Claire Paulin:  Blanche Monet és a tavirózsák ragyogása

Kiadó: Kossuth Kiadó

Kiadás éve: 2025

Stílus: Történelmi, Életrajzi

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Monet az egyik kedvenc festőm, az impresszionizmus pedig a kedvenc stílusom. A természetközeliség, az egyedi ecsetkezelés és a tény, hogy végre nem fényképszerű festmények készültek, mindig is magával ragadott. Így tűkön ülve vártam Claire Paulin regényének magyar változatát.

A Kossuth Kiadó Különleges Sorsok - Regényes Életek sorozata mindig meg tud lepni. Karakteres és sikeres nők, mint Coco Chanel vagy a végletekig harcosok, mint Karen Blixen vagy Astrid Lindgren. Mindegyikük sorsában közös volt egyfajta "happy ending". 

Ezzel szemben Blanche Monet élete rendkívüli lemondásokat tartogatott. Őszintén meghökkentő volt számomra, hogy nem elég, hogy le kellett mondania élete szerelméről, még a festészetben őt megillető dicső helyet sem kapta meg, mivel mindvégig a háttérben maradt, nem akart "Monet" nevével kérkedni.

Épp ezért hiánypótló ez a kötet: emléket állít Monet kék angyalának, egyben mostoha lányának és menyének, aki mindvégig ott állt a festő mellett, de örökre az árnyékában maradt. Egészen mostanáig...

Cselekmény:

A történet 1876-ban kezdődik a jómódú Hoschedé család otthonában. Ernest, a családfő műgyűjtő és számos csodálatos alkotás található a birtokában, ami kislányát, Blanche-ot is megbabonázza. Vendégként érkezik hozzájuk Claude Monet, a karrierje elején álló festő, aki jóval tovább marad a család része, semmint az kényelmes lenne nekik...

Az egykor a társadalmi ranglétrán magasan álló Hoschedé család szinte egyik napról a másikra lecsúszik és a Monet családdal kénytelen együtt élni. A regény bepillantást enged a két família hétköznapi gondjaiba és intim pillanataiba is, mint például a Monet első feleségének halálos ágyánál készült portré születésének titkaiba is. Végigkövethetjük a családok vándorlását Vétheuil-be, majd Vernon-ba, Pourville-be, mígnem révbe érnek Giverny-ben. 

A regény érdekessége, hogy bár Blanche-ról szól, mégis gyakorlatilag az egész család történetét megismerhetjük belőle. Például, hogy hogyan lett Blanche édesanyja, Alice, Monet második felesége. Vagy, hogy miért vette feleségül Blanche húgának halála után a nővérét a megözvegyült férj. A kötet végén egy rendkívül precíz és érdekes családfa is található, ami sokszor segített eligazodni ennek a kacifántos és néhol belterjes családnak a rokoni viszonyaiban. 

Értékelés: 

Nagyon hálás vagyok Petra Gerkensnek (írói álnevén Claire Paulin-nak) ezért a hiánypótló műért. Jártam a Musée d'Orsay-ben, a Louvre-ban, sőt, legutóbb a budapesti immerzív Monet kiállításon is. Egyetlen egy helyen sem említették Blanche-t, még csak érintőlegesen sem. Ha nincs Petra és a német kiadója, talán ez a kivételes női sors is feledésbe merül. 

Az írónő hihetetlen munkát tett ebbe a kötetbe. Privát beszélgetésünkből kiderült, hogy csak a kutatómunkája 10 hónapot ölelt fel. Így nem meglepő, hogy egy rendkívül kidolgozott, történelmileg helytálló kötetet tarthat a kezében az olvasó, ami számos homályos részletre világít rá. Ilyen volt például Jean Monet (Blanche férje) betegsége. Jó pár internetes oldalon utánaolvastam, hogy valóban helytálló-e a szifilisz, mint kórkép, de nem találtam pontos adatokat. Az írónő viszont rámutatott, hogy Jean dokumentált tünetei megerősítik ezt a feltételezést, amit az a Giverny kutató is oszt, akivel Petra együtt dolgozott.

Személyes kedvenceim voltak azok a jelenetek, amiket az írónő jó érzékkel szőtt a regény cselekményébe és Monet festményeinek történetét és születését mutatták be. Például a Camille (Hölgy zöld ruhában) kép kapcsán, mikor a gyermek Blanche a hölgy mesés ruhájáról álmodozik, vagy a híres tavirózsa képek festése, amit Monet már kezdődő szürkehályogjával festett és a francia államnak szánt győzelmi ajándékul.

A Kossuth Kiadó kötetének borítója szemet gyönyörködtető, akárcsak a meglepetés könyvjelző, amit a belsejében talál az olvasó. A könyv bordó gerince üdítő változatosságot hoz az eddigi bézs kötetek közé. Szeretném azt gondolni, hogy a giverny-i mályvaszínű kúszóakácnak állít emléket, ami a híd felett tündököl. Ki kell emelnem viszont a magyar kiadásban szereplő hibákat is. "Rodin-val", "Lucien-val", "orrcsiklandozó", "Gaillebotte" Caillebotte helyett (aki szintén egy híres impresszionista festő volt). Roppant bosszantóak, viszont egy pillanatra sem vesznek el ennek a páratlan regénynek az értékéből.

Nem kertelek, ez nem feltétlen egy vidám kötet, de annál tanulságosabb. Elgondolkodtatja az embert, hogy micsoda lemondások kísérték Blanche életét: külön kellett élnie szeretett édesapjától, le kellett mondania amerikai szerelméről, hozzá kellett mennie a rokonához, akivel a házassága nem sikerült fényesen, művészete pedig mindvégig Monet árnyékában létezett. Egy közös ezekben a lemondásokban: mind mögött Monet állt. Blanche mégis imádta az ő "Monet papáját", sosem gondolt neheztelve a festőre. Őrizzük hát meg mi is így az emlékezetünkben Monet-t és az ő kék angyalát, akire - Petra Gerkensnek hála  - már az utókor is méltón emlékezni tud!