Palotás Petra: A kastélykert álma

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2022

Stílus: Történelmi/ Életrajzi

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Palotás Petra számomra az egyik legjobb hazai kortárs író. A könyvei olvasása felér egy léleksimogatással. Nagyon részletesen fogalmaz, mégis egyedien. Kevés olyan aktív írónk van, akinek akár látatlanban is ráismernék a stílusára, de az övé számomra ilyen. A könyveitől feltöltődik az ember lelke, így mindig nagy szeretettel emelem le őket a polcról. 

Sajnos, a könyv bemutatóján nem tudtam jelen lenni (épp külföldön dolgoztam), de az írói csoport által részese lehettem az élménynek. Már ez a bevezetés is meggyőzött róla, hogy ezt a könyvet el KELL olvasni.

Így, A kastélykert álmát még tavaly decemberben beszereztem - teljesen véletlenül egy dedikált példányt kaptam😊. Jó pár hónapja várakozott a polcomon, de szerettem volna kiélvezni az olvasását, így a horvátországi nyaralásunkra vittem magammal.

Cselekmény:

Az 1950-es években járunk, Magyarország különböző szegleteiben. De egy közös pont mégis akad a különböző emberi sorsok tengerében: a fehérvárcsurgói kastély. (A kastély tervezéséhez a híres építészének, Ybl Miklósnak is köze volt. Az épület jelenleg szállodaként üzemel, de látogatható.)

Mint oly sok magyar kastélyt, ez is elkobozták a "jobb cél" érdekében (másik ilyen, amiről tudok, a parádsasvári kastély, ami mit ad Isten: szintén Károlyi kastély és Ybl Miklós tervezés... Ugyanakkor ez gyermeküdülő volt), így vált gyermekotthonná. 

Megismerhettük az ott lakó gyermekeket - minden jóságukkal és hibájukkal együtt. Számomra az volt a könyv egyik nagy erőssége, hogy olyan életszerűen írt a gyerekkorról, hogy szinte én is visszacseppentem a tízes éveim elejére. Vica és Etelka "harcait" szerintem minden kislány végigéli: mikor engedsz a másiknak, de az valójában természetesnek veszi és nem becsüli meg, te pedig csak elhanyagoltnak érzed magad. És nem csak a gyerekkorról írt mesterien, hanem a másik oldalról, a szülői/ nevelői oldalról is. Két kedvenc Julianna és Márton bácsi volt. Hihetetlenül jól eltalált karakterek.

Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy minden a gyerekekről és a mindennapi kis életükről fog szólni: NEM. És ez a másik nagy csavar a könyvben, ami magával ragadott. Ez egy hiteles korrajz az 1950-es évekről. Egyszerre történelmi és lélektani mementó egy (szerencsére) már letűnt kornak. Különböző emberi drámák és sorsok tárulnak a szemünk elé, amik emlékeztetnek rá, hogy nem csak gyereknek lenni nehéz, hanem sokszor az is, hogy megmaradjon valaki emberséges felnőttnek.

Értékelés:

Nagyon lassan haladtam vele és nem azért, mert nem tetszett, hanem, mert sokszor volt szívbe markoló és elgondolkodtató. Nem az a vágy hajtott, mint oly sok könyvnél, hogy megtudjam mi a vége. A sok apró kis történet külön-külön is egy másik világba repített, amit a végletekig ki akartam élvezni. Így, az egyes fejezetek között néha nagyobb szünetet tartottam. Miután végeztem vele, még nagyon sokáig a hatása alatt voltam, annak ellenére is, hogy egy másik zseniális könyv akadt a kezembe.

Az írónő nem titkolta, hogy történetét családjának életrajzi elemei is ihlették - és az elmémben végig ott motoszkált a kérdés: vajon ki volt valódi figura és ki csak kitaláció?

Nagyon kíváncsi voltam, hogyan lesz a sok-sok apró részletből egy egész. Olyan érzésem volt, mintha az írónő valamelyik novellás kötetét olvastam volna a kötet elején. Sok-sok különálló, apró, de megható történet. De nem kellett csalódnom: szuperül fűzte fel ezeket a "darabkákat" egy láthatatlan láncra, amiből egy mélyre ható, szívet melengető, de elgondolkodtató történet kerekedett.

Nagyon ajánlanám mindenkinek ezt a könyvet: egyszerre tanít emberségre, elfogadásra és szeretetre. Emellett emléket állít egy olyan kornak, amit bár jobb lenne elfelejteni, mégsem szabad. Hisz elődeink hibáiból csak tanulni tudunk. Hiszem, hogy bárki is fogja kezébe ezt a kötetet, találni fog benne olyan részt, ami mélyen érinti és az üzenete vele marad, sokáig, örökre...