Marius Gabriel: A divatdiktátor

És a La Galerie Dior

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2023

Stílus: Történelmi/ életrajzi

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Ez most egy egészen rendkívüli könyvajánló lesz.          Talán, ha nem járok októberben a "La Galerie Dior"-

ban, akkor ez a bejegyzés sem születik meg, de mivel már régóta szerettem volna leírni az ott tapasztaltakat, így elegyítem az utazási élményem az olvasásival.                      

A "La Galerie Dior" nem egy régi múzeum. Nem is olyan ismert, mint például a Musée d'Orsay, de legalább olyan érdekes. 2022-ben nyitotta meg a kapuit és hogy még izgalmasabb legyen: bizonyos időközönként lecserélik a kiállított ruhákat. Példának okáért, azoknak a ruháknak a nagy részét, amik az én képeimen szerepelnek, már le is cserélték. 

Christian Dior életéről nem sok könyvet találtam - sem magyar, sem francia nyelven. Akad, nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs, de egy ilyen érdekes életről több irodalmat vártam volna. 

Ezért is lettem nagyon izgatott, mikor a kezembe akadt Marius Gabriel "A divatdiktátor" című könyve. 

Cselekmény:

A történet főszereplője Oona Reilly, másnéven Rézi, aki férje oldalán érkezett a náci uralom alól éppen csak felszabadított Párizsba. A véletlen úgy hozza, hogy megismerkedik Monsieur Dior-ral és ezzel egy barátság veszi kezdetét.

Rézi megpróbáltatásai és Párizzsal való ismerkedése közben megismerhetjük az igazi Christian Dior-t és baráti körét, ide értve Suzy Solidort (a leszbikus szépséget), Christian Bérard-t (a híres és tragikus sorsú díszlettervezőt) és Cathrine Dior-t (a Miss Dior "múzsáját") is. A könyv egyik erőssége, hogy életszagúan mutatja be az akkori Párizst és az ottani életet. Az üldözött nőket, akiket a náci uralom után a francia nép próbált kivetni magából, vagy az életrevalóbb, de nehéz körülmények között élőket, mint amilyen Pearl karaktere is.

Szembesülhetünk vele, milyen nehéz volt akkoriban anyagot szerezni egy-egy alkalmi ruhához. Illetve olyan érdekességekbe nyerhetünk bepillantást, mint a "Le Théâtre de la Mode", ahol a háború utáni anyaghiány miatt a híres tervezők maradék anyagokból babákra voltak kénytelen ruhákat tervezni  - élő manökenek helyett - és ebből a kiállításból világsiker lett, megerősítve Párizs helyét, mint a világ "divat fővárosa".

A regény csattanója, mikor Christian Dior végre saját szalont nyit és bemutatja első kollekcióját a még mindig keményen nélkülöző Párizsban. Az emberek egyik fele boldogan fogadta, hogy végre újra életük részévé váltak a színek és a változatos anyagok, a másik felük viszont pocsékolásnak tartotta azt a rengeteg anyagot, amit Dior egy-egy ruhához elhasznált. Vajon kinek volt igaza? Szerintem ezt az utókor döntötte el.

(Alább a műhely, ahol a csoda ruhaköltemények születtek.)

Értékelés:

A regény nagyon izgalmas és fordulatos, emellett pedig jól felépített is. Rézi karaktere néhol számomra egy kissé sok volt (indokolatlan hisztik és tettek), de minden más karaktert sikerült megkedvelnem.

Egyfelől megtévesztő a borítón szereplő "Ha ő nincs, talán Christian Dior sem lett volna világhírű." felirat, mivel Rézi nem volt létező személy. Tehát semmi köze Dior sikeréhez. Valójában ez volt számomra az egyedüli fájó pont a könyv során, hogy nem egy létező személy sorsát követhettük nyomon. 

Ennek ellenére a valamikor élt személyek élethűen kerültek bemutatásra és az író is nagyon jól lavírozott életük egyes eseményei között. Személyes kedvencem Cathrine Dior története, akinek szomorú sorsát is megismerhetjük a lapokról.

A legjobban viszont az olyan apróságokat élveztem, amikről még nem hallottam korábban.

Az egyik ilyen a "Le Théâtre de la Mode" volt. Kutattam utána egy kicsit és kiderült, miért is nem jött velem szembe Párizsban. Az 1945-ös bemutató után, a kiállítás megkezdte a turnét Európán belül olyan helyekre, mint Barcelona, London, Stockholm, majd az amerikai kontinensre. Ezt követően sokáig úgy hitték, hogy a babák elvesztek, mígnem az 1980-as évek közepén egy Washington állambeli kis múzeumban találtak rájuk. Ezután komoly vita kezdődött az Egyesült Államok és Franciaország között, hogy kié is ez a hagyaték. A vita Franciaország nyereségével végződött, a babák visszakerültek a kiindulási országba. Kutattam utána, hogy megtekinthetőek-e már, de nem találtam erről információt. (Alább egy kép az autentikus párizsi jelentről, amibe a tervezők a babáikat megálmodták.)

Amit nekem adott:

A könyv olvasása előtt pár hónappal jártam Párizsban. Egy, a "La Galerie Dior"-ról készült videó teljesen véletlenül jött velem szembe az Instagramon. Egyfelől meglepődtem, hogy még sosem hallottam erről a párizsi múzeumról (pedig elég sok múzeumot körbe jártam már ott), másfelől pedig tudtam, hogy ezt muszáj élőben is megnéznem. Bizton állítom, hogy az egyik legjobb múzeum élményem (talán a Swarovski volt hasonló Innsbruck mellett), mivel hihetetlenül innovatív és egyedülálló a maga nemében. 

Azt azért hozzáteszem, hogy érdemes a jegyet online, elővételben megvásárolni, hogy ne járjon úgy az ember, mint én: 1.5 órát vártam arra, hogy beengedjenek. Ha jeggyel érkezik valaki, akkor pedig legyen nagyon pontos (ha például 10 perccel hamarabb áll oda, kiállítják a sorból mondván, még nem annyi az idő). Szóval 09:45re érkeztem és körülbelül 11:05kor jutottam be. Onnantól gördülékenyen ment minden és egyik ámulatból estem a másikba.

Azt gondolná az ember, hogy ruhákat bemutatni nem lehet érdekesen. Mekkora tévedés! 

Minden terem más és más, van, ahol a természetre koncentrálnak, máshol a misztikumra, egy újabb teremben pedig egy hatalmas - szinte Versailles-ba illő - bálra. Természetesen nem csak Christian Dior tervezései szerepelnek a kollekcióban, hanem sok más tervezőé is, például Yves Saint Lauren kreálmányai, amik mindvégig a kedvenceim voltak. A képek sajátok (kivéve a "Le theatre de la mode"-ot).

Mikor a kezembe vettem A divatdiktátor című könyvet, ez a két mesés világ összemosódott bennem. Egyszerre éreztem magam a Dior múzeumban és ezáltal élethűbbnek éreztem a történetet is, ami magával ragadt.

Ahogyan Jean Cocteau mondta: << Dior, ce génie léger propre `a son temps dont le nom magique comporte Dieu et or.>> = "Dior, ez a korára jellemező, könnyed zseni, akinek mágikus neve egyszerre hordozza az Istent (Dieu) és az aranyat (or)."

Remélem sikerült átadnom, milyen zseni is volt Monsieur Dior, emellett pedig meghozni a kedvet vagy egy múzeumlátogatásra vagy pedig az olvasáshoz 😉!