R. Kelényi Angelika: Veszélyes Vadvirág

Carolina Wood sorozat - 7. rész

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2022

Stílus: Romantikus / Krimi

Értékelés: 4.5/5

Előzmények:

Angelika könyvei közül a Caroline Wood sorozat az egyik kedvencem. Változatos helyszínek, izgalmas bűnügyek és egy kis szerelmi szál, ami könnyedebbé teszi a kalandokat. Számomra a tökéletes kombináció a nagybetűs KIKAPCSOLÓDÁSHOZ! Ez a regény mégsem rendelkezett számomra a szokásos könnyedségével, ámbár annál több elgondolkodtató témával: a megszokott díszletek mellé gyermekbántalmazás is került, ami egy hihetetlenül fontos és figyelemre méltó téma. 

Cselekmény:

A képzeletbeli, Balaton-parti Balatonrakoncán járunk, ahol Caroline épp az egyhangú, nyugodt életét tengeti, miközben a Vadvirág Panziót próbálja sikeresebbé tenni. Kapcsolata Ádámmal kiegyensúlyozott mederben zajlik, míg felszínre nem kerülnek a különbözőségeik. 

A hotel "türkiz" szobájában az egyik, kellemetlen lakó holttestére talál a személyzet... Vajon ki lehet a gyilkos? Miért épp ebben a panzióban ölték meg és mi lehetett az indíték? - Ezekre a kérdésekre keresi a választ a hősnőnk, mit mondhatni, igencsak eredményes módon. Lesz itt minden: szexi női/férfi zsaru, napraforgó ültetvényen való kúszás, monokli. Igazi csavaros krimi!

Mindeközben az "Édes Flores"-ből /R. Kelényi Angelika - Carolina Woods sorozat - 6. rész/ ismerős arcok is feltűnnek: Liliom és Rose személyében. Liliom küzd a magyarral, de új barátra talál Ricsi, a bántalmazott kisfiú személyében. 

Vajon sikerül Caroline-nak a több fronton való küzdelem? Megtalálja a gyilkost és sikerül segítenie Ricsin is? Mindezt úgy, hogy a szerelmi élete se lássa kárát? Erre kapunk választ a regény végére.

Értékelés:

A Caroline Wood könyvek (számomra) egyik nagy erénye, hogy bármilyen sorrendben olvashatóak. Ez a rész is megállná külön a helyét. 

Nagyon komplex könyvet kaptunk ezúttal Angelikától. Nem csak a könnyed, nyaralós regényt, hanem egy elgondolkodtató élethelyzetet - a bántalmazott Ricsi és az anyukája helyzetét-, illetve egy komoly párkapcsolati dilemmát, melyet nagyon jól fogalmazott meg az írónő az alábbi idézettel: 

"A szerelem semmi, ha közben fel kell áldoznod magad. A szerelem akkor csodálatos, ha közben az lehetsz, aki lenni akarsz." 

Egy picit nehezményeztem a könyv hátulján található leírás kapcsán, hogy semmi, de semmi(!) nem utalt arra, hogy ez most egy mélyebb regény lesz. Pedig épp ezt teszi értékessé. Hogy mer írni és beszélni azokról a dolgokról, amiket az ember sokszor hajlamos a szőnyeg alá söpörni, mert "ha nem látom, akkor nem is kell vele foglalkoznom". 

Nehéz dolog az embernek szembe néznie azzal, aki. Caroline is így van ezzel, pedig bebizonyosodik, hogy egy olyan ember áll mellette, aki mindenben támogatja. És itt érünk el a fél csillag levonáshoz: Iszonyatosan idegesített néhol a pökhendisége. Pedig én ezt a karaktert szeretem, nagyon! De egyik-másik oldalon úgy viselkedett, hogy rá sem ismertem. Belehergeli magát olyan dolgokban, amiket kvázi ő okozott. Hibáztat egy másik embert egy olyan dologért, amiről ő nem tehetett. Nos, ezekkel nem tudtam azonosulni, indokolatlannak és sértőnek éreztem a reakcióit, annyira nem illett a róla a fejemben kialakult képhez.

Amit nekem adott:

Számomra a Caroline Wood sorozat mindeddig a könnyed kikapcsolódást jelentette, de ez a rész, most annál sokkal többet adott. Csodálom Angelika bátorságát és szókimondását, hogy a párkapcsolati nehézségek és gyermekbántalmazás témakörében olyan témákat feszeget, amiről az emberek szeretnek megfeledkezni vagy nem foglalkozni vele. Mindeközben mégis vannak vicces pillanatok is a könyvben így a komolyság nem megy a szórakozás rovására. És minden jó, ha a vége jó... :) 

 

Csernovszki-Nagy Alexandra: Az írisz titka

Gyarmaty Karolina történetei III.

Kiadó: NewLine Kiadó

Kiadás éve: 2021

Stílus: Romantikus / Történelmi

Értékelés: 4.5/5

Előzmények:

A Mimi regénye után azonnal rákaptam az írónő könyveire, gyors egymás utánban elolvastam a "Lina múltja" és az "Antónia eltűnt" című regényeit. Annyira függő véggel dolgozott az írónő, hogy azonnal tudni akartam mi lesz a folytatás. 2021 karácsonyára kaptam meg a könyvet, de csak most jutottam odáig, hogy el is olvassam.

Cselekmény:

A történet onnan folytatódik, ahol az "Antónia eltűnt" abba maradt. Lina és Márton tovább kerülgetik egymást, miközben egyre több rejtélyes haláleset történik körülöttük. Örömlányok, börtönalkalmazott, gyerekek... Minden korosztály és társadalmi osztály szerepel a halottak között. A történet sokáig csak egy helyben toporog, egyre több személy lép be a képbe. Majd egy lassú ívet vesz a történet és elkezd előttünk kibontakozni a cselekmény - ami sokkal bonyolultabb annál, mint azt első pillantásra gondoltuk. És miért is az "írisz titka" ez a rejtély? 

Értékelés:

Alexandra stílusa magával ragadó. IMÁDOM! Olyan érzés, mintha egy jó barátnő lenne, akit nem láttam egy ideje, de ugyanonnan tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. A regény két idővonalon játszódik: a jelenben és a múltban. (A múltbéli történések sokszor szomorúak és kemények.) A helyszínek választása nagyon jó volt: a márianosztrai fegyház (arról például nem is tudtam, hogy ott az apácák börtönt üzemeltettek - lásd jobbra), az álarcosbál - a változatos kosztümökkel, a Tabán és Szentendre leírása. A történet mindvégig érdekes maradt, tudni akartam ki(k) mozgatják a szálakat.

Ugyanakkor, a könyvnek nagyon nem tett jót a tény, hogy folytatásos - és hogy a folytatásra várni kell. Emlékszem, mikor az előző részt olvastam lerágtam a körmöm, hogy tudjam mi lesz a vége. Ellenben azóta sok idő eltelt és már nem annyira voltak tiszták az előzmények: volt, ami beugrott, volt, amire abszolút nem emlékeztem és a regényt olvasva sem elevenedett fel előttem (pl.: Antónia miért is hagyta ott a szülői házat anno?). Egy családfa vagy a szereplők rövid jellemzése jót tett volna a történetnek, mert ha nem folytatólagosan olvassa az ember, igencsak feladja neki a leckét. 

Sajnos, logikai hiba is akadt a könyvben.  „A bátyám imádta az életet!” 440. oldal „Szerető bátyád, Ágoston” 441.oldal, majd 442. oldalon már „Az öccse mégis miért írhatta le mindezt a halála előtt?”

A másik nagy "csalódásom" pedig, hogy a 4 gyilkosból kettőt vígan kitaláltam. 

[Spoiler] Az egyik abszolút evidens volt - itt el is gondolkodtam mennyire jó nyomozónő Lina, ha ő észre sem vette (holott még a beszédmodorát is váltogatta). A másik illető személye hamarabb leesett neki - de ott sem hamarkodták el a dolgokat. A harmadik illető személyére szerintem nem volt szükség - a többi is elég lett volna, hisz annyira szépen felépített volt ez a történet nélküle is. [Spoiler vége]

A történet végére kiderül miért is van olyan nagy jelentősége az írisznek, mint virágnak. Miért tűnik fel annyiszor a regény lapjain? Vajon csak egy jelentéktelen mozzanat vagy egy fontos emlék?

Amit nekem adott:

Ez egy vérbeli kosztümös krimi. Okosan felvezetve, jó karakterekkel tüzdelve a történet egy pillanatra sem veszít az erejéből. Az újévi rohanásban kezdtem olvasni, de olyan jó volt ebbe a világba süppedni. Átgondolni a részleteket és végig izgulni ki is lehet a tettes (még, ha volt is róla sejtésem :) ). Alexandra egy szuper könyvet alkotott, de bármennyire is szerettem ezt a világot és Karolinát... Őszintén, már nagyon kíváncsi vagyok mi lesz az írónő következő dobása. Imádtam ezt a regénysorozatot, így fájó szívvel búcsúzom, de nem örökre... Ezt a sorozatot egyszer egészében, egymás után is el fogom olvasni.

 

Mörk Leonóra: Lány igazgyöngyökkel

Kiadó: Jaffa Kiadó

Kiadás éve: 2016

Stílus: Romantikus / Történelmi

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Mörk Leonóra neve 2022 nyarán jött velem szembe először, mikor a Könyvhéten dedikált. Sosem hallottam még róla - ami lehet az én hiányosságom is, de megtetszett, hogy "bújtatott" történelmi regényeket ír, ráadásul többnyire Németország "színpadán", ami a kedvenc országom... Így el is döntetett, hogy márpedig nekem tőle olvasnom kell! Nem ez az első kötet, ami a kezembe akadt tőle, de mivel ez most nagyon magával ragadott, így megér egy bejegyzést... :) 

Cselekmény:

2015. májusában Márta egy DHL küldeményt kap a szülei címére, melyben egy 1726-ban íródott napló rejtőzik. A naplót régi szerelme küldte el hozzá, akivel 2005-ben ért véget hirtelen a kapcsolatuk. Vajon miért hozzá fordul az egykori szerelme? Ki fogja tudni deríteni mit rejt a kalligrafált kézírás? 

A lapokon rejtőző különös történetet Bényei Molnár Ádám, egy protestáns fiatalember vetette papírra, pár év távlatából. Ez a magyarázat rá, hogy Márta a kulcsember a napló titkának megfejtésében: hisz a napló magyarul íródott.

Így tárulkozik fel előttünk egy tehetséges, jómódú, ámbár a szabályokat nehezen tűrő (és sokszor áthágó) lány, Anne-Sophie alakja. A tündérmese kezdetét veszi: férfi álruhában az erdőben belebotlik egy fiatal úriemberbe, akinek vérző sebét szakszerűen látja el. Majd - mily kicsiny a világ! - mikor az édesapja által rábízott feladatot akarja végrehajtani, mit ad Isten, kibe botlik Frigyes Ágost Drezdájában, a saját városában? Az ismeretlen idegenbe. És innen indulnak a népmesei motívumok: álarcosbál Moritzburg kastélyában (lásd jobbra), aprócska figurák készítése gyöngyből (lásd lent), a jóságos törpe udvari bolond, tömlöc... Csupa kaland, igazi mese. És hogy happy end lesz-e a vége? Na, ezt a mi képzeletünkre bízza az írónő. De előtte még a könyv lapjain bejárjuk vele Hanszongot (a mai Szöult), az 1700-as évek Amszerdamát és találkozunk a híres Aalbert de Rijk festőművésszel is.

Értékelés:

Drezda és a Grünes Gewölbe számomra is maga volt a csoda, mikor ott jártam. És teljesen egyetértettem az írónő következő mondatával: "... ahogy végigsétáltam a kincstár üvegvitrinjei között, az ingerküszöböm lassan egyre magasabbra emelkedett." Ugyanezt éreztem én is. Annyi csoda van ott egy helyen - azóta sem láttam ennyire gazdag és változatos gyűjteményt-, hogy 1 nap kevés rá. Ugyanakkor minden helyen van valami, ami magával ragadja az embert. Ez történhetett Mörk Leonórával is. Egy annyira hihető mesét talált ki hozzá és olyan szépen felfűzte ennek a mesének a darabkáit egy fonalra, hogy egy valódi, értékes gyöngynyakláncot kapunk tőle -- aminek minden darab gyöngye már önmagában is érték, de ezek együtt igazi kincset alkotnak.

Ez egy olyan regény, aminek olvasása közben arra gondol az olvasó, hogy: "Ez most tényleg így volt? Vagy nem?" - hiszen annyira jól van megírva, hogy akár így is lehetett volna. 

Az írónő által igen kedvelt dupla idősík itt is megmarad: hol a modernkori Drezdában, hol Frigyes Ágost Drezdájában járunk, de az idővonalbeli ugrás nem zavaró. Finoman csepegtet nekünk olyan általános műveltséget meghaladó érdekességeket, mint Cosel grófnő - királyi szerető - élete, ami Stolpen várában, fogságban ért véget. Vagy Orzelska grófnő alakja, aki hébe-hóba férfiruhába öltözött és talán nem csak a király lánya volt, hanem annál több is...

Egy minimális kritikát tudnék megfogalmazi: annak, aki nem ismeri olyan jól a várost és híres helyeit, talán nem annyira magával ragadó a sok helyszín megnevezése - ritkábban leírása. Bár persze, ott a Google, ott mindenre rá lehet keresni. 

Amit nekem adott:

Felidézte bennem 2014 és 2017 nyarát, aminek egy részét Drezdában és környékén tölthettem (A zárókép Pillnitz kastélya mellett készült, ahol egy kosztümös fotózásba cseppentünk). Ez a történet magával ragadó, könnyed, mégis tanulságos és lebilincselő. Tanít és szórakoztat. Ajánlom mindenkinek, aki nyitott arra, hogy elvesszen picit az elmúlt korok varázsában és felnőtt létére még szereti a romantikus meséket!