Karády Anna: A füredi lány

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2021

Stílus: Romantikus / Történelmi

Értékelés: 4/5

Előzmények:

Év elején jött szembe velem a könyv borítója és rögtön megragadta a figyelmemet, mert legyünk őszinték... Páratlanul szép. Tükrözi azt, hogy egy történelmi regényről lesz szó - ami nálam már önmagában jó pont. Maga a cselekmény viszont kérdéseket vetett fel bennem: egy made in Hungary Outlander koppintásnak tűnt. Nos, az is a célom ezzel a bejegyzéssel, hogy megpróbáljak válaszolni, hogy az-e.

Cselekmény:

A könyv kezdete számomra kissé bugyutának hatott. Ha olvasta az ember az Outlandert - és előre bocsátom, párhuzamot fogok vonni, de ha egy író ennyire ugyanazzal az ötlettel startol, ez valahol várható is-, azt kell mondja: ahhoz képest gyenge felütés.

Egy napjainkbeli lány beleesik egy forrásba a Koloska-völgyében (az írónő Facebook oldalán láttam a "színhelyről" képeket és én is kerestem egyet -lásd jobbra- nos, nem tűnik valami vad és mágikus helynek), majd pár száz évvel későbbi korban találja magát. Egészen pontosan 1763-ban. Miért pont ott? Erre nem nagyon ad választ a regény. Talán a tihanyi apátság tornyainak leégése pozícionálta ekkora a történetet, de végül is, mindegy is. Hősnőnk, Anna, rögtön találkozik megmentőjével, Katicával, ami elég kényelmes megoldást jelent számára, mert nem kell úgy megküzdenie a talpon maradásért, mint az Outlander Clair-jének. Tulajdonképpen sok veszély nem is éri. Kap ruhákat, kényelmes állást.

A történet szépen halad a maga medrében, mígnem Anna belebotlik a férfi főhősbe, Oroszy Mihályba. A szerelem vonal, pipa. Jó irány, leszámítva a soft porn részeket, ami az én ízlésemnek egy kicsit túl sok volt, nem ezt vártam volna egy ilyen jellegű regénytől. Számomra nem tett hozzá, inkább elvett.

Értékelés: 

Nagyon sokat gondolkoztam magán a könyv stílusán. Egyfelől tetszett, mert olvasmányos, nem kellett kínlódnom, tényleg vitte magát előre a történet. Másfelől... Néha meg kellett állnom olvasás közben, mert felszisszentem. Mindig mindent meg akart magyarázni az író, ami a jelenkor és a múlt között különbséget jelent. Például: nem voltak régen antibiotikumok, oltások. Szerintem ezzel még a legegyügyűbb olvasó is tisztában van. Vagy ennyire butának tartja az írónő az olvasóit? Nem tudtam eldönteni, de irritált. Ahogyan Anna személye is. Okoskodó, nem tudja befogni a száját - annak ellenére, hogy többször erre kérik-, önkényeskedő, makacs. Nem sok jó jelzőt tudnék mondani rá: talán azt, hogy önzetlen. Mivel meghálálta a jót, amit kapott.

Aztán azon is elgondolkodtam, hogy miért volt szükség a múlt és jelen párhuzamára? Furcsa dolog, hogy eleve egy olyan könyvből indul ki az olvasó - már aki olvasta-, ami világhíres és magasra tette a mércét. Mert hát jó, jó ez is, de... Nem egy Outlander szint. Ha nem lett volna ez a 2020-ban induló felütés, sokkal-sokkal szerethetőbb lett volna számomra, mert nem akartam volna folyton párhuzamot vonni Diana Gabaldon és Karády Anna között. 

Ami viszont vitathatatlan: hihetetlen kutatómunka állhat a könyv mögött. Az egyes mozaik darabkákat nagyon jól illesztette egymáshoz az író, már-már meseszerűen. Érdekes belelátni az akkori idők Balaton parti életébe, munkás hétköznapjaiba. 

A borítóról még annyit, hogy a belső oldalán is csodaszép, csak éppen megint nem stimmel a történettel. Vártam a részt, ahol Annának bármilyen kapcsolata lesz a lovakkal, de nem lett. Nyert ugyan egy csikót, amit rögtön el is ajándékozott. Szóval a belső borítón található kép nekem egy kicsit giccs kategória. Szép, szép, de megalapozatlan és túl sok. 

To be continued: 

A könyv ezzel még nem ért véget. Valójában nem bánom, de azt sem állítanám, hogy lerágom a körmöm, míg kijön az új rész. Szerencsém volt, könyvtári könyvként olvastam és elég hamar hozzájutottam. Egy dolog azonban biztos: 2021 egyik legolvasottabb könyve lesz. Már az első utánnyomását éli. Hogy jogosan-e? Erre talán a következő rész választ ad majd.