Borsa Brown: Szenvedély Sevillában

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2024

Stílus: Kaland, Romantika, Krimi

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Borsa Brown-tól már sok könyvet elolvastam.  Az utóbbi időben viszont, mintha egyre jobban ráhangolódnék az írásaira, így akadt a kezembe a legújabb kötete. Gondoltam, ez is egy könnyed, nyári, romantikus olvasmány lesz. Nem is tévedhettem volna nagyobbat!!! Ez a könyv egy páratlan barátságnak állít emléket. Már az ajánlásnál gyanús volt az "A.-nak" címzés, de mikor olvasni kezdtem, egyértelművé vált, hogy Ági alakját R. Kelényi Angelika ihlette. Amire nem számítottam, hogy, bár Borsa Brown könyvet olvasok, egy szelet Angelikát kapok. Lehet annál szebben búcsút venni valakitől íróként, mint belefoglalni egy jól megírt történetedbe? A Szenvedély Sevillában olvasása közben egyszerre hahotázol hangosan (mint egy jó Caroline Wood történeten), izgulsz a főhősért, éled át a lapokról sugárzó szenvedélyt (igazi Borsa kézjegy) és sírsz az utószón... Ez a könyv számomra egy érzelmi hullámvasút volt, minden értelemben.

Cselekmény:

Brigitta és Anikó - elhunyt barátnőjük, Ági emlékének adózva - Sevillába utaznak. Már maga az út kalandos, de a bonyodalmak csak tovább sokasodnak, mikor a hotelben belebotlanak egy sármos idegenbe, Raul Moreno-ba. A férfi karizmatikus, udvarias és elbűvölő, emellett kiváló idegenvezetőnek is bizonyul, miközben Brigittára vet szemet. Túl szép, hogy igaz legyen...?

A regény lapjairól megismerjük Sevilla (és környéke) nevezetességeit - körbejárjuk az Alcazart, sütkérezünk egy Gibraltárhoz közeli, római romokkal tarkított strandon vagy belefeledkezünk egy flamencoestbe. /Én kedvet kaptam hozzá, hogy egyszer oda utazzak!/ Ezalatt egyre jobban kibontakozik előttünk Raul személyisége is. Végig nyílt kártyákkal játszik, nem köntörfalaz. Bevallja Brigittának, hogy szociopata személyiségjegyeket mutat és antiszociális viselkedésjegyek is jellemzik. Ezek után szerelembe lehet esni? Vagy csak marad az egymás iránti vágy, valódi érzelmek nélkül? Brigitta hideg fejjel próbálja rendezni az érzéseit és eközben egyre furcsább és hátborzongatóbb részletekre bukkan... Vajon semmi sem állhat a mindent elsöprő szenvedély útjába vagy végül győz a józan ész?

Értékelés:

Azt hittem az írónő Misszió című regényét egyhamar semmilyen másik könyve sem fogja felülmúlni  a szememben. Tévedtem. Valóban más a két könyv hangulata és tematikája, de ez a regény számomra a legszívhezszólóbb, amit valaha is olvastam az írónőtől. Egyszerre állít emléket a jó barátnak és baráti triumvirátusuknak (hisz ki ne ismerne rá Anikóban Anne L. Green-re?), olyan Angelikásan. Sírva nevet az olvasó a két barátnő hányattatásain, miközben azt gondolja: "Ezek de bénák!". Szentimentális regény, a búcsú miatt és a megélt, ám keserédes szerelem miatt is. Ez egy érzelmileg nehéz kötet, ámbár letehetetlen és éppen ettől jó és érzékletes. Átélheted vele Brigitta érzelmi spirálját és átgondolhatod: vajon te hogyan döntöttél volna a helyében? Rendkívül élveztem a thriller szálat és minden tiszteletem a függő vég előtt. Nem is tudom, olvashattunk már ilyet Borsa-tól? 

Amit nekem adott:

Volt szerencsém Angelikát személyesen is ismerni, sőt, mi több, ez a blog részben miatta indult. Az egyik dedikálásán nekem szegezte a kérdést: "Te nem akarsz blogot írni?" én pedig csak hebegtem-habogtam. Ő már akkor látta azt bennem, amihez nekem még tovább 3 év kellett, hogy ez az én közegem 😊. 

Rendkívül hálás vagyok Borsa-nak, hogy egy icipicit újra átélhettem az Angelika-csodát. Tudom jól, hogy ez nem egy Caroline Wood regény, de számomra lezárta azt a sorozatot. Nem tudtam elvonatkoztatni a Szenvedély Sevillában címtől sem, hisz Angelika Caroline Wood regényeinek címében is mindig jelen volt egy ütős alliteráció. Jó szívvel ajánlom olvasásra ezt az ütős kötetet minden thriller vagy romantikus regény rajongónak, továbbá R. Kelényi Angelika hűséges olvasótáborának, mert egy picit ő is visszaköszön a lapokról és biztos vagyok benne, hogy fentről jót derülve olvassa ezt a történetet. Köszönet Neked, Borsa Brown! És nagyon hiányzol nekünk, olvasóknak is, Angelika 💓.

 

Eva-Maria Bast: A vanília illata

Bielefeld asszonyai 1.

Kiadó:

Kossuth Kiadó

Kiadás éve: 2023

Stílus: Történelmi, Életrajzi

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Imádom a Kossuth Kiadó ikonikus nők sorozatát, illetve a részben ehhez kapcsolódó történelmi sorozatait. Fontos, hogy tudjuk, honnan is indultunk mi, nők, és hová érkeztünk. Hogy tudjuk, kik voltak azok az elődeink, akiknek köszönhetően nekünk már egy kicsit könnyebb. Akik egyszerre követendő példák és híres történelmi személyiségek. Gyógyszerészként a kémiához is van egy kis affinitásom, sütni is nagyon szeretek, így egyértelmű volt, hogy a Bielefeld asszonyai című sorozatot mindenképpen el kell olvasnom. 

Cselekmény:

Adott egy fiatal fiú, aki elvesztette szeretett testvéreit, így bármennyire is a cukrászat felé húzná a szíve, gyógyszerész akar lenni, hogy minden bajba jutotton segíteni tudjon és új gyógyszereket találhasson fel, hogy életeket mentsen. Ő Carl Meister, aki gyógyszerész lett, de inkább becsületből, semmint valódi lelkesedésből. 

Telnek-múlnak az évek, mígnem egy véletlen folytán az az ötlete támad, hogy háziasszonyok számára is elérhető sütőport kellene gyártania, hogy bárki képes legyen csodás tortákat sütni a saját otthonában. De itt nem állt meg az ötletelésben! Ő találta fel a vaníliás cukrot és a pudingport is. Tudjátok milyen bonyolult volt a pudingpor feltalálása előtt egy puding elkészítése? A könyv erre is részletesen kitér: "Száznegyven gramm friss vajat felforrósítunk, hetven gramm porrá tört cukrot és száznegyven gramm lisztet adunk hozzá, pár percig főzzük, de lassan, hogy a liszt ne kapjon színt. Erre rávágunk egy rúd vaníliát, felfőzzük fél liter édes tejszínnel, amelyet apránként öntünk a masszához, majd sűrű szószt főzünk belőle, és átpasszírozzuk egy tálba. Ehhez adjunk még két tojássárgáját és száznegyven gramm porrá tört cukrot, majd keverjük fél órát, míg habos lesz. Ezután nyolc felvert tojás habját óvatosan belekeverjük"...( Idézet, 214.o.) Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem már a "liszt ne kapjon színt" résznél elvesztettek, nem hogy még FÉL ÓRÁT kevergessek egy masszát míg habos lesz... Személy szerint rendkívül hálás vagyok Dr. August Oetkernek (upsz, Dr. Carl Meisternek) a pudingporért! 

És ahogyan a mondás is tartja: "Minden férfi mögött áll egy nő.", aki ez esetben a regénybeli Josephine Meister. Egyszerre csodás családanya, kreatív marketinges és tehetséges rajzoló. Az ő nevéhez kötődik a cég lógója, az ötlet, hogy apró receptek találhatóak a vaníliás cukor hátoldalán (amiket gyűjteni lehet, arra ösztönözve a vásárlókat, hogy még több tasakkal vegyenek) és számos plakát is.

Mégis, hiába a siker, mint minden házasságban, itt is vannak hullámvölgyek, melyeket Carl-lal és Josephine-nel izgulhatunk végig. Vajon sikerül újra egymásra találniuk?

Értékelés: 

Ez egy zseniálisan megírt kötet. A kémiai háttere teljességgel rendben van és még izgalmas is! A kísérletezések, a receptleírások, a marketing fogások mind-mind zseniálisak. És talán az a legmeghökkentőbb, hogy mindezek a mai napig ugyanazok a receptúrák és csomagolások. Ha ma felkapunk egy Dr. Oetker vaníliás cukrot ugyanazt az élményt kapjuk, mint az 1800-as évek végén. Mi ez, ha nem tartós minőség?

Egy dolog volt a könyvben, amivel nem tudtam mit kezdeni... Nem nagyon találtam Dr. Carl Meister-ről semmit sem az interneten (kivéve egy német hölgy szintén könyves blogját). Aztán jött a nagy felismerés, hogy ez a kötet nem is róla szól, hanem Dr. August Oetker-ről! A könyvben sehol nem hangzik el a Dr. Oetker név, feltehetően okkal, mivel bizonyos szálak teljességgel kitaláltak a szerző utószava szerint.

Ez a könyv egyszerre ismeretterjesztő és történelmi is. Megismerhetjük az 1800-as évek végi Berlint és Bielefeld-et, valamint a kor nőinek helyzetét. Számomra ez volt a könyv egyik erőssége: elismeri Josephine-t (valójában Caroline Jacobi) és a munkásságát egy férfiak uralta világban. Rámutat arra, hogy egy nő nem kevesebb csak azért, mert nőnek született. Ugyanazokkal a - ha nem jobb - tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy férfi. Nem halljuk ezt eleget, pedig Caroline már a 19. század végén is képes volt erre! Nagyon ritkán olvasok olyan köteteket, amik azt hangsúlyozzák, hogy egy nő lehet egyszerre sikeres üzletasszony és nagyszerű családanya is. Ez a regény ezért is lett rögvest a kedvencem! Alig várom a második részt.

(Zárásul - bár nem szoktam ilyet - egy zseniális fotó, ami magával ragadott. Az alábbi blogról emeltem át: https://fraugoetheliest.wordpress.com/2022/10/01/suslicher-duft-und-bittere-ereignisse/ )

 

Charlotte Leonard: Elfújta a szél

Kiadó:

Kossuth Kiadó

Kiadás éve: 2023

Stílus: Történelmi, Életrajzi

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Tinédzserkorom egyik meghatározó könyve volt Margaret Mitchell-től az Elfújta a szél, majd a könyvből készült film is nagy kedvencemmé vált. Komoly és humoros, könnyed és kemény. Ezt a történetet a Scarlett-re jellemző kettősség jellemzi. Ki ne ismerné és szeretné Scarlett O'Hara-t? 

Ezért is tartottam nagy bátorságnak, hogy valaki képes kiadni egy könyvet ugyanezzel a címmel. Mikor megláttam a borítót - ami hűen tükrözi a könyv és a film világát - máris tudtam, ezt el kell olvasnom! Bár voltak fenntartásaim mi újat is tudna nekem mutatni...

Cselekmény:

A fülszövegből vált egyértelművé számomra, hogy ez a kötet inkább Vivien Leigh életéről és a film keletkezéséről fog szólni. A történet a színésznő színpad utáni vágyakozásával kezdődik, miközben megismerhetjük családját: férjét és kislányát. Ez volt számomra az első sokk! Eljátszotta Scarlett-et egy férj és kislány mellett?

A történet többnyire két síkon: a producer, David O. Selznick, szemszögéből és Vivien Leigh oldaláról került bemutatásra. Utóbbi a Laurence Olivier-vel való nagy szerelemre koncentrál inkább, előbbi pedig a film gyártása körül felmerült érdekességekre, nehézségekre. Volt, amiről tudtam (például, hogy számos film díszletét gyújtották fel, hogy az atlantai tűzjelenet megvalósulhasson), mások meglepetésként szolgáltak (például, hogy micsoda dráma ment a háttérben a film rendezőjének kiválasztása kapcsán, amiből végül Victor Fleming került ki győztesen, egy Oscar-díjjal gazdagodva, holott titokban George Czukor "rendezte" Vivien-t, sőt még F. Scott Fitzgerald is próbálkozott a rendezéssel...). 

A film egyik nagy erőssége, hogy a korhoz kapcsolódó tabutémákat is sikerrel pedzegeti, mint a feketék helyzete vagy a házasok házasságon kívüli kapcsolata. Miközben végigkövetjük a film születését jobban megismerhetjük a főbb szereplőket játszó színészek valódi személyiségét és a hozzájuk kapcsolódó anekdotákat is. 

Értékelés: 

Nehéz témához nyúlt az írónő, hiszen ez a könyv és kultuszfilm mindenki által ismert, mégis úgy kellett bemutatnia ezeket, hogy a cselekmény izgalmas maradjon. A jó hír, hogy sikerült neki! Rengeteg apró történetet, izgalmat és meglepetést rejtett a könyv lapjai közé, amik gondoskodtak arról, hogy mindvégig fenttartsák az érdeklődést - annak ellenére is, hogy mindenki tudja, ez az egyik legtöbb Oscart nyert film. 

A könyv elolvasása utána rögtön megnéztem ezt a 4 órás "filmmonstrumot", egyben. És nem untam. Izgatottan kerestem a könyv által említett kulisszatitkokat: mint például a bábukat (hisz nem volt elég statiszta és részben bábukat használtak helyettük) az atlantai jelentnél.

Minek tudható be ez a lassan 100 éve töretlenül tartó siker? Annak, hogy színesben készült? A jól megírt karaktereknek? De mit ér egy jó karakter, ha a színész nem képes kellően jól megformálni? Gondoljunk a bájos Scarlett-re, a csábító Mr. Butler-re vagy a gyenge Ashley-re. Így azt kell mondjam, szerintem a jó könyv és a zseniális színészek/filmesek csapata együtt tette ezt a történetet töretlen sikerré.

Visszautalva a bejegyzésem elejére: Charlotte Leonard könyve tudott újat mutatni. Szóval mindazoknak, akik hezitálnak, hogy érdemes-e elolvasni ezt a könyvet, jó szívvel ajánlom.  Higgyék el, megéri!