Csernovszki-Nagy Alexandra: Az írisz titka

Gyarmaty Karolina történetei III.

Kiadó: NewLine Kiadó

Kiadás éve: 2021

Stílus: Romantikus / Történelmi

Értékelés: 4.5/5

Előzmények:

A Mimi regénye után azonnal rákaptam az írónő könyveire, gyors egymás utánban elolvastam a "Lina múltja" és az "Antónia eltűnt" című regényeit. Annyira függő véggel dolgozott az írónő, hogy azonnal tudni akartam mi lesz a folytatás. 2021 karácsonyára kaptam meg a könyvet, de csak most jutottam odáig, hogy el is olvassam.

Cselekmény:

A történet onnan folytatódik, ahol az "Antónia eltűnt" abba maradt. Lina és Márton tovább kerülgetik egymást, miközben egyre több rejtélyes haláleset történik körülöttük. Örömlányok, börtönalkalmazott, gyerekek... Minden korosztály és társadalmi osztály szerepel a halottak között. A történet sokáig csak egy helyben toporog, egyre több személy lép be a képbe. Majd egy lassú ívet vesz a történet és elkezd előttünk kibontakozni a cselekmény - ami sokkal bonyolultabb annál, mint azt első pillantásra gondoltuk. És miért is az "írisz titka" ez a rejtély? 

Értékelés:

Alexandra stílusa magával ragadó. IMÁDOM! Olyan érzés, mintha egy jó barátnő lenne, akit nem láttam egy ideje, de ugyanonnan tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. A regény két idővonalon játszódik: a jelenben és a múltban. (A múltbéli történések sokszor szomorúak és kemények.) A helyszínek választása nagyon jó volt: a márianosztrai fegyház (arról például nem is tudtam, hogy ott az apácák börtönt üzemeltettek - lásd jobbra), az álarcosbál - a változatos kosztümökkel, a Tabán és Szentendre leírása. A történet mindvégig érdekes maradt, tudni akartam ki(k) mozgatják a szálakat.

Ugyanakkor, a könyvnek nagyon nem tett jót a tény, hogy folytatásos - és hogy a folytatásra várni kell. Emlékszem, mikor az előző részt olvastam lerágtam a körmöm, hogy tudjam mi lesz a vége. Ellenben azóta sok idő eltelt és már nem annyira voltak tiszták az előzmények: volt, ami beugrott, volt, amire abszolút nem emlékeztem és a regényt olvasva sem elevenedett fel előttem (pl.: Antónia miért is hagyta ott a szülői házat anno?). Egy családfa vagy a szereplők rövid jellemzése jót tett volna a történetnek, mert ha nem folytatólagosan olvassa az ember, igencsak feladja neki a leckét. 

Sajnos, logikai hiba is akadt a könyvben.  „A bátyám imádta az életet!” 440. oldal „Szerető bátyád, Ágoston” 441.oldal, majd 442. oldalon már „Az öccse mégis miért írhatta le mindezt a halála előtt?”

A másik nagy "csalódásom" pedig, hogy a 4 gyilkosból kettőt vígan kitaláltam. 

[Spoiler] Az egyik abszolút evidens volt - itt el is gondolkodtam mennyire jó nyomozónő Lina, ha ő észre sem vette (holott még a beszédmodorát is váltogatta). A másik illető személye hamarabb leesett neki - de ott sem hamarkodták el a dolgokat. A harmadik illető személyére szerintem nem volt szükség - a többi is elég lett volna, hisz annyira szépen felépített volt ez a történet nélküle is. [Spoiler vége]

A történet végére kiderül miért is van olyan nagy jelentősége az írisznek, mint virágnak. Miért tűnik fel annyiszor a regény lapjain? Vajon csak egy jelentéktelen mozzanat vagy egy fontos emlék?

Amit nekem adott:

Ez egy vérbeli kosztümös krimi. Okosan felvezetve, jó karakterekkel tüzdelve a történet egy pillanatra sem veszít az erejéből. Az újévi rohanásban kezdtem olvasni, de olyan jó volt ebbe a világba süppedni. Átgondolni a részleteket és végig izgulni ki is lehet a tettes (még, ha volt is róla sejtésem :) ). Alexandra egy szuper könyvet alkotott, de bármennyire is szerettem ezt a világot és Karolinát... Őszintén, már nagyon kíváncsi vagyok mi lesz az írónő következő dobása. Imádtam ezt a regénysorozatot, így fájó szívvel búcsúzom, de nem örökre... Ezt a sorozatot egyszer egészében, egymás után is el fogom olvasni.