Pálmai-Lantos Éva: Borneó gyöngyei

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2024

Stílus: Családregény, Kaland

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Tavaly találtam rá Pálmai-Lantos Éva "Andalúz örökség" című kötetére, ami pillanatok alatt elvarázsolt. Zseniális stílus, sodró lendület és tűpontos helyismeret jellemzi a könyvet! Éjszakákat töltöttem azzal, hogy próbáltam kideríteni ki lehet ez az írópáros, de túl jó volt az inkognitó, mindenütt falakba ütköztem 😀. Az első kötetüknél úgy döntöttek nem fedik fel magukat, így külön öröm volt számomra, hogy a 2024-es Könyvhéten dedikáltak is, ahol természetesen azonnal megtaláltam őket a Borneó gyöngyeivel. Ekkor jött a kellemes meglepetés, hogy az egyiküket "ismerem". Nevezetesen Szélesi Sándort, aki a Buda & Pest regény kapcsán került a látókörömbe. A páros másik tagja Vancsó Éva, akit, bár addig nem ismertem, rögtön elbűvölt közvetlen személyiségével.

Nem tudtam ellenállni és megkérdeztem miért csak a második könyvnél mutatkoztak be a közönségnek. Erre azt a választ kaptam, hogy rádöbbentek, szeretnének író-olvasó találkozókon jelen lenni, de ez csak akkor lehetséges, ha felfedik magukat. Akkor még tapasztalatlanabb voltam, így fotóm nincs a nagy találkozásról, csak a rettentő kedves dedikálás, amit Évi írt. És hogy miért halogattam ennek a csodakötetnek az olvasását majd egy évig? Van egy olyan rettenetes szokásom, hogy a jó könyveket rosszabb napokra tartogatom és csak akkor kezdek nekik, ha van utánpótlás😂. Ez pedig a Zanzibár lángjai képében megérkezett, így sorra került a Borneó gyöngyei. Fogadjátok szeretettel az ajánlásom😊!

Cselekmény:

A történet két idősíkon játszódik: az egyik szál az 1856-57-es évek Kuchingjában, a másik pedig napjainkban, felváltva Borneón és Budapest. De hogy kerül az olvasó Borneóra?

Napjainkban: Szakályi Veronikát legjobb barátja, a sármos Roland, egy DNS alapú családfakutatással lepi meg 30. születésnapja alkalmából. A lányt még csecsemőkorában örökbe fogadták és sosem tervezte, hogy megkeresi a vérszerinti szüleit, legalábbis eddig... Mikor mindennapi világa összeomlani látszik, úgy gondolja épp ideje szembe nézni a múlttal és rádöbben: feltehetően Borneóig vezetnek a szálak. Hirtelen elhatározásból Kuchingra utazik és nyomozni kezd, míg a háttérben egy rég elfeledett történet bontakozik ki...

1856: Edward Wynand Thompson egy kalóztámadást és egy kalandos szingapúri ópiumbarlangban tett szerencsétlen kirándulást követően érkezik a gyorsan fejlődő, de még mindig kétarcú Kuchingba, ahol barátjával John Hurt-tel fedezik fel a várost és a környező területeket. Útjuk hamarosan a földi dajakok birodalmába vezet, akik arról híresek, hogy ellenségeik levágott fejeit gyűjtik és szárított formában házuk díszítésére használják. Így különös meglepetésként éri a két britet a csodaszép bennszülött lány, aki rövidesen kis csapatukhoz csatlakozik, szerencsétlen események sorozatát indítva el ezzel...

Értékelés: 

Tudatos könyvvásárlóként nagyon kevés olyan szerző van jelenleg, akiben annyira bízom, hogy olvasás nélkül megveszem a kötetét. Az Évi-Sándor páros ilyen. Ezt pedig egyetlen kötetükkel érték el nálam, ami legyünk őszinték, nagyon nagy szó! Ha nem tudnám, hogy két ember írta ezeket a történeteket, meg nem mondanám. Nah jó, a brigg hajó és az ágyúk leírása talán kissé gyanús lett volna, de annyira nem feltűnő 😝! Mivel rendkívül rövid szakasza ez a kötetnek.

Bár nem egy vaskos kötet, de nagyon tömény. Imádtam a pontos leírásokat, amik alapján a Google segítségével minden helyszínt megtaláltam és néha el is vesztem bennük😅, arra eszmélve, hogy órák óta a dajakok koponyáit keresgélem vagy James Brooke (Borneó fehér rádzsájának) életéről próbálok minél többet megtudni. Ez a könyv folyamatosan fenntartja az ember figyelmét, miközben egy zseniálisan felépített szórakoztató történelemleckét kap az olvasó. Ha pedig már épp kezdene sok lenni a tanulásból, akkor jó érzéssel ugrunk egyet a Veronika szálra és kutatjuk tovább a gyökereit vagy Borneó varázslatos látnivalóit.

A másik kedvenc meglepetésem a rengeteg elgondolkodtató gondolat, ami a könyv lapjain szerepel. Pár kedvenc idézetem:

"Ha az ember egyedül utazik, másként látja a világot. Többet lát, mert minden vegyértéke szabad, hogy így fogalmazzak." - 199.o.

"A legrosszabb, amit valakivel tehetsz, ha megfosztod a döntés lehetőségétől." - 372.o.

Évi és Sándor annyira jó érzékkel vezetik a történet szálait, hogy a notórius előre lapozókat (mint én😁) is sikerül átverniük a kötet végkifejletével kapcsolatban. Ritkán pityergek könyveken, de most sikerült. Nagyon meghatott egy-két jelenet. A feltétlen szeretet és a tény, hogy a vér nem válik vízzé. 

Ez az izgalmas, lendületes kötet olyan egzotikus tájakra varázsolja az olvasót, ahová magától valószínűleg sosem jutna el, miközben hol megnevetteti, máskor pedig összefacsarja a szívét. Ez az a páratlanul egybe gyúrt történelmi, kaland és családregény, amit kár lenne kihagynod!

Köszönet a General Press kiadónak, hogy felkarolta ezt a hiánypótló műfajt és megörvendeztetett bennünket olvasókat ezzel a trilógiával! Őszintén remélem, hogy Pálmai-Lantos Évával való utazásunk ezen a ponton nem ér véget! Tűkön ülve várom a folytatást...😊