Borsa Brown: Misszió

Kiadó:

Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2023

Stílus: Kaland/Romantika

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Borsa Brown könyveivel egy kissé mindig hadilábon álltam. Vagy nagyon tetszett az adott kötet (pl. Az Arab vagy az Álszemérem), vagy nagyon lassan haladtam vele, mert nem kötött le (pl.: a Gyalázat sorozat). A Missziót ajándékba vásároltam és meg is lepődtem az árán (kb. 6500 Forint volt), bár tudom, mostanában a könyv ismét átsorolódott az "ajándék" kategóriába, hiszen a nyomtatási költségek és a papír árak az egekbe szöktek. Szóval, annyira nem volt meglepő, mégis picit sokalltam, de a végére ez is értelmet nyert. Mikor elolvastam a rövid leírást, nagyon megörültem: mindig is vonzott Kenya és annak hamisítatlan afrikai légköre. Borsa Brown pedig most igazán zseniálisat alkotott. 

Cselekmény:

Kenya és Magyarország találkozása egy szívszorító történetben. 

Dr. Budai Donát, egy magánéleti problémákkal küzdő orvos, aki egy afrikai missziós út során szeretné jóvá tenni a múltban elkövetett "vétkét". Nem hiába mondják, hogy az orvosok a legrosszabb betegek: ő sem veszi észre, hogy sokkal inkább pszichológusra, semmint egy afrikai útra lenne szüksége. Az élet az útjába sodorja Dr. Steiner József-et, egy afrikai vallási misszió vezetőjét, aki sokkal több annál, mint aminek elsőre tűnik. Szinte ugyanekkor lép színre Zelda is Donát életében, aki egy magyar-kenyai házaspár gyermeke, így az ő szemén keresztül egyszerre érezhetjük magunkat itt is, ott is otthon.

Megérkezünk Afrikába és útra kelünk ezen hármas társaságában. Betekintést nyerhetünk a turisták számára fenntartott és elfogadhatóvá tett szafari parkokba, majd megláthatjuk az érme másik oldalát: a valódi Afrikát. Ahol nem annyira az oroszlánokon és a hiénakutyákon, mint inkább a mélyszegénységen van a hangsúly. Számomra a legmeghökkentőbb a konzervdobozos csonkítás volt, miközben olvastam, nem akartam elhinni, hogy ilyen létezik és azonnal hálát adtam az égnek, hogy Európába születtem, nem pedig oda. Betekintést nyerhettünk a nyomortelepek és szeméttelepek világába, abba a kilátástalanságba, melybe sok-sok csecsemő beleszületik. Belekóstolhatunk az ellentmondásokba: egy ország, ahol a nejlonzacskó használata tiltott, de a szipuzás mindennapos. 

Persze, a sok egyedi élmény közben főhőseink élete is bonyolódik: Zelda és Donát egy szerelmi háromszögben találják magukat, ami talán nem is annyira meglepő, mint inkább elgondolkodtató: miért tart ilyen sokáig kilépni egy kapcsolatból, ha közben másra vágyik az ember? Társadalmi elvárások, megfelelési kényszer vagy mi tartja vissza az embert a szabad cselekvéstől?

A kötet egyik nagy erőssége a kenyai állapotok bemutatása: a különböző törzsek és hiedelemvilágok ismertetése. Érdekes volt Zelda kapcsolata a túlvilággal. Nem tudom, hogy ilyesmire van-e lehetőség vagy egyáltalán valós szál-e, de mindenképpen elgondolkodtató.

A könyv rengeteg társadalmi és magánéletbeli problémát feszeget. Számomra épp ezért volt értékes: nem a habos-babos cukormázas felszínt mutatja be, hanem a legnagyobb mélységekig leás és őszintén, kendőzetlenül tárja elénk a valós világot. 

Amit nekem adott: 

- Az érzést, hogy én is támogathattam egy afrikai kisgyermek jövőjét 😊 . Hiszen az utolsó oldalakról kiderült, hogy a könyv megvásárlásával a bevétel egy része egy segélyszervezethez kerül, ami számomra nem utolsó szempont. Ezért is volt ez a kötet idén számomra a tökéletes "karácsonyi regény". Én is kaptam az olvasásával és adhattam is a megvételével. 

- Az élményt, hogy apukám eredeti, Kenyából hozott szobrai között fotózhattam a regényt. Ezt eddig még sosem írtam, de igyekszem mindig nagyon gondot fordítani arra, hogy milyen háttérben fotózom az aktuális regényt. Szeretem, ha a kép kapcsolódik a tartalomhoz. Mikor a kezembe akadt ez a csodaszép regény és megtudtam, hogy épp Kenya a helyszíne... Egyértelmű volt, hogy a szobroknak szerepelniük kell a képen. (Apukám annak idején meg sem akarta venni ezeket a szobrokat, de elmondása szerint pár dollárért odaadták neki. Ennek pedig nem tudott ellenállni, majd alig tudta hazahozni őket a poggyászában.)

Értékelés: 

Talán kijelenthetem: nekem az eddigi "legkedvesebb" Borsa regényem. Talán furcsán hangzik ez a jelző, de imádom az olyan könyveket, amik egyszerre tanítanak és elgondolkodtatnak. 

Szerintem nagyon jó írói véna kell ahhoz, hogy valaki a nyomort úgy tudja ábrázolni, hogy az az olvasót ne menekülésre késztesse, hanem empátiát ébresszen benne. Számomra felemelő volt az is, hogy a Borsa Brown-ra jellemező nagy (számomra azonban teljességgel felesleges) szexjelenetek nem domináltak ebben a regényben. Olvasás közben rettegtem tőle, hogy ebbe az irányba fog elmozdulni a történet, de a félelmem szerencsére alaptalannak bizonyult és így, a könyv valódi mondanivalója is érvényesülni tudott.

Nem tudok szó nélkül elmenni Dr. Steiner József karaktere mellett. Ha létezne ilyen cím, neki adnám a "2023 legszerethetőbb karaktere" jelzőt. Hihetetlen tudása és rendkívül szimpatikus személyisége van, így egyszerre ért örömként és döbbentett meg, hogy az övé egy valóban létező karakter, mi több saját maga. Így az ő és Borsa Brown közös munkája számomra maga volt a "mikor a bölcsesség találkozik a tehetséggel" találkozása. Egy rendkívül szívhez szóló, lélekmelengető és tanulságos könyvet hoztak össze, amit szerintem senki sem tud úgy olvasni, hogy ne facsarodjon össze időről-időre, oldalról-oldalra a szíve. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy igazán emlékezetes olvasmányra vágyik!