Eva-Maria Bast: Az ékszerpalota 2. - Camille és az arany ragyogása

Kiadó: Kossuth Kiadó

Kiadás éve: 2026

Stílus: Történelmi/ Család

Értékelés: 5/5

Link: Az ékszerpalota – Camille és az arany ragyogása (éldekorált

Előzmények:

Imádom, mikor egy író apró töredékekből képes csodát alkotni. Eva-Maria Bast Az ékszerpalota című trilógiájának második része szintén a híres ékszerész família, a Cartier család mindennapjaiba kalauzol bennünket, de úgy gondolom ez a rész jelenthette a legnagyobb kihívást az írónő számára, hisz itt szerepelt a legtöbb szürke folt a dinasztia történetében. A regény a két Cartier gyermek: Alfred és Camille életét állítja középpontba. A sok könnyed pillanat mellé számos nehéz téma is társul, ez teszi igazán értékessé a kötetet. A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent regény egy igazi ékkő: a csodálatos piros élfestés mesésen harmonizál az első rész zöldjével. A külső megfog, de a belső megtart. Nézzük, miért is érdemes elolvasni.

Cselekmény:

A regény egy beteljesületlen szerelemmel indul: Alfred Cartier és a híres mágnás felesége, Lady Dudley között. Ezt követően az ifjú Cartier-nek szinte mindegy ki lesz a hitvese, hisz a fájó hiányt úgysem képes pótolni. Húga, Camille, viszont a lelkén viseli testvére boldogságát így nem nyugszik addig, míg a megfelelő menyasszonyjelöltet nem látja bátyja oldalán. Így esik a választás az okos, ámbár félénk Alice Griffeuille-re, akinek testvére egy másik híres ékszerész dinasztiába házasodott, a Bourdier családba. 

Az ígéretes kezdetet viszont nehezebb időszakok követik. Alice bár teljes és boldog családi életet élhetne 4 gyermeke és férje oldalán, mégis ideggyengeségben szenved, nehezebbé téve ezzel az egész Cartier család életét. A szerencsétlenségek viszont Camille-t sem kerülik el, érdekes párhuzamot állítva ezzel a két nő sorsáról.

Ez a rész már kevésbé koncentrált a drágakövek vagy az ékszerkészítés titkaira.. Sokkal inkább a III. Napóleon utáni időkre, a nemesség hatalmának elvesztésére és számos érdekes közéleti eseményre, mint például az Eiffel-torony építésére vagy a híres 1889-es Világkiállításra, ami épp a Bastille ostromának 100 éves évfordulóján került megrendezésre. Eva-Maria Bast magabiztosan kalauzolja végig olvasóját ezeken a jelentős történelmi éveken.

Értékelés: 

Vannak regények, amik olyan érzést keltenek az olvasóban, mintha egy régi jó baráttal beszélgetne. Az

 írónő regényei abszolút ilyenek számomra. Sosem csalódtam még benne és olyan nagyszerű képzelő- és kifejezőerővel ír, ami teljesen magával ragad. Emellett rengeteg érdekességet megtudhatok letűnt történelmi korokról. Elképeszt, mennyire profin és ügyesen kombinálja az írónő a valóságot a képzelettel, milyen mesterien tölti ki a hiányzó részeket a fantáziájával. Például: valójában Camille életéről rendkívül keveset tudunk, így az sem egyértelmű mi történt a kislányával és a férjével, mégis, a regényben mindenre magyarázatot kapunk.

A karakterek zseniálisan eltaláltak. Kevés szereplőnél érzem azt, hogy igazán lelkitársam lehetne, de Camille-jal határozottan ez a helyzet. Szókimondó, cserfes és erős. Az egyik kedvenc női karakterem lett! Ezzel szemben Alice-t is szerethetően alkotta meg az írónő, tekintettel arra, hogy milyen mentális problémákkal küzdött. Alfred és Alice gyermekei jól példázzák a testvéri kapcsolatokat: a rivalizálást vagy épp az összetartást. 

Sok regénysorozattal ellenben, ahol az ember azt érzi, hogy a második rész nem tett hozzá az egészhez, ez itt nem mondható el. Az egyik utolsó jelenettel, ahol a gyerekek az országokon osztozkodnak gyönyörű ívet adott a történetnek, finoman átvezetve az olvasót a harmadik részre. Alig várom, hogy azt is a kezemben tarthassam és azt is, milyen csodálatos élfestést kap majd. Csak győzzem kivárni!