Bódis Kriszta: Kisasszonyképző

Istenhegy 1.

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2022

Stílus: Életrajzi

Értékelés: 4/5

Előzmények:

Először a könyv borítójára figyeltem fel, ami egyszerre zseniális - hisz ki gondolná, hogy magát Tüdős Klárát ábrázolja - és csodaszép. Maga a cím is egy könnyed, vidám, békebeli történetet ígér, ám itt kezdődnek a meglepetések...

Mielőtt olvasni kezdtem, sosem hallottam Tüdős Kláráról. Valaki, aki ilyen jelentős személyiség volt, hogyan tűnhet el ennyire az utókor látóköréből? Vitathatatlan, hogy Bódis Kriszta egy nagyon jó témához és ezáltal személyiséghez nyúlt, akit igazán kár lett volna elfeledni.

Miközben ezt a könyvet olvastam, sokkal rosszabb értékelést akartam adni neki. Aztán megnéztem az alábbi riportot (cím: Youtube - Bódis Kriszta regénye Tüdős Klára életéről) Bódis Krisztával és hirtelen - nagyjából - elkezdtem érteni, hogy mire gondolhatott, miért írhatta úgy a könyvet, ahogy. És a könyv végére érve - bármilyen lassan haldtam is vele -, várni kezdtem a folytatást.

Cselekmény:

Adott egy fiatal, ámbár csúnyácska leány, aki a debreceni országgyűlési képviselő jelölt egyszem gyermeke. Ennek megfelelően kellően elkényeztetett és páratlan szabadságvággyal megáldott teremtés lesz belőle. 

Megismerhetjük a Tüdős család rokonait, barátait, még a cselédeiket is. Eközben újabb és újabb szereplők tűnnek fel a színen, akik hol teljesen elmaradnak a történet során (például a svájci leányiskolából ismerős Anny) vagy időről időre visszatérnek (például Gedeon Frankenburg - aki az egyik legnagyobb talány számomra az egész regényben, mivel hiába kerestem rá az interneten, nem találtam...).

A rengeteg cselekmény során nyomon követhetjük Klára nővé válását, melynek főbb színhelyei - Svájc, London és Budapest - is a regény színterévé válnak.

Értékelés:

Ami számomra nagyon nyögve nyelőssé tette az olvasást, az a könyv dagályossága volt. Ezen egyszerűen nem tudtam felülemelkedni. Rengetegszer futottam bele felesleges felsorolásokba, környezetleírásokba, amikkel csak teltek a lapok, de nem haladt a történet. Vagy terjedelmes levelekbe, amiknek sok mondanivalója nem volt (gondolom ezeket egy az egyben átemelte valahonnan az írónő).

Továbbá ott voltak még a plusz kis jelenetek: például Erzsi a piacon. Őszintén: nem érdekelt. Sem vicces nem volt, sem tanulni nem lehetett belőle, cserébe teltek vele a lapok. Vagy a textil kezelése, a hadgyakorlatok... Én nem vitatom, ehhez hatalmas kutatómunka kellett, de ha ez érdekelne, akkor ezekről olvasnék, nem Tüdős Klára életéről. Vitathatatlan, a korszellemhez hozzátett, de ahhoz már a korábbi oldalak is. 

Kíváncsi vagyok, hogy mely szereplők maradnak állandóak a triológia során és mi lehet Gedeon Frankenburg szerepe. Szuper lenne egy összefoglaló is arról, hogy kik voltak valós személyek, illetve kik azok, akik az írónő fantáziájának szüleményei.

Nagyon tetszettek bizonyos idézetek is:

"Igen, igen, még az is az asszony hibája, ami a férfié, s ez így van minden nemzet elképzelései közt, éppen úgy Amerika-szerte, mint minálunk." - 132.o.

"De tudod, édes Ethel, engem az irigység nem megöl, hanem inspirál. És most igen nagy szükségem van ihletre, bár nincs nagyobb ösztönző erő, mint a nincstelenség." - 424.o.

És ebből, illetve a tetteiből kristálytisztán kiderül, hogy Klára nem egy hétköznapi lány volt. Talán erre szokás mondani, hogy meghaladta a korát.

A regény épp ott ér véget, hogy Klára férjhez ment és valószínűleg innen is fog folytatódni a következő rész, amit mindenképpen szeretnék majd elolvasni.