Zubor Rozi: A kulcs
Kiadó:
Álomgyár KiadóKiadás éve: 2024
Stílus: Életrajzi / Romantikus
Értékelés: 5/5
Előzmények:
Cselekmény:
Adott egy többgyermekes, nagy és "B"oldog család - minden értelemben. Az édesanyát, Boldogné Tóth Szilviát - akinek az életébe betekintést nyerhetünk-, imádják a gyerekei. Egyikük Boldog Beáta, kétgyermekes anyuka, aki a történet másik főszereplőjévé válik, azáltal, hogy talál egy míves kulcsot egy furcsa felirattal, amiről senki sem tudja a családban hogy vajon mit is nyithat. Az író eleinte a fantáziánkra bízza ki is lehet "Kalosa Zsolt", akire a kulcstartó hivatkozik. "Ha megtalálod ezt a kulcsot, mielőbb add oda Kalosa Zsoltnak.". A könyv végére megismerhetjük nem csak őt, hanem Szilvia titkait is.
Értékelés:
Zubor Rozi stílusa rendkívül érzékletes. Azért is tudom ezt mondani, mert az én édesanyám is elhunyt, így tudom, mennyire igazak a sorok, amiket papírra vetett. Bár a mi anya-lánya kapcsolatunk sosem volt olyan felhőtlen és boldog, mint Szilvié és Beátáé, az érzés akkor is megmarad az emberben. Az érzés, mikor egy haldoklóhoz kell bejárni a kórházba, aki már nem az az ember, aki egykor volt. Az érzés, mikor neked kell minden temetéssel kapcsolatos dolgot elintézned a sokkban levő édesapád helyett, holott huszonéves fejjel gőzöd sincs róla, hogy mit is kell csinálni ilyenkor. Az érzés, mikor rádöbbensz, hogy már nincs az, aki felnevelt. A pillanat, mikor tudatosul benned, hogy sosem fogod többé hallani a hangját és sosem fogod tudni többé megkérdezni azokat az apró-cseprő dolgokat, amik amúgy fontosak, de mivel addig biztosra vetted, hogy van még időd, nem kérdezted meg. És ezután már nem is tudod majd. Sőt, tovább megyek. Még az az érzés is ismerős, hogy találsz valamit az életéből, ami egy olyan részét tárja fel a történetének, amiről te addig nem is tudtál.
Ez a könyv ezért zseniális. Mert bár csak "egy" anyukáról szól, de az az egy anyuka valahol mindenki anyukája (lehetne).
És akkor még nem ejtettem szót a "titokról". Mivel régóta követem Rozi munkásságát, így valahol nem volt meglepő a fordulat, sőt, mi több, egyenesen ki is találtam már a legelején, mikor a fényekről volt szó a szobában. Ettől függetlenül zseniális húzásnak tartom.
A legnehezebb talán az, hogy kinek is ajánlanám ezt a könyvet. Mivel a szép, rózsás borító mögött azért nagyon komoly, fájdalmas és nehéz gondolatok/ érzések rejtőznek. Egyszerre ajánlanám mindenkinek, majd szűkíteném a kört azokra, akik kellően stabil lábon állnak ahhoz, hogy akár újra szembe nézzenek az anyukájuk elvesztésével. Mert ez a könyv feltépi azt a sebet. De ahogyan Rozi is írja, ez az a dolog, amiről nem beszélünk, amire nem akarunk gondolni. Így talán megfelelően elsiratni sem tudjuk.
A kulcs egyszerre facsarja össze az ember szívét, majd megnevettet, aztán újra megríkat. Hullámvasút. Pont, mint az élet. De, ha megértjük, hogy ebből az időből kell kihoznunk azt, amit tudunk, akkor talán kevésbé fáj látni, hogy távozik valaki vagy akár mi magunk. Hisz azt mondhatjuk: "Teljes életet élt.". Rozi szavaival: "Nála, a kezében volt a kulcs" 😉!
Amit nekem adott:
Hálás vagyok azért a jó hangulatú beszélgetésért, aminek a könyvbemutatón a részese lehettem. Szerintem ez az egyik legjobb dolog a világon, mikor valaki élményt ajándékoz. Így nem csak Rozi könyvével lettem gazdagabb aznap, hanem egy szép emlékkel is. Ó! És a kulcsos könyvjelzőről meg ne feledkezzek. Rozi mindenkit meglepett egy selyemszalagra fűzött aprócska kulccsal.
Első könyves szerzőnél mindig 50-50, hogy mennyire fog magával ragadni a könyv stílusa. (Persze, tudom, én is hivatkoztam rá, ez nem Rozi első könyve, de mégiscsak az első önálló kötete.) Itt ez megtörtént, sőt, olyan téma kapcsán, amiről az emberek nem beszélnek. Legyünk őszinték, egy szerető édesanya halála nehéz topic. Ezt úgy megírni, hogy segítsen feldolgozni a traumát, közben megnevettessen és még tanítson is... Nem könnyű feladat. Ezért is lesz ez az olvasási élményem maradandó. Köszönet ezért a hiánypótló kötetért.
