Zubor Rozi - Orchideák

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2025

Stílus: Családregény, Lélektani

Értékelés: 5/5

Link: Orchideák_ | Álomgyár

Előzmények:

Vannak emberek, akik írásra születtek. Egyszerű, hétköznapi pillanatokat, mindennapi cselekedeteket képesek mélyebb jelentéssel felruházni, magvas gondolatokba csomagolni. Zubor Rozi is épp ilyen. Nem feltétlen a regényei cselekménye a lényeg (bár az is izgalmas és tanulságos), hanem a sok-sok apró gondolat, amiket itt-ott elejt a könyve lapjain, mint apró igazgyöngyök, amik láncra fűzve egy mesés nyakéket alkotnak. Imádom Rozi stílusát, a könyveit, amik a mai világban tükröt tartanak elénk. Nem kifejezetten szórakoztatni, hanem tanítani és gondolkodni tanítani akarnak. Ez alól az Orchideák sem kivétel. 

Emlékszem, mikor Rozi felkért, hogy előolvasnám-e a regényt. Természetesen azonnal igent mondtam. Amire nem számítottam, az az elsöprő erő, ami ebből a könyvből árad. Hiánypótló, hiszen reményt ad a folytatásra, olyan élethelyzetekben is, mikor az ember azt hinné, nincs kiút. Tudom, azt mondják, ha kell, egy könyv megtalálja az utat ahhoz, akinek szüksége van rá. Kérlek, ne várj erre! Menj elébe! Ez az a regény, amiből mindenki csak épülhet.

Cselekmény:

A regény egy erős felütéssel indul, amiről az embernek akarva akaratlanul Virgina Woolf öngyilkossága

 jut az eszébe. Egy kő, egy hideg tó és egy elszánt nő, aki csak véget akar vetni az egésznek...

Majd egy 4 idősíkon játszódó történet bontakozik ki az olvasó szemei előtt, ami először kicsit kaotikus - nem tudni ki kihez hogyan kapcsolódik, de idővel összeáll a kép. A  négy idősík négy nőt mutat be: a jelenben Zsófi épp virágboltot készül nyitni, míg a múltban Anna próbál megküzdeni édesanyja szeretetéért. Évi felnőttként áll helyt és édesanyjuk helyett anyja a testvéreinek. Julcsi pedig kisgyermekei közt, férje elvesztését követően próbál talpon maradni.

Hogyan kapnak a kötetben szerepet az orchideák? Ezek a virágok a szépség és a reziliencia (ellenállóképesség) szimbólumai, akárcsak ez a négy nő. Az orchidea akkor is képes újra kihajtani, ha sokáig nem öntözik vagy esetleg letörik a bimbós szárát. 

Hibák, elhanyagolás, meg nem értettség, fájdalmak... Transzgenerációs problémák. Ez a regény hitet ad, hogy mindezekből van kiút.

Értékelés: 

 

Bloggerként sokszor ajánlunk köteteket és igyekszünk arra koncentrálni kinek mi tetszhet. Nem szeretem az olyan közhelyeket, hogy "mindenki imádni fogja", de erre a történetre csak azt tudom mondani, hogy minden nőnek csak ajánlani tudom, hisz ez a történet rólunk szól. Rozi pedig az őszinte hang, aki ki meri mondani azt a sok sérelmet, amit a mindennapokban elszenvedünk: beszólások a gyermektelenség miatt, a magányérzet a mindennapokban, milyen érzés, ha gyereked lesz, de nem akarod és így tovább... Számos olyan tabu téma, amiről kellemetlen beszélni. Rozi mégsem söpörte őket a szőnyeg alá, hanem hangot adott ezeknek. 

Emlékszem, mikor végeztem az előolvasással, sietnem kellett volna a Bálnába egy időpontra a Könyvfesztivál kapcsán. Mégis, csak ültem a kanapén, a könnyeimet törölgetve. Ez a brutál őszinte hang nagyon mélyre ment. Aztán most, nyomtatott formában újra elolvastam ezt a kötetet. És ismét sírtam rajta. Erre csak az igazán jó kötetek képesek: tudod, mi lesz a vége, mégis képes megríkatni.

Zubor Rozi képes mindig magasabbra és magasabbra menni. Minden kötete egy kincs, de mégis az az ember érzése, hogy az újabb-bal még mélyebbre ment. Még jobban elgondolkodtatott. Az igazán értékes köteteket nem egyszer és nem kétszer olvassa el az olvasó, hanem időről-időre leemeli a polcról. Őszinte hang, mély gondolatok és témák, amikről érdemes beszélni. Ez Zubor Rozi legyőzhetetlen sikerreceptje, amiből az ember mindig többet és többet akar.