Harsányi Zsolt: Ecce Homo
Munkácsy Mihály életének regénye
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2020
Stílus: Életrajzi / Történelmi
Értékelés: 5/5
Előzmények:
Ki ne hallott volna már Munkácsy Mihályról? Személy szerint nekem rögtön a Rőzsehordó asszony vagy az Ásító inas című képe ugrik be, ha meghallom a nevét. Viszont Lieb Mihály neve teljesen ismeretlen volt a számomra. Ahogyan az is, hogy ez a festő zseni milyen szomorú véget ért. Mikor a kezembe akadt ez a könyvmonstrum (jó vastag, keménykötéses és 719 oldal) hihetetlen késztetést éreztem, hogy megismerkedjem a történetével. Tudom, hogy létezik egy Dallos Sándor féle változat is, de valamiért ez a borító szólított meg.
Cselekmény:
Az egészen apró Lieb Mihállyal indul a történet. Engem már ekkor megnyert magának: ahogyan leírja, a kis Miska mennyire vágyódik a két oldalú, pirosan és kéken fogó csodaceruza után. Annyira emberi és gyermeki is egyszerre. Finoman utal rá, mégis maradandóan, hogy mit is jelentettek a színek ennek a kisfiúnak.
Majd újra azok az apró utalások: finoman és homályosan érzékelteti Zsofka személyével a halálos kórt, ami akkor és ott rátalált a leendő festőre. Nagyon aprócsáka célzás, nem is biztos, hogy mindenki egyből rájön a dolog nyitjára, amit a regény végén sem magyaráz meg az író. Annyit elöljáróban, hogy nem váltóláz az (nem is nagyon értettem ezt a magyarázatot a regényben - a váltóláz a malária, ami Magyarországon nem túl elterjedt).
Aztán feltűnik a színen a Wenckheim kastélyban tevékenykedő Szamossy, irányt mutatva a festés iránt érdeklődő egykori asztalosinasnak, aki így ajánlólevelet kap a jóhírű pesti festőkhöz. És elindul ezzel azon az úton, ahol a híres Munkácsyvá válik. Bécs, München, Düsseldorf, Párizs, London... Körbejárjuk az 1800as évek második felének Európáját, annak minden bájával együtt. Közben Munkácsy is rátalál saját hangjára, mint zsánerkép festő.
Majd jönnek a sikerek. A Siralomház című képe aranyérmet kap a párizsi Szalonban (1870).
Majd, mikor már azt hihetnénk ezt nem lehet überelni, másodjára is megnyeri (1889). Ezúttal azonban egy teljesen más témával: Krisztus Pilátus előtt. Vallási, történelmi - amihez hatalmas kutatómunka kellett, hiszen a szereplők ruházata, fegyverei, az építmények mind-mind eltérőek az akkoriban szokásostól. Így már nem mondható rá, hogy csak azt festi, amit ismer.
Nem ejtettem szót a feleségéhez fűződő viszonyáról. Részben okkal, mivel ez e rész szerintem nem volt túl objektív a könyvben (kissé mintha idegen utálatot éreztem volna a sorok között a "francia nő" iránt, bár lehet, hogy a valóságban ő is ennyire magyarellenes volt). Így inkább Nyáry Krisztián cikkét ajánlanám a témában (cikk - Forrás: Éva Magazin), ami egyszerre hiteles és nagyon érdekes.
Szerencsére (?) a történet vége nem túl részletes, ezáltal nem is megalázó a festőre nézve. Nagyon homályosan közli az író, hogy - ezen nincs mit szépíteni - Munkácsy megőrült és tébolydába került. Ennek oka: a francia betegség, más néven szifilisz. Na ez az a rész, amire a könyv nem tér ki. Utalások vannak a betegségre, de például, amit biztosan tudni lehet, hogy a szifilisztől életképtelen utódokat nemz a beteg (Izabella nevű kislánya elhunyt nem sokkal a születése után; más nőtől született kisfia ugyan túlélte a gyermekkort, de ő is beteges volt).
Értékelés:
Harsányi Zsolt hatalmas történet mesélő, ami nemcsak az ember érdeklődését tartja fenn. Az apró részletek által a könyv is maradandóbb élmény lesz, mivel az egyes mozzanatokat van mihez kötni. Az egyik legérdekesebb számomra az volt ebben a könyvben, hogy sokszor teljesen hétköznapi helyzeteket írt le és mégis érdekes tudott maradni.
Nagyon tetszett, ahogyan a festményeket magyarázta és rávilágított arra, hogy az egyes részletek honnan eredeztethetőek és mit jelentenek.
Mindemellett kitért az akkori hírességekre (például Zichy Mihály, Ferenc József, stb.). Kicsit bulvár, de szerintem ez sokat adott ahhoz, hogy megadja a kor hangulatát a lapokon.
Az egyik legjobb életrajzi regény, amit az utóbbi időben olvastam. Nem túl istenítő, részletes és érdekes.
Amit nekem adott:
Már a regény olvasása előtt is ismertem Munkácsyt, de nem így. Ahhoz pedig, hogy megérthessük a történetet, az elején kell kezdenünk. Ezt Harsányi Zsolt nagyon jól felismerte. Mivel volt olyan rokona, aki személyesen is ismerte a festőt, így a története még hitelesebb.
Megismerhettem és átélhettem Munkácsy sikerét. A kétszeres aranyérmet a párizsi Szalonban és hogy az akkori világban az ő festményét adták el a legtöbb pénzért. Akkoriban egy magyar által festett kép ért a legtöbbet!!! Számomra ez szinte felfoghatatlan. Ismerték a nevét Európától kezdve Amerikáig. A mai világ embere pedig jószerével csak legyint, ha azt a szót hallja "Munkácsy". Ezért is tesz boldoggá, hogy a kezembe akadt ez a könyv, ami egyszerre állít emléket a festő géniusznak és vezet be minket a kulisszák mögé: nem minden arany, ami fénylik.
