Lontai Léna: Sebzett Pillangó

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2022

Stílus: Szerelem / Krimi / Kaland

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Régóta szemeztem ezzel a könyvvel. Az írónőre először 2022 nyarán figyeltem fel, a Könyvhéten, de sokáig ódzkodtam attól, hogy olvassak tőle. Bár ő maga szimpatikus volt, de a könyvei nehéz témákat ígértek és ezekkel mindig az a gondom, hogy ezt vagy nagyon jól megírja valaki, vagy nagyon nem... Pár hete a könyvébe botlottam a könyvtárban és  elérkezettnek láttam az időt, hogy adjak neki egy esélyt. Szerencsé(m)re az első forgatókönyv valósult meg és valósággal beleszerelmesedtem a könyvébe. Nehéz téma ide vagy oda, nem tudtam letenni, annyira sodortak az események.

Cselekmény:

Mély szegénység, halálos betegség és prostitúció? Ki akarna ilyesmikről olvasni? Maguktól szerintem nagyon kevesen. Pedig kellene! Ez a könyv nagyon életszagú és tanulságos is egyben. 

Radics Evelin, egy félig roma, félig magyar kislány, akit egyedülálló anyukája nevel, nehéz körülmények között. Beleláthatunk kettejük életébe, mindennapjaikba, apró botlásaikba és szeretetteljes kapcsolatukba, amiről számunkra is kiderül, hogy egy gyermeknek nem feltétlenül az anyagi javak a legfontosabbak, hanem a törődés és a szeretet. A regény egyik erőssége, hogy példákat hoz, amelyeken keresztül megérteti velünk, hogy mindannyian sebezhetőek vagyunk. Van, aki a származása, van, aki a vallása, van, aki az életvitele miatt. Viszont, ha az ember korrekt marad és nyitott mások felé, akkor nem várt meglepetések érhetik: vagy az örömlányok irányából vagy a gyűlölt, osztály "szépikéje", Apollónia felől.

Aztán Evelin életébe lassacskán belép a szerelem. Lontai Léna nagyon érzékletesen írja le a fiúk közeledését és Evelin kezdeti bizonytalanságát az irántuk való érzéseiben. Számos férfi karaktert megismerhetünk és még az ők további, jellembeli változásukat is, hisz jóformán mindannyian megjelennek pár évvel későbbi valójukban a könyv lapjain. Egytől-egyig jól eltalált karakterek, de a legérdekesebb számomra Péter volt, akit mindenféle rejtély övezett. Azt nem árulom el, hogy a könyv végére mindent megérthetünk-e majd, de mindenképpen érdemes figyelmesen olvasni.

És ez a könyv másik erőssége: hogyha figyelmesen olvas az olvasó, akkor elég hamar összeállhat előtte a történet. 

Kivéve a legutolsó kérdést, amire nem kaptunk választ: ki tette a vörös rózsát a padra? És bármennyire gyűlölöm és ki nem állhatom a függő végéket - ennek a könyvnek mégis jót tett.

Értékelés:

Ez az első könyv, amit olvastam az írónőtől, de nem az utolsó. A könyvei leírása alapján talán ez állt hozzám a legközelebb, de alig várom, hogy a többinek is adhassak egy esélyt😊 .

Lontai Léna nagyon érzékletesen ír fájdalomról, szegénységről és kiszolgáltatottságról. Mindezt úgy, hogy az olvasó nem elhatárolódni akar ezektől, hanem inkább a megértésre és elfogadásra koncentrál. Talán éppen ezért alapkönyv nálam ez a történet. Napjaink világáról, problémáiról, Magyarországáról szól - még, ha a 90-es évek végén, 2000-es évek elején játszódik is a történet.

A könyv mindvégig izgalmas és cselekményes marad - néhol már-már hihetetlenül cselekményes (például a Harry szál kicsit "túl" nagy szerencse volt, mégis kibontatlan maradt: érdekelt volna mi lett a kutyusával 😅).

Nagyon ritkán érzem azt olvasás közben, hogy nagy betűs JÓ könyvet olvasok és hogy szívesen megosztanám ezt az élményt másokkal is. De most ez volt bennem. Köszönet érte Lontai Lénának.

 

Bódis Kriszta: Kisasszonyképző

Istenhegy 1.

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2022

Stílus: Életrajzi

Értékelés: 4/5

Előzmények:

Először a könyv borítójára figyeltem fel, ami egyszerre zseniális - hisz ki gondolná, hogy magát Tüdős Klárát ábrázolja - és csodaszép. Maga a cím is egy könnyed, vidám, békebeli történetet ígér, ám itt kezdődnek a meglepetések...

Mielőtt olvasni kezdtem, sosem hallottam Tüdős Kláráról. Valaki, aki ilyen jelentős személyiség volt, hogyan tűnhet el ennyire az utókor látóköréből? Vitathatatlan, hogy Bódis Kriszta egy nagyon jó témához és ezáltal személyiséghez nyúlt, akit igazán kár lett volna elfeledni.

Miközben ezt a könyvet olvastam, sokkal rosszabb értékelést akartam adni neki. Aztán megnéztem az alábbi riportot (cím: Youtube - Bódis Kriszta regénye Tüdős Klára életéről) Bódis Krisztával és hirtelen - nagyjából - elkezdtem érteni, hogy mire gondolhatott, miért írhatta úgy a könyvet, ahogy. És a könyv végére érve - bármilyen lassan haldtam is vele -, várni kezdtem a folytatást.

Cselekmény:

Adott egy fiatal, ámbár csúnyácska leány, aki a debreceni országgyűlési képviselő jelölt egyszem gyermeke. Ennek megfelelően kellően elkényeztetett és páratlan szabadságvággyal megáldott teremtés lesz belőle. 

Megismerhetjük a Tüdős család rokonait, barátait, még a cselédeiket is. Eközben újabb és újabb szereplők tűnnek fel a színen, akik hol teljesen elmaradnak a történet során (például a svájci leányiskolából ismerős Anny) vagy időről időre visszatérnek (például Gedeon Frankenburg - aki az egyik legnagyobb talány számomra az egész regényben, mivel hiába kerestem rá az interneten, nem találtam...).

A rengeteg cselekmény során nyomon követhetjük Klára nővé válását, melynek főbb színhelyei - Svájc, London és Budapest - is a regény színterévé válnak.

Értékelés:

Ami számomra nagyon nyögve nyelőssé tette az olvasást, az a könyv dagályossága volt. Ezen egyszerűen nem tudtam felülemelkedni. Rengetegszer futottam bele felesleges felsorolásokba, környezetleírásokba, amikkel csak teltek a lapok, de nem haladt a történet. Vagy terjedelmes levelekbe, amiknek sok mondanivalója nem volt (gondolom ezeket egy az egyben átemelte valahonnan az írónő).

Továbbá ott voltak még a plusz kis jelenetek: például Erzsi a piacon. Őszintén: nem érdekelt. Sem vicces nem volt, sem tanulni nem lehetett belőle, cserébe teltek vele a lapok. Vagy a textil kezelése, a hadgyakorlatok... Én nem vitatom, ehhez hatalmas kutatómunka kellett, de ha ez érdekelne, akkor ezekről olvasnék, nem Tüdős Klára életéről. Vitathatatlan, a korszellemhez hozzátett, de ahhoz már a korábbi oldalak is. 

Kíváncsi vagyok, hogy mely szereplők maradnak állandóak a triológia során és mi lehet Gedeon Frankenburg szerepe. Szuper lenne egy összefoglaló is arról, hogy kik voltak valós személyek, illetve kik azok, akik az írónő fantáziájának szüleményei.

Nagyon tetszettek bizonyos idézetek is:

"Igen, igen, még az is az asszony hibája, ami a férfié, s ez így van minden nemzet elképzelései közt, éppen úgy Amerika-szerte, mint minálunk." - 132.o.

"De tudod, édes Ethel, engem az irigység nem megöl, hanem inspirál. És most igen nagy szükségem van ihletre, bár nincs nagyobb ösztönző erő, mint a nincstelenség." - 424.o.

És ebből, illetve a tetteiből kristálytisztán kiderül, hogy Klára nem egy hétköznapi lány volt. Talán erre szokás mondani, hogy meghaladta a korát.

A regény épp ott ér véget, hogy Klára férjhez ment és valószínűleg innen is fog folytatódni a következő rész, amit mindenképpen szeretnék majd elolvasni.

Kiss-Nemes Veronika - B. E. Belle

 

Kiss-Nemes Veronika - B. E. Belle: Szavak

A társadalom,  amelyben a káromkodás természetes, de a bocsánatkérés nem ismert

Kiadó: Maraton

Kiadás éve: 2021

Stílus: Pszichológiai

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Aki ismer, tudja, hogy ki nem állhatom a különböző "önsegítő" és "ismerd meg önmagad" könyveket. 

Egyfelől nem gondolom, hogy szükségem lenne rájuk, másfelől pedig elborzaszt, hogy sérültebb/rosszabb periódusában lévő ember felkavaró dolgokat olvashat magáról/az életéről, majd a könyv végén ott marad egyedül, mindenféle támasz nélkül. "Bírkozz meg vele ahogy tudsz!" Ha mázlija van, elmegy pszichológushoz vagy legalább a barátaival beszél a gondokról. Rosszabb esetben pedig felrúgja az addigi életét, mondván "keresem önmagam". Egyszóval, utálom az ilyen könyveket.

Miért vettem mégis a kezembe ezt a kötetet? B. E. Belle neve számomra egyfajta garancia arra, hogy nem valami átgondolatlan, pszichológiai maszlagot fogok olvasni, hanem minőséget. Ez volt az egyetlen oka, hogy bele mertem vágni.

 Cselekmény:

ÉS NEM BÁNTAM MEG!!! Talán ez volt számomra a legfelkavaróbb a könyv olvasása során, hogy "a mindenit, így is lehetne". 

Emlékszem, a metrón kezdtem olvasni és egyből beszippantott. Az első fejezet az intelligenciáról szól, aminek, mint a könyvből megtudhattam, 8 változata van. Irtó érdekes, ahogyan beazonosíthatod magad, hogy te vajon melyikbe tartozol? (Rám a nyelvi, természeti, társas és személyes intelligencia jellemző - szerintem.) 

Ez a könyv egyik erőssége is: próbál rábírni, hogy megvizsgáld a dolgokat a magad szemszögéből, elgondolkozz és esetleg le is jegyezd azt, amin változtatni akarsz/kellene. 

A témákat illetően számomra kicsit random volt miről ír a könyv és miről nem. Volt itt minden: szingliség, social media, káromkodás, stb. ... Szinte minden részben találtam olyat, ami számomra érdekes volt. Külön kiemelném az "Igazságérzet" című fejezetet, aminél nyilvánvalóvá vált számomra, hogy az én igazságérzetem is túlfejlett. Viszont! Én nem szeretnék ezen változtatni. Persze, lehet rajta finomítani, hogyan tálalod az igazad, de a mondanivaló ugyanaz marad. 

A másik érdekes felfedezés számomra, hogy hálás lehetek a családomnak. Mint másoknál is, nálunk is rengeteg probléma volt, viszont az alapokat tőlük kaptam, ami alapjában félig meghatározza azt, hogy boldog életem lehet (50% genetika, 40% befolyásolható, 10% környezet). És szerintem ez az egyik legfontosabb téma: hogyan is legyünk/ lehetünk boldogok? De mindenkire magára bízom, hogy felfedezze az egyes fejezeteket és az abban leírtakat magára vetítse.

Értékelés:

Tetszett! Jól összeszedett, példákkal alátámasztott, változatos és aktuális. Nem ítélkezik, nem akar világot megváltani, csak elgondolkodtatni. És itt az egyik kulcs: gondolkodásra sarkall.

A másik pedig, hogy ehhez segítséget is nyújt: filmek, társasjátékok, könyvek révén. Hogy merre keressen az ember, hogy több történetet is lásson/halljon.

Fontos azonban, hogy adjunk időt magunknak és a könyvnek is. Többször előfordult velem, hogy miután elolvastam egy adott fejezetet, pár napra rá újra felcsaptam a könyvet az adott résznél, hogy még egyszer kielemezzem a helyzetem vagy felidézzek egy-egy jelentősebb mondatot.

A könyv végén még az alapvető pszichológiai szavakat is elmagyarázzák a laikusoknak, illetve útmutatást kapunk mikor és hová érdemes fordulnunk, ha arra jutottunk, nekünk segítség kell. 

Ajánlom mindenkinek, aki szkeptikus az önismereti könyvekkel szemben, mert paradox módon ez a könyv nekem visszaadta bennük a hitemet :) ! 

 

Harsányi Zsolt: Ecce Homo

Munkácsy Mihály életének regénye

Kiadó: Alexandra

Kiadás éve: 2020

Stílus: Életrajzi / Történelmi

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Ki ne hallott volna már Munkácsy Mihályról? Személy szerint nekem rögtön a Rőzsehordó asszony vagy az Ásító inas című képe ugrik be, ha meghallom a nevét. Viszont Lieb Mihály neve teljesen ismeretlen volt a számomra. Ahogyan az is, hogy ez a festő zseni milyen szomorú véget ért. Mikor a kezembe akadt ez a könyvmonstrum (jó vastag, keménykötéses és 719 oldal) hihetetlen késztetést éreztem, hogy megismerkedjem a történetével. Tudom, hogy létezik egy Dallos Sándor féle változat is, de valamiért ez a borító szólított meg.

Cselekmény:

Az egészen apró Lieb Mihállyal indul a történet. Engem már ekkor megnyert magának: ahogyan leírja, a kis Miska mennyire vágyódik a két oldalú, pirosan és kéken fogó csodaceruza után. Annyira emberi és gyermeki is egyszerre. Finoman utal rá, mégis maradandóan, hogy mit is jelentettek a színek ennek a kisfiúnak. 

Micsoda szerencse, hogy Reök Pista bácsi (lásd jobbra) rátalált! Abban, hogy a nagy Munkácsy megszülethetett, neki hatalmas szerepe volt. Mindent megtett a kis Miskáért, hogy az ne kallódjon el. Így hát asztalos inasnak adta, mikor ez tűnt az egyedüli megoldásnak. 

Majd újra azok az apró utalások: finoman és homályosan érzékelteti Zsofka személyével a halálos kórt, ami akkor és ott rátalált a leendő festőre. Nagyon aprócsáka célzás, nem is biztos, hogy mindenki egyből rájön a dolog nyitjára, amit a regény végén sem magyaráz meg az író. Annyit elöljáróban, hogy nem váltóláz az (nem is nagyon értettem ezt a magyarázatot a regényben - a váltóláz a malária, ami Magyarországon nem túl elterjedt). 

 Aztán feltűnik a színen a Wenckheim kastélyban tevékenykedő Szamossy, irányt mutatva a festés iránt érdeklődő egykori asztalosinasnak, aki így ajánlólevelet kap a jóhírű pesti festőkhöz. És elindul ezzel azon az úton, ahol a híres Munkácsyvá válik. Bécs, München, Düsseldorf, Párizs, London... Körbejárjuk az 1800as évek második felének Európáját, annak minden bájával együtt. Közben Munkácsy is rátalál saját hangjára, mint zsánerkép festő.

Majd jönnek a sikerek. A Siralomház című képe aranyérmet kap a párizsi Szalonban (1870).

Majd, mikor már azt hihetnénk ezt nem lehet überelni, másodjára is megnyeri (1889). Ezúttal azonban egy teljesen más témával: Krisztus Pilátus előtt. Vallási, történelmi - amihez hatalmas kutatómunka kellett, hiszen a szereplők ruházata, fegyverei, az építmények mind-mind eltérőek az akkoriban szokásostól. Így már nem mondható rá, hogy csak azt festi, amit ismer. 

Nem ejtettem szót a feleségéhez fűződő viszonyáról. Részben okkal, mivel ez e rész szerintem nem volt túl objektív a könyvben (kissé mintha idegen utálatot éreztem volna a sorok között a "francia nő" iránt, bár lehet, hogy a valóságban ő is ennyire magyarellenes volt). Így inkább Nyáry Krisztián cikkét ajánlanám a témában (cikk - Forrás: Éva Magazin), ami egyszerre hiteles és nagyon érdekes.

Szerencsére (?) a történet vége nem túl részletes, ezáltal nem is megalázó a festőre nézve. Nagyon homályosan közli az író, hogy - ezen nincs mit szépíteni - Munkácsy megőrült és tébolydába került. Ennek oka: a francia betegség, más néven szifilisz. Na ez az a rész, amire a könyv nem tér ki. Utalások vannak a betegségre, de például, amit biztosan tudni lehet, hogy a szifilisztől életképtelen utódokat nemz a beteg (Izabella nevű kislánya elhunyt nem sokkal a születése után; más nőtől született kisfia ugyan túlélte a gyermekkort, de ő is beteges volt).

Értékelés:

Harsányi Zsolt hatalmas történet mesélő, ami nemcsak az ember érdeklődését tartja fenn. Az apró részletek által a könyv is maradandóbb élmény lesz, mivel az egyes mozzanatokat van mihez kötni. Az egyik legérdekesebb számomra az volt ebben a könyvben, hogy sokszor teljesen hétköznapi helyzeteket írt le és mégis érdekes tudott maradni. 

Nagyon tetszett, ahogyan a festményeket magyarázta és rávilágított arra, hogy az egyes részletek honnan eredeztethetőek és mit jelentenek. 

Mindemellett kitért az akkori hírességekre (például Zichy Mihály, Ferenc József, stb.). Kicsit bulvár, de szerintem ez sokat adott ahhoz, hogy megadja a kor hangulatát a lapokon.

Az egyik legjobb életrajzi regény, amit az utóbbi időben olvastam. Nem túl istenítő, részletes és érdekes. 

Amit nekem adott:

Már a regény olvasása előtt is ismertem Munkácsyt, de nem így. Ahhoz pedig, hogy megérthessük a történetet, az elején kell kezdenünk. Ezt Harsányi Zsolt nagyon jól felismerte. Mivel volt olyan rokona, aki személyesen is ismerte a festőt, így a története még hitelesebb. 

Megismerhettem és átélhettem Munkácsy sikerét. A kétszeres aranyérmet a párizsi Szalonban és hogy az akkori világban az ő festményét adták el a legtöbb pénzért. Akkoriban egy magyar által festett kép ért a legtöbbet!!! Számomra ez szinte felfoghatatlan. Ismerték a nevét Európától kezdve Amerikáig. A mai világ embere pedig jószerével csak legyint, ha azt a szót hallja "Munkácsy". Ezért is tesz boldoggá, hogy a kezembe akadt ez a könyv, ami egyszerre állít emléket a festő géniusznak és vezet be minket a kulisszák mögé: nem minden arany, ami fénylik. 

R. Kelényi Angelika: Veszélyes Vadvirág

Carolina Wood sorozat - 7. rész

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2022

Stílus: Romantikus / Krimi

Értékelés: 4.5/5

Előzmények:

Angelika könyvei közül a Caroline Wood sorozat az egyik kedvencem. Változatos helyszínek, izgalmas bűnügyek és egy kis szerelmi szál, ami könnyedebbé teszi a kalandokat. Számomra a tökéletes kombináció a nagybetűs KIKAPCSOLÓDÁSHOZ! Ez a regény mégsem rendelkezett számomra a szokásos könnyedségével, ámbár annál több elgondolkodtató témával: a megszokott díszletek mellé gyermekbántalmazás is került, ami egy hihetetlenül fontos és figyelemre méltó téma. 

Cselekmény:

A képzeletbeli, Balaton-parti Balatonrakoncán járunk, ahol Caroline épp az egyhangú, nyugodt életét tengeti, miközben a Vadvirág Panziót próbálja sikeresebbé tenni. Kapcsolata Ádámmal kiegyensúlyozott mederben zajlik, míg felszínre nem kerülnek a különbözőségeik. 

A hotel "türkiz" szobájában az egyik, kellemetlen lakó holttestére talál a személyzet... Vajon ki lehet a gyilkos? Miért épp ebben a panzióban ölték meg és mi lehetett az indíték? - Ezekre a kérdésekre keresi a választ a hősnőnk, mit mondhatni, igencsak eredményes módon. Lesz itt minden: szexi női/férfi zsaru, napraforgó ültetvényen való kúszás, monokli. Igazi csavaros krimi!

Mindeközben az "Édes Flores"-ből /R. Kelényi Angelika - Carolina Woods sorozat - 6. rész/ ismerős arcok is feltűnnek: Liliom és Rose személyében. Liliom küzd a magyarral, de új barátra talál Ricsi, a bántalmazott kisfiú személyében. 

Vajon sikerül Caroline-nak a több fronton való küzdelem? Megtalálja a gyilkost és sikerül segítenie Ricsin is? Mindezt úgy, hogy a szerelmi élete se lássa kárát? Erre kapunk választ a regény végére.

Értékelés:

A Caroline Wood könyvek (számomra) egyik nagy erénye, hogy bármilyen sorrendben olvashatóak. Ez a rész is megállná külön a helyét. 

Nagyon komplex könyvet kaptunk ezúttal Angelikától. Nem csak a könnyed, nyaralós regényt, hanem egy elgondolkodtató élethelyzetet - a bántalmazott Ricsi és az anyukája helyzetét-, illetve egy komoly párkapcsolati dilemmát, melyet nagyon jól fogalmazott meg az írónő az alábbi idézettel: 

"A szerelem semmi, ha közben fel kell áldoznod magad. A szerelem akkor csodálatos, ha közben az lehetsz, aki lenni akarsz." 

Egy picit nehezményeztem a könyv hátulján található leírás kapcsán, hogy semmi, de semmi(!) nem utalt arra, hogy ez most egy mélyebb regény lesz. Pedig épp ezt teszi értékessé. Hogy mer írni és beszélni azokról a dolgokról, amiket az ember sokszor hajlamos a szőnyeg alá söpörni, mert "ha nem látom, akkor nem is kell vele foglalkoznom". 

Nehéz dolog az embernek szembe néznie azzal, aki. Caroline is így van ezzel, pedig bebizonyosodik, hogy egy olyan ember áll mellette, aki mindenben támogatja. És itt érünk el a fél csillag levonáshoz: Iszonyatosan idegesített néhol a pökhendisége. Pedig én ezt a karaktert szeretem, nagyon! De egyik-másik oldalon úgy viselkedett, hogy rá sem ismertem. Belehergeli magát olyan dolgokban, amiket kvázi ő okozott. Hibáztat egy másik embert egy olyan dologért, amiről ő nem tehetett. Nos, ezekkel nem tudtam azonosulni, indokolatlannak és sértőnek éreztem a reakcióit, annyira nem illett a róla a fejemben kialakult képhez.

Amit nekem adott:

Számomra a Caroline Wood sorozat mindeddig a könnyed kikapcsolódást jelentette, de ez a rész, most annál sokkal többet adott. Csodálom Angelika bátorságát és szókimondását, hogy a párkapcsolati nehézségek és gyermekbántalmazás témakörében olyan témákat feszeget, amiről az emberek szeretnek megfeledkezni vagy nem foglalkozni vele. Mindeközben mégis vannak vicces pillanatok is a könyvben így a komolyság nem megy a szórakozás rovására. És minden jó, ha a vége jó... :) 

 

Csernovszki-Nagy Alexandra: Az írisz titka

Gyarmaty Karolina történetei III.

Kiadó: NewLine Kiadó

Kiadás éve: 2021

Stílus: Romantikus / Történelmi

Értékelés: 4.5/5

Előzmények:

A Mimi regénye után azonnal rákaptam az írónő könyveire, gyors egymás utánban elolvastam a "Lina múltja" és az "Antónia eltűnt" című regényeit. Annyira függő véggel dolgozott az írónő, hogy azonnal tudni akartam mi lesz a folytatás. 2021 karácsonyára kaptam meg a könyvet, de csak most jutottam odáig, hogy el is olvassam.

Cselekmény:

A történet onnan folytatódik, ahol az "Antónia eltűnt" abba maradt. Lina és Márton tovább kerülgetik egymást, miközben egyre több rejtélyes haláleset történik körülöttük. Örömlányok, börtönalkalmazott, gyerekek... Minden korosztály és társadalmi osztály szerepel a halottak között. A történet sokáig csak egy helyben toporog, egyre több személy lép be a képbe. Majd egy lassú ívet vesz a történet és elkezd előttünk kibontakozni a cselekmény - ami sokkal bonyolultabb annál, mint azt első pillantásra gondoltuk. És miért is az "írisz titka" ez a rejtély? 

Értékelés:

Alexandra stílusa magával ragadó. IMÁDOM! Olyan érzés, mintha egy jó barátnő lenne, akit nem láttam egy ideje, de ugyanonnan tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. A regény két idővonalon játszódik: a jelenben és a múltban. (A múltbéli történések sokszor szomorúak és kemények.) A helyszínek választása nagyon jó volt: a márianosztrai fegyház (arról például nem is tudtam, hogy ott az apácák börtönt üzemeltettek - lásd jobbra), az álarcosbál - a változatos kosztümökkel, a Tabán és Szentendre leírása. A történet mindvégig érdekes maradt, tudni akartam ki(k) mozgatják a szálakat.

Ugyanakkor, a könyvnek nagyon nem tett jót a tény, hogy folytatásos - és hogy a folytatásra várni kell. Emlékszem, mikor az előző részt olvastam lerágtam a körmöm, hogy tudjam mi lesz a vége. Ellenben azóta sok idő eltelt és már nem annyira voltak tiszták az előzmények: volt, ami beugrott, volt, amire abszolút nem emlékeztem és a regényt olvasva sem elevenedett fel előttem (pl.: Antónia miért is hagyta ott a szülői házat anno?). Egy családfa vagy a szereplők rövid jellemzése jót tett volna a történetnek, mert ha nem folytatólagosan olvassa az ember, igencsak feladja neki a leckét. 

Sajnos, logikai hiba is akadt a könyvben.  „A bátyám imádta az életet!” 440. oldal „Szerető bátyád, Ágoston” 441.oldal, majd 442. oldalon már „Az öccse mégis miért írhatta le mindezt a halála előtt?”

A másik nagy "csalódásom" pedig, hogy a 4 gyilkosból kettőt vígan kitaláltam. 

[Spoiler] Az egyik abszolút evidens volt - itt el is gondolkodtam mennyire jó nyomozónő Lina, ha ő észre sem vette (holott még a beszédmodorát is váltogatta). A másik illető személye hamarabb leesett neki - de ott sem hamarkodták el a dolgokat. A harmadik illető személyére szerintem nem volt szükség - a többi is elég lett volna, hisz annyira szépen felépített volt ez a történet nélküle is. [Spoiler vége]

A történet végére kiderül miért is van olyan nagy jelentősége az írisznek, mint virágnak. Miért tűnik fel annyiszor a regény lapjain? Vajon csak egy jelentéktelen mozzanat vagy egy fontos emlék?

Amit nekem adott:

Ez egy vérbeli kosztümös krimi. Okosan felvezetve, jó karakterekkel tüzdelve a történet egy pillanatra sem veszít az erejéből. Az újévi rohanásban kezdtem olvasni, de olyan jó volt ebbe a világba süppedni. Átgondolni a részleteket és végig izgulni ki is lehet a tettes (még, ha volt is róla sejtésem :) ). Alexandra egy szuper könyvet alkotott, de bármennyire is szerettem ezt a világot és Karolinát... Őszintén, már nagyon kíváncsi vagyok mi lesz az írónő következő dobása. Imádtam ezt a regénysorozatot, így fájó szívvel búcsúzom, de nem örökre... Ezt a sorozatot egyszer egészében, egymás után is el fogom olvasni.

 

Mörk Leonóra: Lány igazgyöngyökkel

Kiadó: Jaffa Kiadó

Kiadás éve: 2016

Stílus: Romantikus / Történelmi

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Mörk Leonóra neve 2022 nyarán jött velem szembe először, mikor a Könyvhéten dedikált. Sosem hallottam még róla - ami lehet az én hiányosságom is, de megtetszett, hogy "bújtatott" történelmi regényeket ír, ráadásul többnyire Németország "színpadán", ami a kedvenc országom... Így el is döntetett, hogy márpedig nekem tőle olvasnom kell! Nem ez az első kötet, ami a kezembe akadt tőle, de mivel ez most nagyon magával ragadott, így megér egy bejegyzést... :) 

Cselekmény:

2015. májusában Márta egy DHL küldeményt kap a szülei címére, melyben egy 1726-ban íródott napló rejtőzik. A naplót régi szerelme küldte el hozzá, akivel 2005-ben ért véget hirtelen a kapcsolatuk. Vajon miért hozzá fordul az egykori szerelme? Ki fogja tudni deríteni mit rejt a kalligrafált kézírás? 

A lapokon rejtőző különös történetet Bényei Molnár Ádám, egy protestáns fiatalember vetette papírra, pár év távlatából. Ez a magyarázat rá, hogy Márta a kulcsember a napló titkának megfejtésében: hisz a napló magyarul íródott.

Így tárulkozik fel előttünk egy tehetséges, jómódú, ámbár a szabályokat nehezen tűrő (és sokszor áthágó) lány, Anne-Sophie alakja. A tündérmese kezdetét veszi: férfi álruhában az erdőben belebotlik egy fiatal úriemberbe, akinek vérző sebét szakszerűen látja el. Majd - mily kicsiny a világ! - mikor az édesapja által rábízott feladatot akarja végrehajtani, mit ad Isten, kibe botlik Frigyes Ágost Drezdájában, a saját városában? Az ismeretlen idegenbe. És innen indulnak a népmesei motívumok: álarcosbál Moritzburg kastélyában (lásd jobbra), aprócska figurák készítése gyöngyből (lásd lent), a jóságos törpe udvari bolond, tömlöc... Csupa kaland, igazi mese. És hogy happy end lesz-e a vége? Na, ezt a mi képzeletünkre bízza az írónő. De előtte még a könyv lapjain bejárjuk vele Hanszongot (a mai Szöult), az 1700-as évek Amszerdamát és találkozunk a híres Aalbert de Rijk festőművésszel is.

Értékelés:

Drezda és a Grünes Gewölbe számomra is maga volt a csoda, mikor ott jártam. És teljesen egyetértettem az írónő következő mondatával: "... ahogy végigsétáltam a kincstár üvegvitrinjei között, az ingerküszöböm lassan egyre magasabbra emelkedett." Ugyanezt éreztem én is. Annyi csoda van ott egy helyen - azóta sem láttam ennyire gazdag és változatos gyűjteményt-, hogy 1 nap kevés rá. Ugyanakkor minden helyen van valami, ami magával ragadja az embert. Ez történhetett Mörk Leonórával is. Egy annyira hihető mesét talált ki hozzá és olyan szépen felfűzte ennek a mesének a darabkáit egy fonalra, hogy egy valódi, értékes gyöngynyakláncot kapunk tőle -- aminek minden darab gyöngye már önmagában is érték, de ezek együtt igazi kincset alkotnak.

Ez egy olyan regény, aminek olvasása közben arra gondol az olvasó, hogy: "Ez most tényleg így volt? Vagy nem?" - hiszen annyira jól van megírva, hogy akár így is lehetett volna. 

Az írónő által igen kedvelt dupla idősík itt is megmarad: hol a modernkori Drezdában, hol Frigyes Ágost Drezdájában járunk, de az idővonalbeli ugrás nem zavaró. Finoman csepegtet nekünk olyan általános műveltséget meghaladó érdekességeket, mint Cosel grófnő - királyi szerető - élete, ami Stolpen várában, fogságban ért véget. Vagy Orzelska grófnő alakja, aki hébe-hóba férfiruhába öltözött és talán nem csak a király lánya volt, hanem annál több is...

Egy minimális kritikát tudnék megfogalmazi: annak, aki nem ismeri olyan jól a várost és híres helyeit, talán nem annyira magával ragadó a sok helyszín megnevezése - ritkábban leírása. Bár persze, ott a Google, ott mindenre rá lehet keresni. 

Amit nekem adott:

Felidézte bennem 2014 és 2017 nyarát, aminek egy részét Drezdában és környékén tölthettem (A zárókép Pillnitz kastélya mellett készült, ahol egy kosztümös fotózásba cseppentünk). Ez a történet magával ragadó, könnyed, mégis tanulságos és lebilincselő. Tanít és szórakoztat. Ajánlom mindenkinek, aki nyitott arra, hogy elvesszen picit az elmúlt korok varázsában és felnőtt létére még szereti a romantikus meséket!