Zajácz D. Zoltán - Ködös Balaton

Kiadó: General Press Kiadó

Kiadás éve: 2026

Stílus: Retro krimi

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Mindenkinek van "komfort" írója, vagyis olyan személy, akitől bármikor szívesen olvas és azt érzi, sosem elég. Nem árulok zsákbamacskát: számomra Zajácz D. Zoltán is ebbe a kategóriába esik. Hihetetlenül jól ír: intelligensen, lényegre törően és van víziója (vagyis nem a gyilkos vall be mindent töredelmesen a regényén végén, hanem logikusan rá tud jönni az olvasó is bizonyos dolgokra). Így kíváncsian vettem részt a szerző 2026. 04. 24-én tartott könyvbemutatóján, ahol ízelítőt kaptunk a Ködös Balaton című új regényéből. Nemcsak kulisszatitkokat osztott meg velünk, de zenélt is nekünk egy belarusz lánnyal, aki szinte tökéletesen beszél magyarul. A hangulatképeknek és a felolvasásnak hála nagyjából tudtam mire számítsak: több kontinensen zajló nyomozásra és a páratlan retro krimi hangulatra. Lássuk, miért is érdemes elolvasni!

Cselekmény:

1984. november 14., Balatonfüred. Egy fiatal lány, Lovász Petra futni indult, de nem ért haza. Édesanyja és nevelőapja aggódni kezdenek, hisz a család dobermannját sem vitte magával - aki állandó társa az esti futások során. A szálak egyszerre mutatnak egy torontói nagynéni irányába, egy hotelbeli szállóvendég kapcsán Amszterdamba és az édesapa volt munkatársa miatt Bagdadba. Vajon melyik nyom vezeti sikerre a nyomozókat?

Ahogyan az eddigi részekből már megszokhattuk: nincs retro krimi Adorján Máté és Lendvay Laura nélkül. Máté ezúttal már az Interpol berkeiből tér vissza, hogy kisegítse egykori kollégáit ebben a szövevényes és nemzetközi nyomozásban. A minden lében kanál Laura pedig profilállítással és női rafinériával támogatja a csapatot.

Lesz itt minden: iraki egyetemisták, szovjet űrprogram, verekedés Máté módra és egy csinos, de továbbra is eltűnt balatonfüredi lány...

Értékelés:

A könyv egyik erőssége, hogy tudott rövid maradni. A röpke fejezetek  élvezetessé tették az olvasást, hisz az ember akkor is szívesen veszi elő a könyvet, ha csak épp 5 perce van: az pont elég egy fejezetre! A kötet összesen 264 oldal, nem túlírt és épp ez a nagy előnye: teret hagy a fantáziának is. Ízelítőt szinte mindenből kapunk, de bőven lehet gondolkozni is a sorokon. Épp ezért is haladtam vele lassan: egy-egy fejezet után jól esett elgondolkozni dolgokon vagy rákeresni egy-két kulcsinformációra. 

Az író megosztotta velünk a bemutató során, hogy ezt a történetet eredetileg egy krimisétájához alkotta meg, a Városligetbe. A könyvben viszont egy verhetetlen balatoni verziót kapunk: minden szálat ügyesen áthelyezett a magyar tenger mellé.

Minden fekete öves Zajácz D. Zoltán olvasó tudja, hogy ez a sorozat trilógiának indult. Ennek ellenére már az ötödik részt olvashatjuk a páratlan balatoni retro krimikből, de egy biztos: ezt senki sem fogja felróni az írónak😉! Sőt! Inkább tűkön ülve várjuk az újabb részt...

Ezúton köszönöm a General Press Kiadónak a megtisztelő recenziós példányt!

Romy Herold - Ritter Sport - Álmok csokoládéja

Kiadó: Kossuth Kiadó

Kiadás éve: 2026

Stílus: Történelmi/ Család

Értékelés: 4 /5

Link: Ritter Sport – Álmok csokoládéja (éldekorált kiadás) - Kossu

Előzmények:

Ki ne tudná mi az a Ritter Sport csokoládé? Őszintén, az egyik kedvenc fajtám ez a kis édes négyzet, ami számos színes verzióban létezik, zseniális ízekben. És most a kezemben tarhatom a regényt is, aminek születését és jó pár kulisszatitkát nyomon követhettem Eva-Maria Bast és Jorn Precht írói oldalán - németül. Ugyanis, a Romy Herold álnév mögött ez a két fantasztikus író rejtőzik. Így hatalmas örömet jelentett számomra, mikor a Kossuth Kiadó a német megjelenéstől számított rövid időn belül kihirdette: elhozzák nekünk ezt a regényt magyarul! Hisz mindig is kíváncsi voltam rá: miért négyzetes ez a csoki, mikor minden más téglalap alakú? Többek közt ez is kiderül ebből a monstrumból (igen, okkal írom ezt, hisz 498 oldalas!). Miközben ezt a csodaregényt olvastam, végig diétáztam😅. De higgyétek el, úgy is feledhetetlen élmény volt, hogy nem toltam be 1-2 kockát oldalanként. Na nézzük is miért szerettem és miért olyan különleges ez a regény!

Cselekmény:

A történet 1888-ban kezdődik, mikor egy vidéki vendéglőbe betér egy édességgyáros, ahol a kis Clara Göttle nemcsak kiszolgálja, hanem a szakma rajongójává is válik és azonnal eltökéli: egyszer neki édességboltja lesz.

Először Ulmban lesz eladó egy különlegességeket árusító boltban, ahol kitanulja az eladás csínját-bínját. Annyi spoilert megengedek magamnak, hogy eláruljam: álma később, 1909-ben meg is valósul, Cannstattban nyit üzletet testvérével. Telnek múlnak az évek, közben számos történelmi jelentőségű pillanatnak lehetünk szemtanúi, mint Heinkel repülési kísérletének vagy a nemzeti szocializmus terjedésének. Pozitívumként emelném ki, hogy a könyv jelentős része Clara üzletasszonyi képességeit helyezi előtérbe és egyáltalán nem szól férjvadászatról.

Véletlenek azért mégis vannak: így találkozik Alfred Ritter Clara-val. Ritter egy egyszerű édességgyáros, aki számos tippet kap a fiatal nőtől. Így szépen lassan számítani kezdenek egymásra és egymásnak. A következő fejezetekben nyomon követhetjük életük és üzletük alakulását hosszú éveken és évtizedeken át. Hitler uralma alatt, majd az amerikai felszabadító csapatok megérkezésekor, illetve az azt követő késői években. Egészen addig, míg Ritter Sport márka a második generáció kezébe kerül.

Értékelés: 

Kezdjük a külsővel: csodaszép borító és ez az élfestés szerintem mindenki figyelmét (és étvágyát) felkelti! A könyv szinte a lehetetlenre vállalkozik, hitelesen bemutatni egy közel 100 éves időszakot egy kötet keretein belül. Sokszor szeretem azt a mondatot puffogtatni, hogy a "kevesebb néha több", nos... Ehhez az anyagmennyiséghez jól jött volna egy két részes sorozat. Mert ez a kötet hihetetlenül tömény! Félreértés ne essék: precíz, jó, átgondolt és valósághű, de annyi történést zsúfoltak az írók erre a 480 oldalra, hogy csak kapkodtam a fejem és igenis, nagyon kellett figyelnem.

Abszolút pozitívum, hogy számos könyvbeli történés valós alapokon nyugszik. A mellékszereplők, köztük Sofie Mannheimer karaktere (aki fémhulladék kereskedést vezetett) is valós alapokon nyugszik, ami extra töltetet ad ennek a regénynek. Nemcsak tökéletes korrajzot kap az olvasó, hanem érdekes földrajzi és családi tárlatvezetést is. Megismerhetjük Ulmot, Cannstadtot, de a közeli látnivalókat is, mint Stuttgartot vagy a Blaubeurent.

És akkor miért is a 4 csillag? Mert szerintem, ebben a kötetben a csokoládé a háttérbe szorult. A 

csodálatos élfestés és a márka kapcsán én egy könnyed, csokis történetet vártam, de valójában egy profin felépített családregényt kaptam egy olyan családról, amit a történelem vihara jócskán megtépázott. Szerencsésebb lett volna például a "Ritter család története" vagy valami kevésbé félrevezető cím, mivel ennek a könyvnek nem az édes kis négyzetek voltak a főszereplői.

Ettől függetlenül végtelenül hálás vagyok az írópárosnak, hogy egy ennyire valóságon alapuló történetet tártak elénk és nem hagyták, hogy feledésbe merüljön ennek a nagyszerű cégnek a kezdete. Számomra az utószó adta szinte a legtöbbet, hisz innen tudhatjuk meg, hogy 2020-ra a kis, édes négyzeteket valójában már egy klímasemleges cég termeli, ami valljuk be: hatalmas szó! 

Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki kedveli a történelmi regényeket (főként a második világháborús témákat feszegetőeket), illetve a családregények rajongóinak is tökéletes választás lehet ez a kötet. De azoknak is, akik a hosszabb, többszereplős történeteket kedvelik, amikben igazán el lehet mélyedni. 

Ezúton is köszönöm a csodaszép recenziós példányt és a hozzá tartozó könyvjelzőt a Kossuth Kiadónak! Ha Ti is szeretnétek ilyen hangulatos könyvjelzőt, érdemes a kötetet a kiadótól beszerezni (linka a bejegyzésem elején).

 

Anne L. Green - Tövisek a toszkán liliomok között

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2026

Stílus: Kaland, Romantikus

Értékelés: 4.5/5 

Előzmények:

Ha Anne L. Green és történelmi hátterű toszkán krimi a "menü" akkor én arra bárhol, bármikor kapható vagyok 😁! Mikor tavaly októberben beszélgettem az írónővel a Kincs a toszkán hó alatt című regénye megjelenése kapcsán, akkor osztotta meg velünk, hogy már úton van egy újabb toszkán évszakos történet, még pedig a tavaszhoz kapcsolódó Tövisek a toszkán liliomok között. Elöljáróban annyit árult el, hogy a Mediciek lesz a fő téma és egy kincs, ami nehéz pillanatokat fog eredményezni Nandinnak (a téli kötetből megismert cserfes lánynak) és egy hűvös, elegáns londoni úriembernek. Mivel a reneszánsz korszak az egyik kedvencem így izgatottan vártam mi is fog kisülni ebből a kötetből! Nézzük is...

Cselekmény:

A regény egy elég komoly felütéssel kezd: Nandin elveszíti legjobb barátját. Az idős, de dolgos és jókedélyű szomszédbácsit, Ridolfi urat. Az öregúr egy utolsó kérést intéz hozzá: győzze meg az unokáját, hogy az életben a legfontosabb érték a család és a szeretet, nem a pénz. Bár a lány megígéri, tudja, hogy kemény fába vágja a fejszéjét.

Ethan jól menő ügyvédként sikeresen védi a bűnözőket a londoni bíróságon. Ám lelkiismerete egyre gyakrabban szólal meg, hogy jelezze: egy megnyert ügy vagy egy üresfejű barátnő nem feltétlenül számít értéknek. Ekkor tűnik fel a színen Nandin, aki követeli a férfitől, hogy térjen haza nagyapja birtokára és rendezze el azokat a dolgokat, amiket - szégyen szemre - Ridolfi bácsi életében elszalasztott. A fiatal olasz lány tökéletes tükröt tart a pökhedni londoninak, aki így valóban felkerekedik a toszkán kalandra. Amire azonban egyikük sem számít, hogy életük rögvest veszélybe kerül, mikor felfedezik a régi villa pincéjében rejtegetett leveleket, amik egészen Lorenzo de' Mediciig és Lucrezia Donati-ig vezetnek. Vajon ki olyan elvetemült, hogy a páros életére törjön pár régi dokumentum miatt? Izgalmas akciójelenetek, rejtélyek és egy szívmelengető romantikus szál gondoskodik róla, hogy az olvasó egy percig se unatkozzon.

Értékelés:  

Ez a toszkán sorozat az, amit bárki jó szívvel ajándékozhat az anyukájának, nagymamájának vagy

 romantikát kedvelő barátnőjének, mert kedves, érzelmekkel teli oldalak várnak az olvasóra. Az sem probléma, ha mondjuk az előzményeket nem olvasták, hisz anélkül is tökéletesen érthető a regény.

A történet felépítése és elhelyezése is rendkívül átgondolt: a két ellenpólus, mint a hideg London és a tavasszal is napos Toszkána. Az ember instant utazni szeretne a tájleírós részek olvasása után. 

A két főhős között fellobbanó érzelem elég hirtelen, de jól működik. Külön kiemelném, hogy tetszik, hogy emberiek: Nandin is sokszor hibázik azzal, hogy mindent egyedül akar megoldani és Ethan is, hogy sokáig elzárkózik a valódi érzelmei elől. Tehát a karaktereknek van fejlődési íve, ami nagy plusz!

És elérkeztünk a hiányérzethez, ami maradt bennem. A Medici szál további boncolgatását még annyira

 szívesen olvastam volna! Lorenzo és Lucrezia kapcsolata nem került kifejtésre úgy igazán és a reneszánsz világban sem tudtunk elmélyedni. Amennyire lüktetett a történelmi háttér a téli regényben vagy a kalandok a nyáriban, itt inkább a szerelmi szál dominált, ami teljesen logikus, hisz tavaszi történetről beszélünk. Én azonban mégis egy kicsit kompaktabb történelmi körítést vártam volna. Talán ezért érzem azt, hogy bár a borítója tagadhatatlanul ennek a kötetnek a legszebb a sorozatban, mégis a másik kettő áll hozzám közelebb. Persze, ez az értékéből semmit sem vesz el és ugyanúgy imádom és a könyvespolcom éke! 

Adja magát a kérdés, hogy vajon milyen rejtélyt tartogat még számunkra az írónő a negyedik, azaz az őszi részre. Tűkön ülve várom, hogy végre teljes legyen ez a rendkívül ötletes és lebilincselő sorozat💕! Az Álomgyárnak ezúton is köszönöm a megtisztelő recenziós példányt.

Brooke Fast - To Cage a Wild Bird

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2025

Stílus: Disztópa, Romantasy

Értékelés: 5/5 

Előzmények:

A hype vonat, amire nem ültem fel... És kár volt! Tavaly év végén rengeteg blogger olvasta Brooke Fast-től a To Cage a Wild Bird című regényt. Természetesen mindenkinek tetszett, imádta, stb. Gondoltam, oké, ebből én nem kérek, hisz tutira én lennék az az egy darab fantasy-t nem olvasó, aki azt mondaná rá, hogy béna😅... Úgyhogy elengedtem. De hiszek benne, hogy az élet néha jelzéseket küld felénk, ha egy könyvet el kell olvasnunk. Így volt ez ebben az esetben is, ugyanis az Álomgyár Kiadó jóvoltából lehetőségem nyílt találkozni az írónővel egy meghittebb délután keretein belül. Ilyen alkalmat pedig nem hagyunk ki, SOHA! De úgy sem megyünk oda, hogy nem olvastuk az adott könyvet. Igaz? Nah így történet az, hogy 2 nap alatt, roham léptekben kiolvastam ezt a regényt és a végén csak annyit tudtam mondani (nah jó, kérdezni), hogy "hol a folytatás?!?"

Cselekmény:

Dividium, a város, ahol egy súlyos atomcsapást követően az emberek nehezen tudnak élelmet szerezni és túlélni a napokat. Leginkább akkor, ha az alsó szektor lakói közé tartoznak, hisz a középső szektorban (ahol orvosok, tanárok, mérnökök) és a felsőben élők sokkal jobb ellátáshoz jutnak. /Szinte John Rawls a "tudatlanság hálójában" című gondolatkísérletében éreztem magam - csak fordítva./

Főszereplőnk, Raven Thorne pedig a rendszer kiszolgálója. Egy igazi fejvadász, aki összegyűjti a körözött embereket, hogy kreditet kapjon értük, amivel a saját és öccse, Jed túlélését igyekszik fedezni. Ám egy nap megtörténik a lehetetlen: a fiú is börtönbe kerül. Raven pedig nem rest bizonyítani a testvéri szeretetét: azonnal gondoskodik róla, hogy egy hamis vád alapján ő is rácsok mögé kerüljön, hogy megvédhesse Jedet. Ám még előtte, az édesanyja egykori barátnője megosztja vele kit keressen, akivel egy esetleges szökésen tud dolgozni.

Így érkezünk Végzárba. A börtönbe, ahonnan senkinek sem sikerült kijutnia. A helyre, ahol a rabokra komoly összegekért jómódú polgárok vadásznak és a hajsza vége a szinte biztos halál. Itt találkozik újra Raven és Jed. Ezzel azonban nem ér véget a találkozások sora. Ugyanis az egyik börtönőrben főhősnőnk azt a jóképű idegent, azaz Vale-t ismeri fel, akivel a Jed eltűnési előtti éjszakát majdnem együtt töltötte. Vajon a börtön közelebb hozza őket egymáshoz vagy végleg ellenségeket farag belőlük? És a nagy kérdés: sikerül megszökni vagy sem?

Értékelés:  

Az egyedüli, de hatalmas negatívum, amit szeretnék megemlíteni, hisz sehol sincs feltüntetve a könyvön, hogy folytatásos😅😅. Ez különösen fájdalmas minden olvasó számára, de akkor üt igazán, ha megosztom Veletek, amit a szerző mondott a találkozón: ez, kérlek Bennetetek, kvadrológia lesz! Ami egyfelől csúcsszuper, mert még 3 könyvön át élvezhetjük ezt a különleges világot 😍, másfelől pedig MICSODA?! Még 3 részt ki kell bekkelni? Ennyit képtelen vagyok várni, de muszáj leszek.

Szóval a történelmi romantikus és életrajzokért rajongó könyves blogger írja, hogy ez egy jó romantasy. Aki sosem vagy csak ritkán olvas ilyeneket. És hidd el, tényleg elmondanám, ha nem lett volna jó, de a két főszereplő közötti romantikus-erotikus száltól izzanak a lapok! Uh, nagyon egyben van az a rész. És természetesen a többi is. 

Átgondolt, okos és egyedi világépítés. Változatos, de abszolút életszerű karakterek. És számtalan fordulat! Amire viszont készüljetek, hogy a regény eleje nagyon sötét. Számos igazságtalanság, kellemetlen helyzet tarkítja a lapokat, amiknél sokszor majdnem elhittem, hogy ez nem az én történetem (ilyen kifejlett igazságérezettel néha nehéz az élet😅), de szerencsére nem adtam fel és végül az idei évem egyik nagy kedvence lett. 

Brooke Fast egy rendkívül közvetlen, allűrmentes amerikai lány, aki kifejezetten jól - bár döbbenten  - fogadta, hogy a komfort műfajaimon kívül olvasva akadt a kezembe a regénye. Minden kérdésemre kedvesen válaszolt és beszélgettünk is, ami hatalmas élmény, hisz nem kellett őrült rajongónak éreznem magam az egyoldalú kérdésáradat miatt.

Ezt a regényt jó szívvel ajánlom azoknak, akik szerették az Éhezők viadalát - hasonló vibe, de mégis teljesen más történet! 

Magamnak pedig egy kis lábjegyzet, hogy jobban bízzak az Álomgyár választásaiban 😁 és ezúton is köszönöm nekik a megtisztelő recenziós példányt és a meghívást, ahol a fentebbi képek készültek és ahonnan a kulisszatitkok származnak.

Zubor Rozi - Orchideák

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2025

Stílus: Családregény, Lélektani

Értékelés: 5/5

Link: Orchideák_ | Álomgyár

Előzmények:

Vannak emberek, akik írásra születtek. Egyszerű, hétköznapi pillanatokat, mindennapi cselekedeteket képesek mélyebb jelentéssel felruházni, magvas gondolatokba csomagolni. Zubor Rozi is épp ilyen. Nem feltétlen a regényei cselekménye a lényeg (bár az is izgalmas és tanulságos), hanem a sok-sok apró gondolat, amiket itt-ott elejt a könyve lapjain, mint apró igazgyöngyök, amik láncra fűzve egy mesés nyakéket alkotnak. Imádom Rozi stílusát, a könyveit, amik a mai világban tükröt tartanak elénk. Nem kifejezetten szórakoztatni, hanem tanítani és gondolkodni tanítani akarnak. Ez alól az Orchideák sem kivétel. 

Emlékszem, mikor Rozi felkért, hogy előolvasnám-e a regényt. Természetesen azonnal igent mondtam. Amire nem számítottam, az az elsöprő erő, ami ebből a könyvből árad. Hiánypótló, hiszen reményt ad a folytatásra, olyan élethelyzetekben is, mikor az ember azt hinné, nincs kiút. Tudom, azt mondják, ha kell, egy könyv megtalálja az utat ahhoz, akinek szüksége van rá. Kérlek, ne várj erre! Menj elébe! Ez az a regény, amiből mindenki csak épülhet.

Cselekmény:

A regény egy erős felütéssel indul, amiről az embernek akarva akaratlanul Virgina Woolf öngyilkossága

 jut az eszébe. Egy kő, egy hideg tó és egy elszánt nő, aki csak véget akar vetni az egésznek...

Majd egy 4 idősíkon játszódó történet bontakozik ki az olvasó szemei előtt, ami először kicsit kaotikus - nem tudni ki kihez hogyan kapcsolódik, de idővel összeáll a kép. A  négy idősík négy nőt mutat be: a jelenben Zsófi épp virágboltot készül nyitni, míg a múltban Anna próbál megküzdeni édesanyja szeretetéért. Évi felnőttként áll helyt és édesanyjuk helyett anyja a testvéreinek. Julcsi pedig kisgyermekei közt, férje elvesztését követően próbál talpon maradni.

Hogyan kapnak a kötetben szerepet az orchideák? Ezek a virágok a szépség és a reziliencia (ellenállóképesség) szimbólumai, akárcsak ez a négy nő. Az orchidea akkor is képes újra kihajtani, ha sokáig nem öntözik vagy esetleg letörik a bimbós szárát. 

Hibák, elhanyagolás, meg nem értettség, fájdalmak... Transzgenerációs problémák. Ez a regény hitet ad, hogy mindezekből van kiút.

Értékelés: 

 

Bloggerként sokszor ajánlunk köteteket és igyekszünk arra koncentrálni kinek mi tetszhet. Nem szeretem az olyan közhelyeket, hogy "mindenki imádni fogja", de erre a történetre csak azt tudom mondani, hogy minden nőnek csak ajánlani tudom, hisz ez a történet rólunk szól. Rozi pedig az őszinte hang, aki ki meri mondani azt a sok sérelmet, amit a mindennapokban elszenvedünk: beszólások a gyermektelenség miatt, a magányérzet a mindennapokban, milyen érzés, ha gyereked lesz, de nem akarod és így tovább... Számos olyan tabu téma, amiről kellemetlen beszélni. Rozi mégsem söpörte őket a szőnyeg alá, hanem hangot adott ezeknek. 

Emlékszem, mikor végeztem az előolvasással, sietnem kellett volna a Bálnába egy időpontra a Könyvfesztivál kapcsán. Mégis, csak ültem a kanapén, a könnyeimet törölgetve. Ez a brutál őszinte hang nagyon mélyre ment. Aztán most, nyomtatott formában újra elolvastam ezt a kötetet. És ismét sírtam rajta. Erre csak az igazán jó kötetek képesek: tudod, mi lesz a vége, mégis képes megríkatni.

Zubor Rozi képes mindig magasabbra és magasabbra menni. Minden kötete egy kincs, de mégis az az ember érzése, hogy az újabb-bal még mélyebbre ment. Még jobban elgondolkodtatott. Az igazán értékes köteteket nem egyszer és nem kétszer olvassa el az olvasó, hanem időről-időre leemeli a polcról. Őszinte hang, mély gondolatok és témák, amikről érdemes beszélni. Ez Zubor Rozi legyőzhetetlen sikerreceptje, amiből az ember mindig többet és többet akar.

Eva-Maria Bast: Az ékszerpalota 2. - Camille és az arany ragyogása

Kiadó: Kossuth Kiadó

Kiadás éve: 2026

Stílus: Történelmi/ Család

Értékelés: 5/5

Link: Az ékszerpalota – Camille és az arany ragyogása (éldekorált

Előzmények:

Imádom, mikor egy író apró töredékekből képes csodát alkotni. Eva-Maria Bast Az ékszerpalota című trilógiájának második része szintén a híres ékszerész família, a Cartier család mindennapjaiba kalauzol bennünket, de úgy gondolom ez a rész jelenthette a legnagyobb kihívást az írónő számára, hisz itt szerepelt a legtöbb szürke folt a dinasztia történetében. A regény a két Cartier gyermek: Alfred és Camille életét állítja középpontba. A sok könnyed pillanat mellé számos nehéz téma is társul, ez teszi igazán értékessé a kötetet. A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent regény egy igazi ékkő: a csodálatos piros élfestés mesésen harmonizál az első rész zöldjével. A külső megfog, de a belső megtart. Nézzük, miért is érdemes elolvasni.

Cselekmény:

A regény egy beteljesületlen szerelemmel indul: Alfred Cartier és a híres mágnás felesége, Lady Dudley között. Ezt követően az ifjú Cartier-nek szinte mindegy ki lesz a hitvese, hisz a fájó hiányt úgysem képes pótolni. Húga, Camille, viszont a lelkén viseli testvére boldogságát így nem nyugszik addig, míg a megfelelő menyasszonyjelöltet nem látja bátyja oldalán. Így esik a választás az okos, ámbár félénk Alice Griffeuille-re, akinek testvére egy másik híres ékszerész dinasztiába házasodott, a Bourdier családba. 

Az ígéretes kezdetet viszont nehezebb időszakok követik. Alice bár teljes és boldog családi életet élhetne 4 gyermeke és férje oldalán, mégis ideggyengeségben szenved, nehezebbé téve ezzel az egész Cartier család életét. A szerencsétlenségek viszont Camille-t sem kerülik el, érdekes párhuzamot állítva ezzel a két nő sorsáról.

Ez a rész már kevésbé koncentrált a drágakövek vagy az ékszerkészítés titkaira.. Sokkal inkább a III. Napóleon utáni időkre, a nemesség hatalmának elvesztésére és számos érdekes közéleti eseményre, mint például az Eiffel-torony építésére vagy a híres 1889-es Világkiállításra, ami épp a Bastille ostromának 100 éves évfordulóján került megrendezésre. Eva-Maria Bast magabiztosan kalauzolja végig olvasóját ezeken a jelentős történelmi éveken.

Értékelés: 

Vannak regények, amik olyan érzést keltenek az olvasóban, mintha egy régi jó baráttal beszélgetne. Az

 írónő regényei abszolút ilyenek számomra. Sosem csalódtam még benne és olyan nagyszerű képzelő- és kifejezőerővel ír, ami teljesen magával ragad. Emellett rengeteg érdekességet megtudhatok letűnt történelmi korokról. Elképeszt, mennyire profin és ügyesen kombinálja az írónő a valóságot a képzelettel, milyen mesterien tölti ki a hiányzó részeket a fantáziájával. Például: valójában Camille életéről rendkívül keveset tudunk, így az sem egyértelmű mi történt a kislányával és a férjével, mégis, a regényben mindenre magyarázatot kapunk.

A karakterek zseniálisan eltaláltak. Kevés szereplőnél érzem azt, hogy igazán lelkitársam lehetne, de Camille-jal határozottan ez a helyzet. Szókimondó, cserfes és erős. Az egyik kedvenc női karakterem lett! Ezzel szemben Alice-t is szerethetően alkotta meg az írónő, tekintettel arra, hogy milyen mentális problémákkal küzdött. Alfred és Alice gyermekei jól példázzák a testvéri kapcsolatokat: a rivalizálást vagy épp az összetartást. 

Sok regénysorozattal ellenben, ahol az ember azt érzi, hogy a második rész nem tett hozzá az egészhez, ez itt nem mondható el. Az egyik utolsó jelenettel, ahol a gyerekek az országokon osztozkodnak gyönyörű ívet adott a történetnek, finoman átvezetve az olvasót a harmadik részre. Alig várom, hogy azt is a kezemben tarthassam és azt is, milyen csodálatos élfestést kap majd. Csak győzzem kivárni!

Matt Brolly- Átkelés

 Kiadó: General Press Kiadó

Kiadás éve: 2026

Stílus: Thriller

Értékelés: 4/5

Előzmények:

Mindig kíváncsian nyúlok új könyves sorozatokhoz, hisz egy jól eltalált főszereplő olyan, mint egy jó barát, akivel szívesen tölt időt az ember. Így került a kezembe a General Press újdonsága a Louise Blackwell nyomozófelügyelő sorozat első része, az Átkelés. Ezelőtt még sosem olvastam az írótól, így kíváncsian vártam hogyan építi fel a történetét a nulláról. Számomra fontos, hogy olyan főhőst kapjunk, aki izgalmas személyiség, illetve, hogy a történetbe pár csavar is meglepjen. Nézzük is, mi volt az összbenyomásom a regényről!

Cselekmény:

Egy angliai tengerparti kisvárosban, Weston-super-Mare-ben egy brutálisan meggyilkolt idős hölgyet találnak a homokos parton. Louise Blackwell nyomozófelügyelőt bízzák meg az esettel, ám sokáig semmi más nyom nem kerül napvilágra. Aztán a gyilkos újra lecsap és meggyilkol egy idős helyi papot. A nyomozó ekkor kezd gyanakodni, hogy a két ügy között összefüggés lehet és az áldozatok talán nem véletlenszerűen kerültek kiválasztásra. 

Ekkor indul a versenyfutás az idővel és tűnik fel a színen egy egykori pap, aki ma már csak tanácsadóként segíti az egyház munkáját. Ugyanakkor érdekes teóriát oszt meg Louise-zal: az áldozatokon talált sérülések az öt szent sebet tükrözik. Ám eddig csak két áldozat van... 

Mindeközben Louise életének árnyai is feltűnnek a színen, hogy megnehezítsék a munkáját. Vajon sikerül közelebb kerülnie a csapatához és együtt véget vetni a sorozatgyilkos ámokfutásának? Vagy már túl későn érkeznek?

Értékelés:

Egy izgalmas regényt kaptunk, ami egyfelől a nyomozónő magánéleti kudarcát tárja elénk. Másfelől

 egy kegyetlen sorozatgyilkost, akinek fokozatosan derül fény az indítékára. A regény dramaturgiája nagyon jó: hol a gyilkos szemén át látjuk a világot, hol Louisén. Így fokozatosan tisztul ki a kép, de olyan igazi katarzisélményt mégsem tartogat a történet, hisz az az igazi csavar hiányzik belőle. Szépen következnek egymásból az események, logikusak is, de semmi meghökkentő nem történik a lapokon.

Ne feledjük ugyanakkor, hogy ez egy sorozat nyitó kötete és igencsak nagy feladat egyszerre bemutatni az összes új szereplőt és egy pörgős thrillert is az olvasó elé tárni. Plusz pontot jelentett nálam, hogy az író egy női nyomozót választott! És őszintén érdekel hová fejlődik majd ez a karakter a továbbiakban, szóval kedves General Press Kiadó, köszönöm a megtisztelő recenziós példányt, és várom a folytatást 😉!