Ruff Orsolya - A bánatos madonna

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2025

Stílus: Krimi / Szórakoztató irodalom

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Vannak az életben furcsa véletlenek. Legalább 2 éve szemezek Ruff Orsolya Orczy Mimi című sorozatával, de még nem jutottam addig, hogy olvassak belőle. Ám, a General Press kiadótól kapott csomagban ott lapult az írónő első, felnőtt olvasóknak írt regénye: A bánatos madonna. Mielőtt valaki rossz következtetést vonna le, semmi vallási dolog nem szerepel könyvben, csak színtiszta humor és krimi. Rengeteg csodaszép, de nehéz könyvet olvastam az utóbbi időben, így külön öröm volt számomra valami könnyedebb hangvitelű kötetet venni a kezembe. De lássuk is, miért szerettem A bánatos madonnát!

Cselekmény:

Adott három idősebb hölgy, közelebb a hetvenhez, mint a hatvanhoz, akik bár első ránézésre boldog és

 teljes életet élnek, mégis... Hiányzik valami az életükből. Van, akinek az izgalom, másnak a pénz. A triumvirátus tagjai: Kamilla, a csinos, színházi berkekben tevékenykedő ruhatáros, Adél, akinek szinte az egész családja a rendőrség kötelékében dolgozott/dolgozik és súlyos beteg férjét támogatja, valamint Vera, aki teremőrként dolgozik egy múzeumban, ahol egy nap tudomására jut, hogy két férfi el akarja lopni az általa felügyelt terem ékét: a bánatos madonna szobrot. Az átlag idős hölgy ilyen esetben rohanna a rendőrségre bejelentést tenni a készülő bűntényről, de nem így Vera! Ő inkább meggyőzi a barátnőit: lopják el ők a szobrot! Terve első lépéseként felveszi a kapcsolatot az öltönyös gazemberrel, Vaszillal. 

Lehetetlen nincs, avagy ahol az akarat ott a tett: a három idős hölgy sikeresen eltulajdonítja a 97 kg-os szobrot! Sőt, le is szállítják a megrendelőnek. Igen ám, innentől válik csak fordulatossá a dolog: valaki megöli a múzeum biztonsági őrét. A három grácia azonban már bizonyította: nem ismernek lehetetlen és a gyilkos nyomába erednek! Vajon sikerül elkapniuk vagy az ő életük kerül veszélybe?

Értékelés: 

Ez az a fajta könnyed és szórakoztató kötet, amit az ember szívesen vesz a kezébe egy fárasztó munkanap végén. Az teszi igazán szerethetővé, hogy a főhősnőink nemhogy nem tökéletesek, hanem még idősek is. Ruff Orsolya abszolút leszámol azzal a tévhittel, hogy az idős főszereplők nem szerethetőek vagy nem lehet róluk pörgős könyvet írni. 

Személyes kedvencem volt Teodor, az agár, akit annyira élethűen ábrázolt "dámaként" a szerző, hogy nincs kétségem afelől: egy igazi agár volt az inspirációja. A hétköznapi, apró szösszenetek, ötletek tették igazán mókássá a regényt: mint a "vombat" vészhelyzeti hívószó😅, vagy ahogyan az öreglányok egymást szekírozták.

A jó hír pedig az, hogyha nem téved a szimatom és jó nyomozó vagyok, ez csak a kezdet! Ugyanis moly-on Dámajáték 1. cím szerepel a kötet mellett, ami folytatást ígér😊. Őszintén remélem, hogy valóban így lesz, hisz az írónő bizonyította: nemcsak sztereotip hősökkel lehet jó könyvet írni.

Ezúton szeretném megköszönni a General Press kiadónak a megtisztelő bizalmukat és a recenziós példányt.