Palotás Petra: Kékestető

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2024

Stílus: Történelmi/ Romantikus

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Palotás Petra könyvei számomra a hazai kortárs irodalom szépirodalmi ékkövei. Kevés olyan író van, aki hétköznapi dolgokat tud hihetetlenül érzékletesen és szinte már meseszerűen megfogalmazni. Jó pár kötetét olvastam már, legyen az novellás vagy krimibe hajló, de a közös pont mindegyiknél az az egyedi hang, amit Petra megüt.

Gyermekként rengeteg nyarat töltöttem a Mátrában. Szerencsére nem szanatóriumi körülmények között, hanem a nagymamámmal kirándulva, de úgy hiszem aki egyszer ezen a vidéken jár, az mindenképpen beleszeret. Így mióta megtudtam, hogy az írónő ezt a helyszínt választja leendő regénye helyszínéül, tűkön ülve vártam, hogy milyen is lesz a kész regény. Egy percig sem kételkedtem benne, hogy mesteri és szívmelengető, de mégis, hogyan fog egy olyan hatalmas és mégis hétköznapi témát felölelni, mint Magyarország legmagasabb pontja?

Cselekmény:

Egy őszi napon Ilka, a gimnazista bakfis, arra a megmásíthatatlan tényre ér haza az iskolából, hogy édesapja a Kékestető tetején található gyógyszállóba küldi, fiatalkori súlyosbodó asztmája miatt.

Bár a szálló csodaszép, és barátságos arcokban sincs hiány, a lány mégis sokat gondol az otthoni dolgaira. Új barátai között szerepel az ügyvéd feleség, Irma, a szeplős és vöröshajú, gyenge fizikumú Jancsi, aki mindig készen áll valami rosszaságra, valamint Erzsi, a lelkiismeretes és mindig jókedvű nővérke is.

A regényt átszövő romantikus szál Erzsi alakjához köthető, aki a kerekes székben ülő százados, Bálint iránt kezd gyengéd érzelmeket táplálni. Vajon egymásra talál a két lélek?

Értékelés:

Ez a kötet karácsonyi kötetként került a piacra, pedig szerintem az ünnepi kereteken kívül is csodálatosan megállja a helyét.

A könyv egyik erőssége, hogy zseniálisan fűzi láncra az apró kis morzsákat, legendákat és napi történéseket. Személyes kedvencem a "Gabi halála" csúcsról szóló apró kis szösszenet vagy a gyöngyössolymosi templomhoz kapcsolódó legenda, ami (még számomra, sőt, apukám, a tősgyökeres gyöngyösi számára is) meglepetés volt. Ez a regény mindenkinek tud újat mutatni, turisztikai szempontból is. Pontos kutatómunka áll mögötte és számomra egy kincskereső játékhoz volt hasonlatos, hogy próbáltam beazonosítani a régi épületeket,  mi is állhat ma a helyükön. Így fedezhetjük fel vele Gyöngyöst: azok akik már ismerik, egy új szemszögből, akik pedig még sosem jártak ott, hiteles, korhű képet kapnak.

A másik, amit fontosnak tartok kiemelni, hogy ez a könyv nem limonádé. Bár első blikkre kedves kis szösszenetnek tűnhet, de vannak benne kemény pillanatok is és épp ettől válik emberibbé és még szerethetőbbé. Ahogyan az írónő is kiemelte a könyv pesti bemutatóján, ez egy sok szereplős regény, melyben a kis közösség dinamikája a cselekmény mozgatórugója.

Amit nekem adott:

Számomra egy ajándék volt ez a könyv. És nemcsak azért, mert recenzióra érkezett hozzám Petra és az Álomgyár jóvoltából, hanem azért is, mert segített az adventi időszakban elcsendesedni. Minden egyes decemberem a rohanásról szól, mikor pedig a kezembe vettem ezt a lapokba zárt ékszerdobozt, valahogy megállt az idő. Nem az volt a lényeg, hogy "uccu neki, gyorsan olvassuk ki", hanem szépen elmélyedtem benne és kiélveztem minden sorát. Ezért is tartott közel két hétig, hogy megszülessen ez a beszámoló. Ez a könyv nem is azért karácsonyi kötet, mert maga a történet karácsonykor játszódik, hanem azért, mert a karácsony lényegét közvetíti: a békességet, örömet és az "otthon" ünnepét. 

John Fowles: A francia hadnagy szeretője

 

John Fowles: 

A francia hadnagy szeretője

Kiadó: Európa Könyvkiadó

Kiadás éve: 2023

Stílus: Történelmi/ Romantikus

Értékelés: 5/5

Előzmények:

2022 nyarán olvastam A lepkegyűjtőt John Fowles-tól. Talán túlzás nélkül állíthatom, hogy ez a legismertebb műve, annak idején színházban is játszották darabként (Bereczki Zoltánnal a főszerepben), ezért is gondoltam, hogy el kell olvasnom az eredetit. Röviden összefoglalva: nem volt rossz, de érződött rajta, hogy már 60 éves.

Ezért is hezitáltam sokáig, pedig A francia hadnagy szeretőjének borítója nagyon is hívogatott. Egy romantikus, kosztumös történetet ígért, amit nemcsak, hogy beváltott, de még túl is teljesített. Ha röviden kellene összefoglalnom: ez az a könyv, ami lerántja a leplet az álszent viktoriánus korról.

Cselekmény:

Bár a regény címe "A francia hadnagy szeretője", a francia hadnagy éppen csak, hogy említésre kerül a regényben. Ez volt az első meglepetés a számomra.

Charles és jegyese, Ernestina a mólón sétálgatnak Lyme Regis-ben, mikor feltűnik előttük egy fekete ruhás alak, aki a zord idő ellenére is rendületlenül néz a távolba, szinte mintha szobor lenne. 

Charles szeme rögtön megakad rajta, majd Ernestina világosítja fel, hogy az a nő egy "bukott nő". Ez a mondat rögtön felkelti az olvasó kíváncsiságát és máris kombinálni kezd a regény címe alapján.

A regény további oldalain Sarah, a bukott nő és Charles, a nihil megtestesítője az erdőben való bolyongásaik során egyre inkább egymásra találnak. Fowles zseniálisan mutat rá a kor által elvárt viselkedésre, illetve arra, ha valaki - mint esetünkben Charles - a megszokotton kívül gondolkodik vagy érez. A viktoriánus korban egy bukott nő iránt vonzalmat érezni egyenesen tiltott dolog volt! Hisz akkoriban minél szemérmesebb és tudatlanabb volt egy hölgy, annál vonzóbbnak számított. Egy olyan nő, akinek nem csak a híre rossz, hanem még feltehetően kapcsolatba is került (ráadásul intim kapcsolatba!) egy olyan férfivel, aki nem a férje... A társadalom kitaszítottjának számított, egy olyan porszemnek, amit észre sem érdemes venni.

Ennek ellenére Charles mégis meglátja benne az embert és érezni kezd. És itt jön a történetben a csavar! Mert az olvasó sosem tudja eldönteni, hogy Sarah érzései valóban őszinték vagy csak játszadozik. Bevallom, nekem a mai napig sem sikerült. Számomra ez tette a regényt igazán valódivá, mondhatni "élővé" és az, hogy az olvasónak magának kell eldöntenie mi lesz a regény végkifejlete, mert három befejezést is kap...

Értékelés:

Mikor olvasni kezdtem ezt a regényt, nem kicsit elbátortalanított, hogy ez egy igazi könyvmonstrum. Ugyanakkor, az első 100 oldal elteltével döbbentem rá, hogy csak úgy falom a lapokat. Annak ellenére, hogy nagyon vaskos és jóval nagyobb egy átlagkönyvnél, mégis lendületes és érdekes.

John Fowles 1969-ben írta ezt a művet. Miért is érdekes ez? Maga a történet a viktoriánus korban játszódik , 1867-ben, így többször elhangzik a regényben Charles Darwin művére, A fajok eredetére való utalás, azzal a felütéssel, hogy nem rég jelent meg (ami 1859-ben történt).

Szóval Fowles minimum 100 évet ugrott vissza az időben, hogy megfelelő helyszínt találjon a regényének. Számomra már ez rendkívül izgalmas volt. A korhű nyelvezet pedig további plusz.

Az első dolog, ami szemet szúrt, hogy igencsak komoly klasszikus háttértudást feltételez az olvasóról az író. Rengeteget hivatkozik más irodalmi művekre. Például Becky Sharp alakjára A hiúság vásárából, illetve Jane Austen Meggyőző érvek regényét is úgy kezelni, mintha ez mindenki számára ismert lenne. Emellett a folytonos francia szavak, latin mondatok - bár értettem őket - szerintem szintén nem az alapműveltség részei.

A könyv másik zseniális fogása, a "történet a történetben". A 28. fejeztben tárgyalja Émile de La Ronciere hadnagy ügyét az író, ami roppant elgondolkodtató és érdekes, bár sosem hallottam róla a regény olvasása előtt. Röviden tömören: hogyan ítéltek el egy ártatlan hadnagyot egy feddhetetlen viktoriánus kisasszony vádjai alapján. (Akiről utólag kiderült, hogy nem is teljesen ártatlan, de erre csak utalás történt a könyvben, így komoly kutatómunkámba került, hogy kiderítsem mi is történt.)

A másik kedvencem a 35. fejezet, ami egy valós leleplező riport a viktoriánus éra szörnyűségeiről, beleértve a korabeli fogamzási technikákat is. Kortörténeti dokumentumnak sem utolsó!

Amit még meg kell említenem, azok a magyar fordítás hibái. A kedvencem a 79.oldalon "és szemrehányóan meredt Flóra e kellemetlen megjelenésére". Nincs is Flóra a könyvben. Csak az angol "Flora" szót növényvilág helyett sikerült Flórának lefordítani. Igen, no komment.

Végezetül két idézet a regényből a kedvenceim közül:

"A regényírókat aszerint ítéljük meg, mennyire ügyesen bundázzák meg a meccset (vagyis mennyire tudják elhitetni velünk, hogy bundáról szó sincs), és aszerint, melyik bokszolót favorizálháj: a jót, a tragikusat, a gonoszt, a szórakoztatót vagy kit?" 404.oldal

"A célszerű öltözködés ékét a felháborító Mrs. Bloomer már történetem előtt másfél évtizeddel megpróbálta beleverni a társadalomba, de ezt a nadrágkosztüm irányába tett korai kísérletet csírájában elfojtotta a krinolin – ez az apró tény igen sokat elárul a viktoriánus korról. Felajánlották nekik a józan észt, de ők azt a hatlábnyi értelmetlenséget választották helyette, amely párját ritkítja még ebben az ostobaságoktól oly sűrűn tarkított kisművészetben is." 265. oldal

Ajánlom ezt a regényt olvasásra mindenkinek, mivel rengeteget lehet belőle tanulni, növelve ezzel az általános műveltségünket, de legfőképp annak, aki romantikus illúzióval rendelkezik a viktoriánus korról. Ez a regény eloszlat majd minden rózsaszín képzeletet!

Arthur Conan Doyle: A sátán kutyája / The Hound of the Baskervilles

  

Arthur Conan Doyle: 

A sátán kutyája / The Hound of the Baskervilles

Kiadó: Ifjúsági Könyvkiadó Bukarest / Flame Tree Publishing

Kiadás éve: 1967 / 2022

Stílus: Detektívregény/ Krimi

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Ez a bejegyzés több szempontból is rendhagyó lesz. Egyfelől, mert gyerekkorom egyik meghatározó olvasmányáról fogok írni, másfelől pedig egyszerre az angol és a magyar verzióról. Több kérdést kaptam az utóbbi időben azzal kapcsolatban, hogy olvasok-e idegen nyelven, és ha igen, akkor mit? Illetve, hogy mit ajánlanék kezdő olvasóknak. Remélem, ez a bejegyzés megválaszolja a kérdések nagy részét😊 .

2005-ben  az általános iskola ötödik osztályába betipegtem A sátán kutyája című regénnyel. Az akkori osztályfőnököm (egyben magyartanárom is) elszörnyedve jelezte, hogy szerinte ez a történet nem nekem való. Őszintén, a mai napig sem értem, hogy ezt mire mondta. A regény teljesen magával ragadott és 2 nap alatt kiolvastam, majd napokig a hatása alatt voltam. Később a Jeremy Brett főszereplésével készült sorozat nagy rajongójává is váltam. Minden vasárnap este tűkön ülve vártam az újabb részt és az ismétléseket. Így idén, mikor lehetőségem nyílt Londonba utazni, biztos voltam benne, hogy meglátogatom a Baker Street-i Sherlock Holmes Múzeumot. Onnan pedig nem jön haza szuvenír nélkül az ember. Így vásároltam meg a Flame Tree Publishing díszborítós Sherlock Holmes kiadásából "The Hound of the Baskervilles" című regényt.

Cselekmény:

A regény felütése is zseniális. Sherlock Holmes Dr. Watson detektívképességeit teszteli egy titokzatos látogató által a fogadószobájában felejtett sétapálca kapcsán. Dr. Watson egyre büszkébben lovalja bele magát az állításaiba az idegen kilétét illetően, mígnem Holmes nagyon mókás módon, de kíméletlenül mutat rá az állításai hiányosságaira. Ezt követően ismerjük meg a pálca tulajdonosát, Dr. Mortimert, aki a detektívzseni támogatását remélve kereste fel a Baker Street-et. Idős barátja, Sir Charles Baskerville nemrégiben halt szörnyet különös eseményeket követően... A doktor viktoriánus korra jellemző, hátborzongató elbeszéléséből kiderül, hogy a dartmoor-i mocsárban egy ördögi bestia, maga a Sátán kutyája vadászik a Baskerville család tagjaira. Többen látni vélték a szörnyeteget, ami hatalmas és lángot okád. Dr. Mortimer a Baskerville család utolsó tagját, Sir Henryt próbálja megóvni a veszélytől, ehhez kéri Holmes és barátja segítségét.

Előbbi mindvégig materiálisan áll a kutya létezéséhez, mondván, amíg annak lábnyoma van, nem lehet szörny. Így végül - egyéb sürgős teendői miatt- Dr. Watsont küldi a Baskerville kastélyba azzal, hogy járjon a dolog végére és osszon meg vele minden részletet.

A regény cselekménye élvezetesen gyors tempóban halad, kellő körültekintéssel felépítve. A megoldás pedig, ha nem is nyilvánvaló az olvasó számára, mégis teljességgel elfogadható, hiszen minden apró részletet kellő aprólékossággal magyaráz el látszólag Dr. Watson, valójában azonban az olvasó számára Mr. Holmes.

Értékelés:

Az a helyzet, hogy rengeteg krimit és detektívregényt olvastam már, de számomra a mezőny koronázatlan királya örökké Sir Arthur Conan Doyle marad. Arra, hogy miért, magam is sokáig kerestem a választ, de épp a Sherlock Holmes Múzeumban akadtam rá. 

A regények erőssége, hogy nemcsak egy zsenit kapunk, aki pikk-pakk megoldja a rejtélyt, hanem Dr. Watsont is, aki épp azokat a kérdéseket teszi fel, amire az olvasó is kíváncsi. Az ő karaktere az, ami miatt a mesterelme rákényszerül arra, hogy elmagyarázza a számára nyilvánvalót, mi, olvasók, pedig betekintést nyerhetünk abba hogyan rakosgatja össze a kirakó darabkáit egyesével.

Eközben ugratja Watsont, amivel még mókásabbá teszi az oldalakat. (Sokszor magam is hangosan nevettem.)

Gyerekként az Ifjúsági Könyvkiadó Bukarest regényét olvastam, Árkos Antal fordításában. Akkoriban nem tűntek fel a félrefordítások, manapság már igen. A kedvenceim közt szerepel az alábbi fordítás: "Seems to me they are playing me for a sucker in this hotel..." - írja az eredeti. Ami magyarul így hangzik: "Hát csecsemőnek néznek engem ebben a szállodában?" (59.o)

Nem szeretnék igazságtalan lenni, így valószínűleg nem elvárható egy szocialista fordítótól, hogy tisztában legyen vele, hogy a "sucker" nemcsak csecsemőt, hanem "balfácánt" is jelent. De a "My dear Watson" vs. "Watsonkám" fordítás is megérne egy misét. Abba pedig már bele sem megyek, hogy futottam bele olyan részbe, ahol az eredeti szöveg egy része lemaradt 😅. Vagy túl nehéz volt lefordítani vagy csak nem fért bele az időbe...? Ki tudja. A lényeg, hogy épp az ilyen fiaskók miatt bátorítanék arra mindenkit, hogy az eredetit olvassa. 

A Flame Tree Publishing Sherlock Holmes sorozata több szempontból is zseniális. Nemcsak, hogy meseszép az aranyozott élfestés, hanem még kemény borítós is. A könyv végén pedig szójegyzék szerepel a viktoriánus idők egyedi angol szavaival, ami a mai olvasónak már nehezebben érthető, így angol nyelvű magyarázatra szorul. Már biztosan léteznek nagyszerű magyar fordítások is (1967 óta sok idő eltelt), mégis ennek a könyvnek az eredeti nyelvezete valami eszméletlenül jó és egyedi! Őszintén írom, hogy kár lenne kihagyni. Emellett pedig mindössze 8.99 fontért vettem (4284 HUF), ami szerintem olcsóbb is, mint egy magyar kiadás. Egy aprócska, 260 oldalas kötetről beszélünk, így tökéletes választás lehet azoknak, akik a nyelvet szeretnék gyakorolni.

Egy dolgot viszont ki kell emeljek, a cím magyarítása brilliáns! Sokkal ütősebb, mint az eredeti angol, ami magyarul annyit tesz: "A Baskerville-ek kutyája". 

Amit nekem adott:

Talán írhatom, hogy ez volt az a regény, ami megszeretette velem az olvasást. Most pedig, felnőtt fejjel, visszaadta nekem a hitet abban, hogy igenis érdemes eredetiben olvasni, mert bármilyen jó is legyen egy fordítás, nem biztos, hogy képes versenyezni az eredetivel. Pláne, ha egy olyan mesélőről van szó, mint Conan Doyle.

A Baker Street-i Sherlock Holmes Múzeum látogatás pedig londoni élményeim meghatározó eleme marad. Bár a jegy nem olcsó (16 font) és maga a kiállítás is igencsak pici, mégis olyan atmoszférával rendelkezik, ami minden Holmes rajongót magába szippant. A szobákat aprólékos gonddal készítették el, minden olyan apróságot megjelenítve, amire a regényekben utalás történt. Holmes kémiai felszerelése, Watson orvosi táskája vagy a pipagyűjtemény mind-mind fellelhetők a helyszínen. Az egyértelműség kedvéért a múzeumi látogatás elején az egyik dolgozó (aki rendőrnek öltözve várja az ajtóban a látogatókat) el is magyarázza mit kell nézni. Volt, aki végigrohant a múzeumon, én viszont igyekeztem kellő időt bent tölteni. Olvasgattam a gyerekektől Holmesnak érkező leveleket (amik egy fali levéltartóban vannak), meghallgattam a Sherlock Holmes történetek születésének háttértörténetét (például Watson alakja gondos tervezés eredménye, az író szinte magáról mintázta, hisz ő maga is orvos volt) és kérdezgettem a személyzetet annak kapcsán, hogy forgattak-e itt Holmes történetet 😀. A válasz sajnos: "nem". A látogatás végeztével pedig kiültem a Regent's Park-ba olvasni, ahol a helyi mókusok csalódottan vették tudomásul, hogy nem csak mogyorót csomagolnak zörgős papírba, hanem könyvet is. 

Vannak írók, akik a karaktereik által lesznek halhatatlanok. Sir Arthur Conan Doyle ilyen. Hisz ki ne ismerné Sherlock Holmes-t? És mégis, ez a történet tudott nekem újat mutatni csak azzal, hogy elolvastam eredetiben. Azóta berendeltem a sorozat többi darabját is (természetesen angolul) és izgatottan várom, hogy elkezdhessem őket. Ez egy olyan sorozat, amiben tudom, sosem fogok csalódni💓. Annak ellenére sem, hogy voltak ebben a részben kicsit furcsára sikeredett momentumok: például a tüzet okádó bestia, amit foszfor használatával magyarázott Holmes. A fehér foszfor valójában nagyon robbanékony és mérgező, így nem valószínű, hogy ez hathatott a kutyára. (Tudományos cikk is készült a témában "Hot dog? Toxicological concerns and The Hound of the Baskervilles" címen.) Helyette inkább az urán-sók lumineszcenciájára gondolhatott Doyle, amit nem sokkal korábban fedeztek fel. Ez már hihetőbben is hangzik.

Jó szívvel ajánlom ezt a történetet olvasásra mindenkinek, aki a nyelvtudását szeretné csiszolni vagy csak egy jól felépített detektívregényt olvasni. 

Carrie Cooper: Viszlát, józan ész! & Üdv újra, valóság!

 

Carrie Cooper: 

Viszlát, józan ész! & Üdv újra, valóság!

Nem csak egy szerelmes történet 1.&2.

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2022&2023

Stílus: Romantikus

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Carrie Cooper munkásságát régóta ismerem. Először 2018-ban olvastam tőle, miután személyesen is megismertem egy R. Kelényi Angelika által szervezett informális író-olvasó találkozón. Annyira pozitív személyisége volt és annyit mosolygott, hogy azonnal tudtam, el kell olvasnom a könyveit és biztosan szeretni fogom őket! Azon kevés írók egyike, akiknél nem éreztem hullámvölgyet. Nem olvastam tőle rosszat, sőt! Olyan magával ragadó stílusa és humora van, ami keveseknek adatik meg. Az a fajta író, akinek képes vagyok hangosan felnevetni a könyvein, bárhol legyek is. Régóta szemeztem a "Nem csak egy szerelmes történet" című sorozatával, mert tudtam, hogy jót fogok olvasni. Ennek ellenére, mikor moly-on hozzáadtam az olvasmánylistámhoz az első kötet 79%-os kedveltségi szinten állt. Mélységesen meglepődtem, az értékeléseket olvasva pedig még inkább. Volt ott minden:cselekmény nélküli, túlírt, sablonos, hiányzik a lendület... Ezzel a bejegyzéssel szeretnék egy kis igazságot szolgáltatni ennek a két kötetnek, mert szerintem mindkettő nagyszerű és letehetetlen!

Cselekmény:

Evey két másik barátjával együtt egy beadandó feladaton dolgozik, amit diplomamunkaként is elfogad az egyetem, ha a dobogón végeznek a projekttel. A beadás előtti pillanatban hiba csúszik a gépezetbe, így a trió egyedüli férfi tagjának, Tommynak (aki egyben Evey legjobb barátja is) utolsó lehetőségként rég nem látott és kevéssé kedvelt bátyjához, Dominichoz kell fordulni segítségért. 

Evey és Dominic között nem a "szerelem első látásra" típusú érzelem lángol fel, hanem valami sokkal zsigeribb. Fellángolásként indul, de nagyon hamar rádöbbenek arra, hogy nem tudnak egymásról lemondani. Mikor az ember lánya már a happy end-ért szorít és látja  maga előtt a násznépet, hirtelen egy partin találjuk magunkat, ahova Dominic egy ismeretlen, csodaszép nővel érkezik, összetörve ezzel Evey szívét és kétségek közt hagyva őt. Itt ér véget az első rész...

A második rész inkább érzelmi oldalról közelíti meg a történéseket. Jobban belelátunk Evey és Tommy fejébe és kapcsolatába, később pedig Dominic oldaláról is megismerhejtük a történeteket. Mikor ismételten azt hinnénk, hogy "sablonossá" válik a sztori, feltűnik a színen valaki, aki újra megkavarja a lapokat és már-már krimibe hajló események kezdenek kibontakozni a lapokon. Természetesen, a második rész végére minden a helyére kerül, bár nem szirupos végkifejletben. Még a végén is csavarint egyet az írónő.

Értékelés:

Ez a két kötet a felületes szemlélő számára talán nem szól semmiről... Ugyanakkor nagyon kemény helyzetek szerepelnek benne, amik vagy elgondolkodtatják az embert, hogy ő miként cselekedne vagy pedig felidéznek számára régmúlt helyzeteket. 

Mit tennél, ha annyira magával ragadna a szerelem, hogy bár a józan eszed azt súgja sose kezdj egy adott személlyel, a szíved mégis újra és újra visszahúz hozzá? Könnyű azt felelni, hogy hallgass az eszedre... És ha a legjobb, ámbár érzelmileg instabil barátod lelkivilágáról van szó? Fel mernéd vállalni előtte a kapcsolatod? 

Sok-sok kérdés és emlék felvetődött bennem a regények olvasása során és talán azért is szerettem ennyire, mert nem megmondani akarta a tutit, hanem elgondolkodtatni. Ja, és megnevettetni! Annyi poén és vicces hasonlat szerepelt, hogy volt, ahol hangosan kacarásztam. Az egyik kedvenc poénomat alább be is illesztem.

A két rész együtt több, mint 1000 oldal, mégis pár nap alatt kiolvastam őket. Egyfelől, mert rendkívül jól és olvasmányosan megírt történetekről beszélünk, másrészt pedig annyira beszippantott a sztori, hogy napokig szinte benne éltem, a szereplőkkel lélegeztem, a döntéseiken töprengtem. És bár nem maradt bennem hiányérzet a második rész végén, mégsem értettem egyet Evey döntésével. De épp ez a jó: ezért sem lehet ezt a történetet sablonosnak nevezni😉!

Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki kedveli a romantikus, de elgondolkodtató könyveket és még nevetni is szeret!

 

Péntek Tünde: Bárhová mennél

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2024

Stílus: Romantikus, Kaland

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Ismered az érzést, mikor egy könyv csak úgy megtalál Téged? És aztán nagyon betalál. Kikapcsol, elvarázsol és még jó pár napig az általa teremtett világban élsz, elemezgeted a vélt és valós párhuzamokat a saját életed és a szereplőké között. Másfél hete kaptam egy üzenetet Péntek Tünde írónőtől, hogy lenne-e kedvem elolvasni a regényét. A neve ismerős volt, a regény leírása is ígéretesen hangzott, a borítója pedig csodaszép. Hogyan is mondhattam volna erre nemet? 

Amivel kapcsolatban kicsit szkeptikus voltam, az a regény címe. Nem értettem, nem hangzott átütőnek. Aztán olvastam az írónő oldalán is, hogy próbálták lebeszélni róla, de nem hagyta magát, mert ennek a címnek igenis üzenete van! Kíváncsi voltam, mi lehetett az és a regény végére tényleg ki is derült. És azt kell mondjam, egyetértek vele😉! Ez a cím tökéletes.

A történet leírása alapján azt hittem, egy Nora Roberts jellegű romantikus könyvet fogok olvasni (az ő nagy "szerelme" Írország, az ír gyökerei miatt), de elég hamar kiderült számomra, hogy ez a regény sokkal több egy Írországban játszódó romantikus regénynél. Egyszerre szól a jófajta és a rosszfajta szerelemről, őszinte szeretetről és az újrakezdésről.

Cselekmény:

Katie élete látszatra tökéletes: politikai karrierje szépen ível felfelé, saját lakása van Washingtonban és még a gyengéd pillanatokat sem kell nélkülöznie. Közelebbről nézve azonban kiderül, hogy munkájában semmi öröme és valójában csak a szerelem délibábját kergeti. Van ebből kiút? Kellően bátor változtatni? A Sors és a csillagok nem bízzák a véletlenre a döntését. Idős nagypapája halálát követően megörököl egy írországi ingatlant Liscannor falucskájában. Ezzel pedig kezdetét veszi egy olyan utazás, amire a legkevésbé sem számított.

Liscannor nem a világ közepe, de egy rendkívül összetartó közösség. Katie hamar új barátokra (és ellenségekre) tesz szert, miközben szépen lassan beleszeret Írországba is. És nem csak Írországba... Feltűnik a színen Conor, a falu kocsmájának tulajdonosa és Katie újdonsült szomszédja. Kettejük kapcsolata az írországi időjárást tükrözi: az egyik percben hatalmas szenvedély, a következőben pedig fékezhetetlen düh. Vajon sikerül egymásra találniuk vagy Katie inkább a látszatra kényelmesebb, ám érzelmileg kizsigerelőbb washingtoni ex-kapcsolata mellett dönt?

A történet azonban nem csak a szerelmi szál körül forog... Múltbéli titkok és egy rejtélyes gyújtogatás teszik még izgalmasabbá a regény cselekményét.

Értékelés:

Vannak pillanatok, mikor romantikus regény olvasására vágyik az ember. Valami szívet melengető, reményt adó, szeretettel teli történetre. Tünde nagyon jól eltalálta a tökéletes romantikus regény receptjét: egy kis humor, sok szenvedély és vágyakozás, egy csipet ború és számos tanulság. 

Imádok magyar íróktól olvasni, mert egyedi hangjuk van. Tündéé is ilyen. Csodálatosan és kifejezően fogalmaz, az ember rögtön magára ismer a sorok között. Ez a könyv mindenkinek ad valamit, a kérdés csak az, hogy Neked vajon mit?

A regény egyik erőssége a karakterek ábrázolása és személyisége. Gyakorlatilag mindenki szerethető volt, de két alakot azért kiemelnék: az egyik Harry bácsi. Annyira jó háttértörténetet kapott és olyan kedves karakter, hogy rögtön a kedvencemmé vált. Nem nagyon szoktam regényeken pityeregni (legutóbb talán három éve tettem Az utazó macska krónikáján), de Harry bácsi karaktere ezt is elérte nálam. A másik fő kedvenc pedig ki más is lenne, mint a skót kutyája - stílszerűen egy skót juhász - Rob Roy. A minden lében kanál rosszcsont, aki mindig jó érzékkel van szerepeltetve a történetben. Szóval nem csak ember, de állatábrázolásban is jeleskedik az írónő.

És ha már azt írtam "egyik erőssége", ez magában foglalja azt is, hogy van másik is. Ez pedig a lezáratlan szerelmi történet, ami - szerintem - mindenki életében jelen van/volt. Mikor egy álomban élsz és reménykedsz a happy ending-ben, amiről a józan eszed tudja, hogy sosem jön el. De Te mindig újra és újra megpróbálod - vagy önszántadból, vagy a másik fél nyomására. Ezt az érzést zseniálisan kapta el és vetette papírra az írónő. A történet egyik nagy tanulsága, hogy érdemes az első megérzéseinkre hallgatni. Ha a szívünk azt súgja, valami nem az igazi, az valószínűleg nem véletlen. Tudni kell elbúcsúzni, még, ha fájdalmas is. Azt mondják az okos ember a másik hibájából tanul, így a  regény ezen mondanivalója sokaknak intésként is szolgálhat 😊!

Ami pedig mindent vitt nálam, azok az írországi jelenetek voltak. Sosem jártam még ott, de a hangulatos leírások és kivételes helyszínek meghozták a kedvem a kalandhoz. A könyv lapjaink segítségével ellátogathatunk a Moheri sziklákhoz, Dublinba és természetesen Liscannorba. Az írónő még egy kis washingtoni kalandot is a lapokra csempészett nekünk, így az olvasósarkunk mélyéről utazhatjuk körbe Írországot és kapunk ízelítőt Amerikából.

Amit nekem adott:

Életem első, hivatalos recenziós értékelését😊! Mindig féltem a pillanattól, hogy ez mikor fog bekövetkezni és hogyan, de - utólag- kár volt. Megtiszteltetés volt számomra, hogy egy ennyire jól megírt és szerkesztett regényt sodort utamba az élet - és Tünde -, így őszintén igyekeztem róla olyan jó értékelést írni, amilyet megérdemelt.  

Hiszek abban, hogy egy író személyisége átüt a lapokon és Tünde esetében is ezt érzem. Egy nagyon kedves, figyelmes és motivált írót ismerhettem meg az üzenetváltások során és a regény lapjain keresztül is. 

Visszarepített a múltba, a jó és a rossz pillanatokba egyaránt. Viszont, arra is rádöbbent ez a regény, hogy nem lennék az, aki vagyok, ha nem történik velem mindez. 

Búcsúzóul pedig egy kedvcsináló montázs a szuper helyekkel és pillanatokkal a történetből + az írónő által indított moly.hu-s kihívás annak, aki vágyik a plecsnire: Moly-os Bárhová mennél kihívás .

 

 

B. E. Belle: Balerinák

Kiadó: Maraton Kiadó

Kiadás éve: 2024

Stílus: Krimi, Erotikus, Pszichothriller

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Nem ez az első értékelésem B.E Belle könyv kapcsán és ez nem véletlen. Kevés az olyan író, aki folyamatosan képes egy bizonyos szintet hozni, nem megy alá, nem okoz csalódást. Számomra Belle ilyen. A könyveiből mindig lehet tanulni valamit, de közben nem veszünk el a magasztos gondolatok között sem. Az olvasónak magától kell rájönnie, mi is az a plusz, amit az adott történet nyújt. A borító zseniálisan eltalált: a rózsaszín élfestés érezteti a balerinák habos-babos világát, de a kontrasztos színek a fekete háttérrel sejtetik, hogy ez a történet több lesz annál. Így, a Balerinák volt az első könyvek egyike a könyvhéten, amit beszereztem. Az írónővel is sikerült dedikáltatnom, ajándékkönyvjelzőt is kaptam hozzá. Csak arra várt, mikor emelem le a polcról.

Nyaralás alatt mindig megválogatom mit olvasok. Számomra ez a kikapcsolódás időszaka, így csak jó könyvet szeretnék a kezembe venni😊. (Belle regénye végig velem volt az olasz tengerparton és a Dolomitokban is. Csak azért nem végeztem ki hamarabb, mert a napi 15 km-es túrák után nem voltam a legkoncentráltabb😅. De a képek a könyvről a nyaralás alatt készültek.) Elöljáróban annyit: nem csalódtam.

Cselekmény:

Adott három balerina, akik külsőleg - akárcsak belsőleg - nem is lehetnének különbözőbbek. A szőke hajú, kék szemű, törékeny, ámbár határozott Harper. A sötét hajkoronával rendelkező, kedves, ukrán lány, Zoya. És a "dögös vörös", az életet nagy kanállal habzsoló Gemma. Mindhárman a londoni Királyi Balett prímabalerina címét szeretnék megszerezni - különböző módokon. Vajon ki a legféktelenebb, aki semmitől nem riad vissza? Melyikük álma válik valóra?

Még július elején vettem részt az írónő által tartott irodalomterápiás táborban, ahol a "Dancer" című film volt az esti program, ami Szergej Polunyinról szólt. Korunk egyik leghíresebb és legeredményesebb balett-táncosáról. Rengeteg vonást véltem felfedezni belőle a regény fenegyerekében, Vadim Morozovban. 

Ritkán olvasok olyan regényt, amiben az utolsó oldalakon történik a gyilkosság. Azt hinné az ember, nem marad elég hely és idő felkutatni a miérteket és megtalálni a válaszokat. Az írónő ezúttal is bebizonyította, hogy nincs lehetetlen...

Értékelés:

Ez a könyv egyszerre könnyed, mégis átjárja az embert olvasás közben valami borzongás, ahogyan a lányok fanatizmusával találja magát szemben. Az egyik kedvenc idézetem is ehhez kapcsolódik: "A fanatizmus az elmében születik. Ott lélegzik és ott burjánzik.". (139.o.) Milyen igaz!

Krimit írni, szerintem, az egyik legnehezebb műfaj. Mert mitől is jó egy ilyen regényt? 

1, Tökéletes helyszín ✅ A Király Balett és annak kulcsemberei, kulisszái részletekbe menően kerültek bemutatásra, ami különleges hangulattal ruházta fel a regényt.

2, Kidolgozott és az olvasó által is ismert karakterek - főként a gyilkos ✅ Kevés dolog bőszít fel jobban, mint, ha a tettes olyasvalaki, aki jóformán alig szerepelt a történetben vagy bemutatásra sem került. Itt zseniális karakterrajzokat tár elénk az írónő, bőven lehet gondolkozni rajta ki is a tettes. 

3, Hihető indíték, ami az olvasó számára is befogadható és nyomon követhető.✅ Az indíték a legfontosabb. Jelen kell lennie a lapokon, de nem lehet túl evidens, hiszen akkor mindenki tudná ki a gyilkos.

4, Csavar! ✅ Nincs jó krimi csavar nélkül. Kell a történet végére az a "hűűűha" érzés, ami lesokkolja az olvasót és eléri, hogy a történet minden puzzle darabkája a helyére kerüljön. Plusz pontot ért számomra, hogy az írónő nem rágta a szánkba, mikor mi történt. Gyakorlatilag egy mondattal elintézte a megfejtést. A többit a képzeletünkre bízza. Zseniális!!!

Manapság divat lett Magyarországon krimit írni. Az, hogy jó vagy sem, nem sokszor számít. Többnyire az adott író neve vagy a könyv jól eltalált borítója eladja a regényt. Mellékes, hogy a történet nincs jól felépítve, átgondolva, sőt, akár még logikai hiba is akadhat benne. Jó lesz.

Voltak fenntartásaim az írónő stílusváltásával kapcsolatban, de mivel számomra az egyik leghitelesebb író, így nem is volt kérdés, hogy megadom az esélyt. 

És ő ténylegesen megugrotta a képzeletbeli "krimi-lécet". Meglepetést tudott okozni, úgy, hogy tanított is minket. B. E. Belle felül múlta önmagát. "Nemcsak" lélektani könyvet kaptunk, elgondolkodtató gondolatokkal - pedig már önmagában az a rész is zseniális lenne-, hanem egy profin összerakott és átgondolt, pörgős krimit. Erre mondják: kettő az egyben 😊! 

Ritkán fordul elő velem, hogy nem találom ki egy krimi végét (ezért is Jo Nesbo a kedvencem, mert ott kb. nem is lehet), de itt - bevallom derekasan - borzasztóan mellé lőttem. Vajon Te kitalálod ki volt a tettes 😉 ?

Búcsúzóul pedig az írónő szavai, amivel dedikálta a könyvet: "Az elme hatalma határtalan."

 

Linda Winterberg: 
Boldog napok & Az aranyévek

A pezsgőgyár 2 & 3

Kiadó: Kossuth Kiadó

Kiadás éve: 2023 & 2024

Stílus: Kaland, Romantika, Történelem

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Nagy kedvenceim a Kossuth Kiadó gondozásában megjelent német családregények. Sajátos hangulatuk van és Németország csodás területeire kalauzolnak el bennünket. Linda Winterberg (eredeti nevén Nicole Steyer) írónő trilógiája a Rajna völgyében játszódik, megelevenítve annak minden legendáját és szépségét. Az első részt (A Herzberg-pincészet újjászületése) májusban olvastam, de rögtön beszereztem a folytatást, mert érdekelt a történet vége. A Rajna völgye mindig is közel állt hozzám romantikus kastélyaival és szőlődombjaival, így bejegyzésemhez - montázsok formájában - számos, 2019-ben készült képet csatolok, amit ott jártamkor készítettem.

Cselekmény:

A három Herzberg lány: Lisbeth, Henni és Bille további kalandjai tárulnak elénk a lapokról. /Alább egy AI generálta kép arról, ahogyan én a nővéreket elképzeltem./ 

Az első könyv vége számomra hiányérzetet hagyott és gyakorlatilag egyetlen kritikaként fogalmaztam meg a tényt, hogy minden olyan idilli volt. Épp jókor halt meg, akinek kellett, minden nézeteltérés elsimult és boldogan éltek, míg meg nem haltak... A második rész ilyen szempontból jó pár meglepetést tartogatott, a harmadikra pedig alig vannak szavak. Épp az előző kötetek ellentettje volt: akkor haltak meg a szereplők, mikor épp csak átlépték a boldogság küszöbét. De hogy kik is voltak ők? Olvassátok el a regényeket, nem spoilerezek 😉 !

A könyv másik erőssége számomra a karakterek fejlődése volt. Nem titkolom: Lisbeth, a középső Herzberg lány volt a kedvencem. Az intrikus, aki hol a családdal van, hol ellene. Van, hogy a jó férfi mellett horgonyoz le, máskor pedig egy széltolót sodor mellé az élet. Vajon ki lesz a társa egy életen át? Sikerül megbékélnie a családdal? Milyen érzés középső gyerekként érvényesülni?

Henniben, a legidősebb nővér karakterében a női erőt kedveltem. Bár anya és dolgozó nő is egyszerre (ami az 1950-es évek Németországában nem volt olyan magától értetődően elfogadott dolog), mindkét szerepében helyt tud állni. Nagyon emberiek azok a sorok, mikor arról elmélkedik vajon tudja-e mind a két szerepét jól csinálni? Kitart a családi öröksége mellett és feleségként is a maximumot nyújtja, mígnem felbukkan egy rég elfeledett árny a múltból... Vajon kibírja Georg és Henni kapcsolata ezt a próbát?

Bille, a legkisebb és elveszett nővér, aki mégiscsak visszajött az orosz lágerből. Aki nővérként dolgozott egy ideig, majd rájött, ez nem neki való. Traumák sora szegélyezte az életét, ő az állandó útkereső. Vajon megtalálja élete célját? Tud még valaha boldog lenni?

A második részben szerettem a Rajna menti tájakon való kalandozást: a Loreley szikla bemutatását, a rüdesheimi Drosselgasse hangulatát, a Niederwald emlékműhöz kirándulókat... A lapokról visszaköszön az a különleges atmoszféra, ami a Rajna völgye fölött lebeg.

A harmadik rész maga volt a döbbenet. Tele fordulatokkal, csavarokkal, mikor már az olvasó is azt gondolja: "Elég. Ennél rosszabb már ne legyen!". Ez az a pillanat, mikor a Herzberg lányok összezárnak és egységként működnek tovább. Mert a nap végén - legyen bármilyen is - a családod az, aki melletted áll és számíthatsz rá. 

Értékelés:

Ez volt az első alkalom, hogy Nicole Speyertől olvastam, de egészen biztosan nem az utolsó. 

A pezsgőgyár trilógia teljesen kikapcsolt és magával ragadott. Ez egy izgalmas és szépen megírt történet, melyben annyira megkedveli az olvasó a szereplőket, hogy egyikük-másikuk elvesztése tényleg fáj. (Volt, akién el is pityeredtem.) Annyira a Herzberg nővérek hatása alá kerültem, hogy napokig nehezen tudtam bármi mást olvasni. 

Bár a Herzberg pincészet kitaláció, a történetbeli pezsgőgyár alapját a wiesbadeni Henkell & Co. Sektkellerei adta. Az írónő elmondása alapján itt ismerkedett meg a pezsgőgyártás alapjaival, amiből mi is kóstolót kaphatunk a könyv lapjain.

A trilógia érzékletesen mutatta be a frontról visszatértek nehézségeit, újrakezdés buktatóit  és a vesztes Németország újjáépítését, amit sokszor családi tragédiák is beárnyékoltak.

Ez a könyv rámutat arra, hogy nehézségek mindig voltak, vannak és lesznek, de ha az ember nem egyedül próbál meg rajtuk felülkerekedni, akkor sokkal könnyebb lesz minden.