Zubor Rozi - Nyári szünet

 
Kiadó: Álomgyár Kiadó

Kiadás éve: 2026

Stílus: Szórakoztató

Értékelés: 5/5 

Előzmények:

Ki ne ismerné Zubor Rozit? Újságíró, podcaster, édesanya, író... Egy nő, aki mindig képes megújulni. Az elmúlt években megjelent regényei mind az emberi lélek mélységeibe vezettek, elmélkedésre késztettek. Idén nyáron viszont valami olyannal lepett meg bennünket, ami teljesen más, mint, amit eddig megszokhattunk tőle, mégis nagyon Rozis: egy szórakoztató kötet, ami rámutat, hogy az anyukák élete nem csak játék és mese... Már a könyv külseje is egy könnyedebb történetet sejtet: vidám színek, napraforgók és puhaborító. Mi ez, ha nem a tökéletes strandkönyv receptje? Mégis, a Nyári szünet több lesz annál. Elmesélem, miért érzem ezt.

Cselekmény:

Adott 4 nő, vagyis anya, akik eltökélik, hogy az idei nyár végre róluk (is) fog szólni. Nem kérnek sokat, csak egy rövidke közös programot, amit együtt, gyerekek és férjek nélkül, négyesben tudnak eltölteni. Esetleg egy hétvégét. Nem tűnik soknak, ugye? Mégis, mire a regény végére érünk, rájövük: ez szinte kivitelezhetetlen. 

De kik is ők? Bogi, a mindig segíteni akaró, gyermekek nyelvén értő tündér. Anett, a szervező, aki mindig mindent előre akar tudni és eszénél csak a nyelve élesebb. Rami, az elvált nő, aki nem hajlandó elhagyni magát és újra a nagy Ő keresésébe kezd (minden erejével). És Iza, a - el sem hiszem, hogy ezt leírom 😅 - MILF jógaoktató, erős önértékelési komplexussal. Annyi talán ebből a nyúlfarknyi jellemzésemből is kitűnik, hogy karaktereink egyszerre szeretnivalóak és roppant idegesítőek is. A kérdés csak az, adsz-e nekik időt, hogy megszerettessék magukat veled😊!

Értékelés:  

Miért olvasok olyan könyvet, ami anyukákról szól, mikor nincs gyerekem és nem is akarok? Nem köntörfalazok: voltak pillanatok, amikor ez a kérdés bennem is megfogalmazódott😅! Kulisszatitok: ezúttal nem olvastam elő ezt a regényt. Bár volt róla szó Rozival, de ő inkább olyan előolvasókat választott, akik értik és átélték ezeket a helyzeteket. Ez a döntése okosnak bizonyult, annak ellenére is, hogy sikerült megkedvelnem ezt a regényt. Még, ha nehezebben is az átlagosnál. 

Kezdjük azzal, hogy rengeteg sok volt benne a - számomra - furcsa gyereknevelési tanács. Csak, hogy egy példát mondjak: elsős gyereket (vagy 7 éveset?) nem küldünk ottalvós táborba... Tessék?! Már miért is ne? Én elsős koromban saját magam választottam ki az újsághirdetésből, hogy lovastáborba szeretnék menni. És túléltem. Visszatérve a lényegre, sokszor zavart, hogy ezek a nők általánosítottak, nem esélyt adni vagy megérteni akartak, hanem betonbiztos véleményük volt mindenről. Ott volt a túlféltés is, amivel szintén nem tudtam mit kezdeni. Fuh, nagyon másként látom a világot, mint ezek a karakterek 😅. És ez rohadtul zavart! (Azért megemlíteném Bogit, mint karaktert, mert ő volt az egyetlen, akit a kezdetektől tudtam szeretni és tényleg úgy állt a gyerekekhez, ahogyan - szerintem - egy anyának kellene.) 

Aztán, úgy a 140. oldal magasságában elérkeztem oda, hogy rájöttem: nem az én anyám egyikük sem (szerencsére😅). És innentől úgy tudtam rájuk nézni, mint nőkre. Esendő nőkre, akiknek vannak hibáik. Igen. Akárcsak nekem, gyerekmentesen. És ahogyan ez a gondolat megszületett bennem, már nem a gyereknevelési praktikáikat elemeztem, meg ítélkeztem, hanem olyannak próbáltam őket szeretni amilyenek. Itt fordult át nálam a történet és tudtam jó szívvel, őszintén mosolyogva értékelni. 

Ahhoz azonban, hogy 140 oldalt kibírjak egy olyan könyvből, ami ennyire távol esik a komfortzónámtól, kellett Rozi stílusa. A humora (amit gyermektelen nőként is imádni fogtok - például a hosszas közös brainstorming arról, miért is ülnek a férfiak órákig a budin), a könnyed ám lényegretörő stílusa és őszinte hangneme. Ezért is hangsúlyozom sokszor, hogy adjunk esélyt egy regénynek akkor is, ha nem szippant be az első oldalakon. Jó szívvel ajánlom anyukáknak, akik úgy érzik ők nem mintaanyák és hiába terveznek; de hozzám hasonló gyermekteleneknek is emlékezetes olvasmány lehet, hisz rengeteg empátiát tanulhatunk belőle.

Drága Rozi, ha ezt olvasod, kivételeset alkottál! Ezúttal nem a mélyremenő lélektannal, hanem a gyógyító és segítő humorral, ami még a teljesen kívülállók számára is érthető.