Kiadás éve: 2026
Stílus: Thriller, Romantikus
Értékelés: 5/5
Előzmények:
Cselekmény:
Rebecca egy ízig-vérig floridai lány, aki tiszta szívvel igyekszik élni az életét. Behajtóként dolgozik, de számára az emberség az első: inkább segít a bajba jutott ügyfelein - jóval alacsonyabb jutalékért-, semmint hagyja, hogy komoly büntetést kapjanak. Mert az igazi érték számára a családja. Sérült húga, Amy és kitartó édesanyja, aki tűzön-vízen keresztül menne gyermekeiért.
Levi Yata, félig amerikai-félig japán üzletember cége törvénysértést követett el, amiért felkerül a behajtócég listájára, ahol Rebecca is dolgozik. A lány nem rest kiszállni a férfihez, hogy szemtől-szemben tárgyalhassanak a kialakult helyzetről. Amire azonban egyikük sem számít, az a férfi édesapja, aki egyenesen Tokióból toppan be a megbeszélésük közepébe, teljesen váratlanul. Ettől kezdve pedig az események forgószele magával ragadja Rebeccát, aki hirtelen a japán fővárosban találja magát, miközben Amerikában eltűnt személyként keresik. Egyedüli reménye a férfi, akit alig ismer: Levi Yata.
A forgószél nemcsak Rebeccát, de az olvasót is Tokióba repíti. Egyenesen a Jakuza lelkébe, ahol - japán értékrend és szabályrendszer ide vagy oda - sosem tudhatod kiben is bízhatsz. Vagy, hogy ki válik igazán fontossá a számodra.
Értékelés:
Egy könyvnél általában az első pár fejezetnél el lehet dönteni, hogy rossz, jó vagy kiemelkedő lesz. Itt pedig kb. 20 oldal után éreztem, hogy valami egészen egyedit olvasok. Nem vagyok sírós alkat, de a végén elsírtam magam. Olyan érzelmi húrokat pendített meg bennem, amikre kevés kötet képes. Mert olyat húzni, amit kevesen.
Nem árult zsákbamacskát, hisz már a kezdetektől nehéz témákat ölelt fel: felelősségvállalás (akár egy szellemileg sérült testvér esetében, akár egy családéban), önazonosság és végül az elengedés. Számtalan elgondolkodtató gondolat és jelenet szerepel a könyvben, ami az értékét jelentősen kiemeli az egyszerű ponyvák közül. Féltem tőle, hogy indokolatlan erotikus részekkel lesz tele, de semmi ilyesmit nem kaptunk. Minimális erotika szerepelt a lapokon, ízlésesen, jól elhelyezve, ívet adva a történetnek.
Átfogó benyomást kelt a japán kultúráról, értékrendről és világlátásról. Betekintést kaphatunk a japán mindennapokba, alapokba - személyes kedvencem volt a rész, ahol a különböző japán írásmódokat hasonlítja össze- és kicsit a turizmus világába is, még, ha csak pár pillanat erejéig is.
Tetszett a thrilleres szál is, eddig még nem nagyon olvastam ilyet az írónőtől, de tökéletesen megoldotta a hangulatkeltést és a homályt, ami a bajkeverők személyét fedte.
Olvastam véleményeket, ahol azt írják "leült a közepe". Úgy érzem, nekik nem ment át a könyv lényege, ami a japán lét lényege is: néha el kell csendesednünk, le kell lassulnunk, elmélkednünk kell, hogy valóban a dolgok mélyére láthassunk. Így bátran írom, ez a regény igenis egyben volt, nagyon is! Átgondolt, jól felépített és hihetetlen kutatómunka állhatott a hátterében, amit az írónő érző lélekkel tett befogadhatóvá. Borsa Brown az egyik fejezetben leírja, hogy a jakuzák tetoválásához használt tinta egyedi módon kerül a bőrbe és olyan mélyre megy, hogy eggyé válik azzal. Ezt éreztem én is a regény olvasása közben: mélyre ment és eggyé vált a lelkemmel. Köszönöm ezt a páratlan olvasási élményt az írónőnek, a recenziós példányt pedig a kiadónak!
Jó szívvel ajánlom ezt a történetet azoknak, akik értékelik azt, ha egy regény képes más lenni és mást mutatni. Kultúra és romantika terén is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése