is rajongással olvashatják, akárcsak jómagam😍. Nem is maradt bennem semmi hiányérzet. Vagy mégis. Hol a folytatás?!

Costanza Casati - Babilónia

 Kiadó: General Press Kiadó

Kiadás éve: 2026

Stílus: Történelmi, Dráma

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Az ókor, mint téma, szerintem egy kifejezetten nehéz terep. Egyfelől, mert régen volt és csekély írásos emlék maradt ránk, másfelől, mert cserébe rengeteg szóbeszéd kering róla, amiről szinte képtelenség eldönteni, hogy igaz vagy csak az utókor emlékezete kreálta. És akkor jön egy 1995-ben született írónő, aki kellően bátor hozzányúlni ennek a letűnt kornak egy igencsak homályos alakjához, Szemirámiszhoz. Őszinte leszek. Mielőtt a kezembe kaparintottam volna ezt a csodaszép kötetet (keményborítós, mesterien tagolt, profin fordított) mindössze annyit tudtam Szemirámiszról, hogy mesés függőkertje volt, ami a világ hét csodáinak egyike. Slussz-passz. És akkor jött Costanza Casati, aki újragondolta az egész történetet azon töredékek és szóbeszédek alapján, amik az időszámításunk előtti 800-as évekből ránk maradtak. Merész vállalkozás? Abszolút! És hogy megugrotta-e a lécet? Na lássuk!

Cselekmény:

A regény szinte in medias res indít. Krisztus előtt 823-ban vagyunk, mikor Eber-Nari kormányzóját dühödt katonák üldözik. Szemirámisz, félelmet nem ismerve próbál segíteni az ismeretlen férfinak, saját életét is veszélybe sodorva. Próbálkozása sikertelen marad, a kormányzót hátra hagyva saját életét kénytelen menteni. Ezzel a felütéssel bepillantás nyerhetünk az ókori Szíriában (Eber-Nari) folyó hatalmi harcokba és a bizonytalan világba, ami ezekkel járt.

Az írónő mesterien tárja elénk Szemirámisz félig isteni, félig emberi származását, fiatalkorának viszontagságait és az utat, ami Onnesz oldalán az Asszír Birodalomba (mai Irak) vezeti hősnőnket. Itt ismerkedik meg Ninosszal, Onnesz gyermekkori barátjával, féltestvérével és a birodalom királyával. Egy szerelmi háromszög, ami bár nem annak indul, idővel kiteljesedik, teret adva ezzel egy szívszorító drámának. 

A történet ugyanakkor nem áll meg a paloták gazdagon festett szobáiban. Bepillantást nyerhetünk az egyszerű szolgálók életébe, akiknek egyetlen feladata van: némának és láthatatlannak maradni. Minden más megtorlást vonhat maga után. Ez a kitekintés teszi igazán értékessé a könyvet, hisz szinte 360 fokos képet kaphatunk az akkori korok társadalmáról.

A történet csúcspontját minden kétséget kizáróan a Dur városánál zajló csatajelenet és az ezt követő történések jelentik, melyek eredményeként Szemiramisz - uralkodói nevén Sammuramat- uralkodása veszi kezdetét. 

Értékelés:

IMÁDTAM! Mondom ezt úgy, hogy minimum egy hétig olvastam, pedig gyors olvasónak tartom magam. Ez az 510 oldal olyan utazást tartogatott a számomra, amire legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Ezek a karakterek éltek. Tudom, könyvről beszélek, de Casati olyan ambíciókkal, álmokkal, vívódásokkal töltötte meg őket, hogy egy pillanatig sem merült fel bennem, hogy rég letűnt korok hőseiről olvasok. Szabad pillanataimban a döntéseiken rágódtam. Egyszerre csodáltam a hataloméhes oldalukat és fáradhatatlan, túlélésért való munkálkodásukat. Számtalanszor megálltam olvasás közben, hogy rákeressek pár érdekes sorsra, tényre. Constanza annyira zseniálisan egyensúlyoz a valóság és a képzelet határán, hogy sokszor nehéz eldönteni mi is igaz.

A történet erőssége kétségkívül, hogy igazán mai tud maradni. Nem árulok zsákbamacskát: Onnesz és Ninosz között egy plátói szerelmi szálról beszélhetünk, ami elgondolkodtató módon hozza a történetbe az LMBTQ szálat. De számos más jelenet vagy idézet szerepel a könyvben, amivel a mai korok embere is tökéletesen tud azonosulni. Pár kedvenc példám:

" Tapasztalatom szerint minél kevesebbel indul valaki az életben, annál elszántabb, hogy igazolja magát." 226.o.

" Sokan élvezik, ha mások nyomorúságán szórakozhatnak, mert úgy érzik, akkor hatalmuk van felettük." 191.o.

Tudom, hogy lesznek olyan hangok, akik azt fogják mondani dagályos és lassan hömpölyög a történet. Van benne egy kis igazság, de a történet lényege az a páratlan atmoszféra, amit az írónő teremtett. Az állandó fenyegetettség érzése, ami az olvasót is magával ragadja. Mindeközben pedig a néha felfoghatatlan és túlzottan ambíciózus döntések, amiket ezek a szereplők hoznak. Mikor csak ül az olvasó, a homlokát ráncolva, hogy "Ezt most miért?!". És a történet folyamán egyre jobban és jobban megértjük a szereplők motivációját és lassan azt vesszük észre, már mi is hatalomra törnénk. 

Essen még szó két kedvenc karakteremről: #2, Ribat. A fiatal rabszolgafiú, aki Szemiramisz ambícióit tükrözi csak kicsiben. Az ő szemén keresztül bepillantást nyerhetünk a sikátorok sötét részeibe, a szolgák keserves mindennapjaiba. Ravasz és önző, de valahogy mégis megkedveli az ember. #1, Szaszi. A kémfőnök, az eunuch, akit Föníciából rángattak el, majd erejének köszönhetően jutott a csúcsra. A férfi, akiről sosem tudod mit is gondol valójában, egy karakter, akin bőven törheti az olvasó a fejét. Mégis, mindig kiáll Szemirámisz mellett. Csendes nyugalmával, jól tájékozottságával és szarkasztikus stílusával abszolút kedvencemmé vált! 

Órákig tudnék még írni erről a könyvről, annyi rétege van és annyi szempontból lehetne elemezni. A történelmi témájú regények kedvelőinek igazi csemege lesz körbesétálni a zikkuratok és mára már eltűnt falfestmények közt. De azoknak is jó választás lehet, akik kedvelik az olyan regényeket, amik jól tudnak világot teremteni. A lassabb sodrású regényeket, amikben el lehet mélyülni és jó pár hét vagy hónap után is emlékszik rá az ember, hisz nyomot hagynak.

Zárásul még lezárnám a kezdeti gondolatom. Costanza Casati kétségkívül megugrotta azt a bizonyos képzeletbeli lécet. Profin felépített, izgalmas, olvasmányos és történelemhez hű regényt alkotott. Ezúton is köszönöm a General Press Kiadónak a megtisztelő recenziós lehetőséget és külön gratulálok nekik, hogy ilyen értékes köteteket hoznak nekünk 💓!

Bihary Péter - Le Gourmet (A hatalom íze)

 Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2025

Stílus: Thriller

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Bihary Péter munkásságával egy véletlen folytán ismerkedtem meg, 2024 nyarán. Egy irodalomterápiás táborban az egyik résztvevő ajánlotta nekem a könyveit és ódákat zengett róluk. Bevallom, már máskor is szembe jött velem a neve, de a könyvei borítói valahogyan sosem szólítottak meg. Pedig mit hagytam ki! 

A Rose von Jericho című regényével kezdtem az ismerkedést és teljesen megvett magának. Jelenlegi írásom tárgya a Le Gourmet – A hatalom íze című regénye az első, aminél valóban a kezembe vettem volna a könyvesboltban a könyvet, borító alapján is. Zseniálisan eltalálták! Abba már csak nevetve megyek bele, hogy jó megfigyelőkészségemhez híven csak a férfi alak (kezében a konyhai eszközökkel), illetve a rokokó stílusú palotabelső ragadta meg a figyelmemet. A lényeg, az asztalon heverő meztelen lány, nem tűnt fel, sokadjára sem😅. De aki Bihary Péter könyvet vesz a kezébe tisztában van vele, hogy ezek a kötetek szókimondóak és bátrak! Egy percig sem gyávák olyan jeleneteket és erkölcsi helyzeteket elénk tárni, amiktől a való életben borsódzna a hátunk.... De épp ezért lehet imádni őket💓!

Cselekmény:

Párizs, napjainkban. A franciák fővárosa, ahol bármi megtörténhet és a gasztronómia az úr. Itt tevékenykedik Olivier Blanchard, a felső osztálybeli bonviván, aki páratlan business-ben utazik: olyan egyedi fogások séfje, amit rajta kívül senki más nem készít a világon. Drága hobbi, de van rá kereslet! Mégpedig az emberiség krémjének leggazdagabbjai.

Első hallásra teljesen átlagosnak, bár - az egyszerű olvasó számára - elérhetetlennek tűnik ez a szolgáltatás. Mégis, valahogyan ráterelődik a rendőrség figyelme... 

Marie Morel zaklatottan toppan be a rendőrségre, ahol aggódva adja elő, hogy legjobb barátnője, a balett-táncos Zoé Picard egyik napról a másikra eltűnt. A rendőrök csak a vállukat vonogatják, pláne, miután megtudják, hogy a hölgy csak futni indult. Ám az események drasztikus fordulatot vesznek, mikor a közeli parkban megtalálják a hölgy ripityára tört mobilját...

Egy regény, amiben az elképzelhetetlen valósággá válik és annyira sötét, hogy nem fogod tudni letenni!

Értékelés: 

Ez a regény több szempontból is kihagyhatatlan. Elsőként azért, mert bár rendkívül "beteg", mégis valós problémákat feszeget. Évekig dolgoztam Párizsban, így tudom, hogy sok minden, ami a lapokon szerepel, sajnos igaz. Azzal, hogy az író csak a negatív karakterek szájába adja ezeket a dolgokat eleve viszolygást vált ki az olvasóból, de amúgy... Akad benne sok igazság. És itt jön az, amire utaltam: vajon hol kezdődik a regény és hol egy egészséges társadalomkritika?

A másik, a helyszín. Párizs, persze. A város, ahol a gasztronómia a mindennapi élet része és olyan büszkék rá az emberek, hogy még a legsötétebb dolgokra is képesek. Hihető? Abszolút! És épp ezért félelmetes ez a regény, mert apró, hihető darabkákból építkezik. Mint például Zoé elrablása. Őszintén, felállt a hátamon a szőr, hisz annyira banális módszer, de mennyire hatékony! Ki ne segítene egy gazdag férfinak megkeresni egy kiskutyát? Ki gondolna rosszra? 

Hallottam már sokszor, hogy a zseniális elméket hajszál választja el az őrültektől. Hát, sokszor volt ilyen érzésem az író kapcsán. Mesteri és hátborzongató, amit összehozott, de nem irigyelem tőle a munkaórákat, amiket ennek a könyvnek a képzeletbeli miliőjében kellett töltenie. Ami viszont tagadhatatlan, hogy ez egy bátor könyv, amit Stephen King és egyéb véres thriller (talán még horror) rajongóknak is csak ajánlani tudok, mert az ember bőre alá mászik, libabőrössé teszi és nem ereszti. Ne hagyjátok ki!