Eva-Maria Bast:  A cukor illata

Bielefeld asszonyai 2.

Kiadó: Kossuth Kiadó

Kiadás éve: 2024

Stílus: Történelmi, Életrajzi

Értékelés: 5/5

Előzmények:

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent Bielefeld asszonyai sorozat első részét tavaly júniusban olvastam és azóta is kíváncsian vártam hová fejlődik a történet a második részben. A különleges időutazás a cukrászdinasztia életébe tovább folytatódik, ámbár kevésbé szakmai, mint inkább történelmi alapon. Ez szinte megkerülhetetlen, mivel A cukor illata 1914-ben, még a boldog békeidőkben kezdődik, de nagyon hamar az első világháborúban találja magát az olvasó. A finom csúsztatás továbbra is jelen van a könyv lapjain, hogy az írónő szavaival éljek: "Amint azt tudják a kedves olvasók is, ez a könyv egy valóban létező sütőporgyártó család történetén alapul." Ő nem mondja ki, én megteszem: ez a kötet a Dr. Oetker család titkaiba kalauzol minket.

Cselekmény:

1914 májusa. Egy vonat robog Bielefeld felé egy jegyespárral az egyik kocsiban. Julius Meister, A vanília illatában megismert fiúcska házasodni készül. Választottja a félénk Lotte, aki egy híres, berlini Nobel-díjas tudós lánya. Vajon hogyan fogadja a sütőporkirály és családja a kiszemeltet? Sikerül a fiatal lánynak beilleszkednie a bielefeldi társaságba?

Ez a kötet kevésbé koncentrál a Meister Művek fejlődésére, fejlesztéseire, ami bizonyos fokig logikus is, hiszen az I. Világháború alatt minden vállalat a túlélésre játszott, nem a növekedésre. Ennek ellenére a család megépíti a szárító üzemet és elkészíti mellé az új szakácskönyvet, segítségképp, hogy a családok a háborús időkben is táplálóbb ételeket ehessenek, egyszerű alapanyagokból.

Bár a világháború elkerülhetetlen eleme a könyvnek, mégis finom érzékkel kerül bemutatásra. Friedrieke, a nagyobbik Meister lány, a fronton vállal szolgálatot nővérként. A félénk Lotte idővel megtalálja a helyét a családban és magabiztosan lép közbe, ha arra van szükség. Az előző kötetből megismert Josephine pedig ugyanaz a szerethető és harcos karakter marad, aki mindig is volt. 

Értékelés: 

Bár ez a kötet is rendkívül izgalmas volt és sok meglepetést tartogatott, nekem mégis az első rész a kedvencem. Ott több szakmaiságot véltem felfedezni a lapokon, itt inkább a történelmi események uralták a könyvet. Ugyanakkor, mostanra már egyértelmű volt számomra, hogy a Meister család és a Dr. Oetker dinasztia között kell keresnem a párhuzamokat, így igyekeztem arra koncentrálni, hogy mely események valósak, melyek kitaláltak A cukor illatában. 

Lotte neve valójában Ida volt és nem egy híres tudós lányaként látta meg a napvilágot, hanem egy tehetős bielefeldi család sarjaként. Nem volt egyszerű képet találnom róla, de végül sikerült. A regényben rendkívül törékeny szépségként hivatkoznak rá, bár nekem nem ez jut eszembe az alábbi fotóról. Sokkal inkább ragad magával az a csendes derű, amit sugároz. Ez a portré jó esetben is az 1900-as évek elején készült, amikor nem igazán volt divat mosolyogni a képeken (ezt támasztja alá a kornak megfelelő beállítás is: a férfi a nő mögött, mint aki támogatja; nem néznek a kamerába). Mégis, mosoly játszik mindkettejük ajkán. Mi ez, ha nem igazi szeretetkapcsolat? A regénybeli Julius valójában Rudolf Oetker volt, aki valóban 1916-ban hunyt el Verdun-nál. Ez a kis adalék még szomorúbbá teszi számomra ezt a képet, ámbár hitelesebbé magát a regényt. 

Richard, aki valóban Richard volt, csak nem Kaiser, hanem Kaselowsky, Rudolf Oetker barátja volt még az iskolai időkből. A regénynek megfelelően valóban megígérte Rudolfnak, hogy a halála esetén elveszi Idát. Ez 3 évvel a fiatalabbik Oetker elesése után következett be. Az is a valóságnak felel meg, hogy Ida 1916-ban szült egy fiút, Rudolfot, aki sajnos sosem ismerhette az édesapját.

Ez a családregény-sorozat egyaránt szól veszteségről, újrakezdésről és az élet apró örömeiről. Jó szívvel ajánlom ezt a szívmelengető olvasmányt minden történelmi regény rajongónak, mert garantáltan megédesíti a napodat! (Én pedig kíváncsian várom a harmadik kötetet!)