Palotás Petra: Kékestető

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2024

Stílus: Történelmi/ Romantikus

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Palotás Petra könyvei számomra a hazai kortárs irodalom szépirodalmi ékkövei. Kevés olyan író van, aki hétköznapi dolgokat tud hihetetlenül érzékletesen és szinte már meseszerűen megfogalmazni. Jó pár kötetét olvastam már, legyen az novellás vagy krimibe hajló, de a közös pont mindegyiknél az az egyedi hang, amit Petra megüt.

Gyermekként rengeteg nyarat töltöttem a Mátrában. Szerencsére nem szanatóriumi körülmények között, hanem a nagymamámmal kirándulva, de úgy hiszem aki egyszer ezen a vidéken jár, az mindenképpen beleszeret. Így mióta megtudtam, hogy az írónő ezt a helyszínt választja leendő regénye helyszínéül, tűkön ülve vártam, hogy milyen is lesz a kész regény. Egy percig sem kételkedtem benne, hogy mesteri és szívmelengető, de mégis, hogyan fog egy olyan hatalmas és mégis hétköznapi témát felölelni, mint Magyarország legmagasabb pontja?

Cselekmény:

Egy őszi napon Ilka, a gimnazista bakfis, arra a megmásíthatatlan tényre ér haza az iskolából, hogy édesapja a Kékestető tetején található gyógyszállóba küldi, fiatalkori súlyosbodó asztmája miatt.

Bár a szálló csodaszép, és barátságos arcokban sincs hiány, a lány mégis sokat gondol az otthoni dolgaira. Új barátai között szerepel az ügyvéd feleség, Irma, a szeplős és vöröshajú, gyenge fizikumú Jancsi, aki mindig készen áll valami rosszaságra, valamint Erzsi, a lelkiismeretes és mindig jókedvű nővérke is.

A regényt átszövő romantikus szál Erzsi alakjához köthető, aki a kerekes székben ülő százados, Bálint iránt kezd gyengéd érzelmeket táplálni. Vajon egymásra talál a két lélek?

Értékelés:

Ez a kötet karácsonyi kötetként került a piacra, pedig szerintem az ünnepi kereteken kívül is csodálatosan megállja a helyét.

A könyv egyik erőssége, hogy zseniálisan fűzi láncra az apró kis morzsákat, legendákat és napi történéseket. Személyes kedvencem a "Gabi halála" csúcsról szóló apró kis szösszenet vagy a gyöngyössolymosi templomhoz kapcsolódó legenda, ami (még számomra, sőt, apukám, a tősgyökeres gyöngyösi számára is) meglepetés volt. Ez a regény mindenkinek tud újat mutatni, turisztikai szempontból is. Pontos kutatómunka áll mögötte és számomra egy kincskereső játékhoz volt hasonlatos, hogy próbáltam beazonosítani a régi épületeket,  mi is állhat ma a helyükön. Így fedezhetjük fel vele Gyöngyöst: azok akik már ismerik, egy új szemszögből, akik pedig még sosem jártak ott, hiteles, korhű képet kapnak.

A másik, amit fontosnak tartok kiemelni, hogy ez a könyv nem limonádé. Bár első blikkre kedves kis szösszenetnek tűnhet, de vannak benne kemény pillanatok is és épp ettől válik emberibbé és még szerethetőbbé. Ahogyan az írónő is kiemelte a könyv pesti bemutatóján, ez egy sok szereplős regény, melyben a kis közösség dinamikája a cselekmény mozgatórugója.

Amit nekem adott:

Számomra egy ajándék volt ez a könyv. És nemcsak azért, mert recenzióra érkezett hozzám Petra és az Álomgyár jóvoltából, hanem azért is, mert segített az adventi időszakban elcsendesedni. Minden egyes decemberem a rohanásról szól, mikor pedig a kezembe vettem ezt a lapokba zárt ékszerdobozt, valahogy megállt az idő. Nem az volt a lényeg, hogy "uccu neki, gyorsan olvassuk ki", hanem szépen elmélyedtem benne és kiélveztem minden sorát. Ezért is tartott közel két hétig, hogy megszülessen ez a beszámoló. Ez a könyv nem is azért karácsonyi kötet, mert maga a történet karácsonykor játszódik, hanem azért, mert a karácsony lényegét közvetíti: a békességet, örömet és az "otthon" ünnepét.