Karády Anna: Zserbó

A múlt tengerén

Kiadó: Gamma Csoport

Kiadás éve: 2023

Stílus: Szerelem / Történelmi

Értékelés: 4.5/5

Előzmények:

Annak ellenére, hogy A füredi lány sorozat egyáltalán nem tetszett, ennek a könyvnek az olvasására elég könnyedén rászántam magam. Szerencsém is volt, mivel a könyvtár újranyitása utáni napon rögtön szembe jött velem, így nem kellett hetekig vadásznom rá. Ami először felkeltette a figyelmemet, az ismételten a borító volt. Meseszép!!! A másik kérdés pedig amire a választ kerestem, hogy Karády Anna csak másolni tud vagy vajon vannak saját, jó gondolatai is?

Cselekmény:

1910, Budapest. Főhősünk, Szépkúti Blanka, egy elszegényedett nemesi család sarja, aki nagymamájával próbál kisasszonyhoz méltó életet folytatni, bármiféle jelentős jövedelem nélkül.  

Mit tehet ilyen lehetetlen helyzetben egy úrilány? Például beállhat a Zserbó cukrászdába dolgozni. Ha pedig még jól is végzi a dolgát, akkor Fiumébe küldhetik, hogy segítse az ottani cukrászdát népszerűsíteni. 

A könyvet olvasva részesei lehetünk egy korabeli vonatútnak és a nyüzsgő fiumei kikötőbeli életnek is. Betekintést nyerhetünk a Monarchia mindennapjaiba, annak egyik kedvenc üdülőhelyén keresztül. Hajóutak, vitorlázás, születésnapi ünneplés az Adrián, kaland a Kék barlangban és még sok más élmény vár az olvasóra. 

És mindez idő alatt, ne feledkezzünk meg a legfontosabb kérdésről sem: kinek adja Blanka kisasszony a szívét? A véletlenül megismert Hollósy Ármin bárónak? Vagy az ígéretes orvostanhallgatónak, Fabry Kornélnak?

Értékelés:

Az írónő egy rendkívül érdekes témához nyúlt, nagyon igényes stílusban. Nem rémlik, hogy sok kosztümös könyvet olvastam volna a Monarchia híres nyaralóhelyéről, Abbáziáról. Ugyanakkor, az számos fórumon és cikkben szembe jött velem, hogy micsoda eredeti és felkapott hely volt ez a maga idejében. 

Jól összerakott regény abban az értelemben, hogy mindent felvonultatott abból az időből, ami a fiumei életérzés része volt: a fiúkat a Tengerészeti Akadémiáról, a kereskedőváros sokszínűségét a konobákkal és kávémérésekkel, az Adria növény- és állatvilágát az adriai tücsköktől kezdve a pálmafákon át a kacslábú rákokig. Talán ez volt számomra a könyv egyik erőssége, hogy az akkori kor és Fiume lenyomata, de inkább érzésekkel és benyomásokkal machinál, semmint hosszas leírásokkal. Ezt a fiumei résznél nagyon jól meg tudta ugrani az írónő - a pesti résznél sokszor indokolatlan szócsépléssé váltak a leíró részek: "A budai hegyek villái álmosan szenderegtek még, mikor a Rózsadomb déli lankájának legfényesebb utcasorán egy ötszobás úri ház keleti ablakán beköszöntött az áprilisi, ébresztő napsugár." Jajj... 

Tetszett még, hogy Hollósy Ármin báró utazgatásain keresztül rálátásunk nyílt az adott kor főbb kereskedelmi útvonalaira és az Osztrák-Magyar Monarchia érdekeltségeire is, például Tiencsin gyarmatra. 

A szerelmi szál is nagyon érzékletes, magával ragadta az ember lányát és pontosan olyan érzéseket keltettek bennem a pimasz párbeszédek, mint amiket Blanka élt át a könyv lapjain. Tetszettek a romantikus kirándulások, a véletlen találkozások és a sok izgalmas kaland, amit a Blanka-Ármin páros megélt együtt. Az egyik könyvbeli idézetem is ezekhez a találkákhoz kapcsolódik:

"– A hűtlenség nem egy sétánál kezdődik.

– Egy csóknál?

– Akkor kezdődik, kedves, mikor ezt a kérdést feltesszük magunknak." (186. oldal)

Szót ejtenék még Blanka karakteréről, aki bár nem feltétlenül volt szimpatikus számomra, de nagyon jól tükrözi a kor ideálját: nem túl határozott, inkább csendes szavú, de szorgalmas és nagy teherbírása van. Jól eltalált karakter, akárcsak Hollósy Ármin báró, akinek érces humora sokszor megmosolyogtatott olvasás közben.

A fél csillag mínusz a könyv elejének terjengősségért, a hatásvadász mondatokért ("Visszatekintve, a velem történtek már logikusnak és előre láthatónak tűnnek." > Hogy itt mire akart utalni az író, azt nem teljesen értem... Mi tűnt előre láthatónak? Hogy Blanka teljesen véletlenül összeszed egy udvarlót az Adrián?!?)  és azért jár, mert a kötetet a kezemben tartva sehol sem találok rá utalást, hogy ez nem egy önálló regény, hanem egy sorozat része. Ez pedig szerintem nem túl tisztességes. Ugyanakkor érdeklődve várom a folytatást és örülök, hogy elolvashattam. (Zárásul álljon itt a könyv szépséges belső borítója, amiről nem találtam infót, hogy honnan származik - azt hittem ez is a borítót tervező grafikus munkája-, de pár napja Karády Anna posztolta az írói oldalán, hogy ez Nevenko žunić munkája, így legalább már ezt is tudjuk... 😊 )