Eva-Maria Bast: A vanília illata

Bielefeld asszonyai 1.

Kiadó:

Kossuth Kiadó

Kiadás éve: 2023

Stílus: Történelmi, Életrajzi

Értékelés: 5/5

Előzmények:

Imádom a Kossuth Kiadó ikonikus nők sorozatát, illetve a részben ehhez kapcsolódó történelmi sorozatait. Fontos, hogy tudjuk, honnan is indultunk mi, nők, és hová érkeztünk. Hogy tudjuk, kik voltak azok az elődeink, akiknek köszönhetően nekünk már egy kicsit könnyebb. Akik egyszerre követendő példák és híres történelmi személyiségek. Gyógyszerészként a kémiához is van egy kis affinitásom, sütni is nagyon szeretek, így egyértelmű volt, hogy a Bielefeld asszonyai című sorozatot mindenképpen el kell olvasnom. 

Cselekmény:

Adott egy fiatal fiú, aki elvesztette szeretett testvéreit, így bármennyire is a cukrászat felé húzná a szíve, gyógyszerész akar lenni, hogy minden bajba jutotton segíteni tudjon és új gyógyszereket találhasson fel, hogy életeket mentsen. Ő Carl Meister, aki gyógyszerész lett, de inkább becsületből, semmint valódi lelkesedésből. 

Telnek-múlnak az évek, mígnem egy véletlen folytán az az ötlete támad, hogy háziasszonyok számára is elérhető sütőport kellene gyártania, hogy bárki képes legyen csodás tortákat sütni a saját otthonában. De itt nem állt meg az ötletelésben! Ő találta fel a vaníliás cukrot és a pudingport is. Tudjátok milyen bonyolult volt a pudingpor feltalálása előtt egy puding elkészítése? A könyv erre is részletesen kitér: "Száznegyven gramm friss vajat felforrósítunk, hetven gramm porrá tört cukrot és száznegyven gramm lisztet adunk hozzá, pár percig főzzük, de lassan, hogy a liszt ne kapjon színt. Erre rávágunk egy rúd vaníliát, felfőzzük fél liter édes tejszínnel, amelyet apránként öntünk a masszához, majd sűrű szószt főzünk belőle, és átpasszírozzuk egy tálba. Ehhez adjunk még két tojássárgáját és száznegyven gramm porrá tört cukrot, majd keverjük fél órát, míg habos lesz. Ezután nyolc felvert tojás habját óvatosan belekeverjük"...( Idézet, 214.o.) Nem tudom ti hogy vagytok vele, de engem már a "liszt ne kapjon színt" résznél elvesztettek, nem hogy még FÉL ÓRÁT kevergessek egy masszát míg habos lesz... Személy szerint rendkívül hálás vagyok Dr. August Oetkernek (upsz, Dr. Carl Meisternek) a pudingporért! 

És ahogyan a mondás is tartja: "Minden férfi mögött áll egy nő.", aki ez esetben a regénybeli Josephine Meister. Egyszerre csodás családanya, kreatív marketinges és tehetséges rajzoló. Az ő nevéhez kötődik a cég lógója, az ötlet, hogy apró receptek találhatóak a vaníliás cukor hátoldalán (amiket gyűjteni lehet, arra ösztönözve a vásárlókat, hogy még több tasakkal vegyenek) és számos plakát is.

Mégis, hiába a siker, mint minden házasságban, itt is vannak hullámvölgyek, melyeket Carl-lal és Josephine-nel izgulhatunk végig. Vajon sikerül újra egymásra találniuk?

Értékelés: 

Ez egy zseniálisan megírt kötet. A kémiai háttere teljességgel rendben van és még izgalmas is! A kísérletezések, a receptleírások, a marketing fogások mind-mind zseniálisak. És talán az a legmeghökkentőbb, hogy mindezek a mai napig ugyanazok a receptúrák és csomagolások. Ha ma felkapunk egy Dr. Oetker vaníliás cukrot ugyanazt az élményt kapjuk, mint az 1800-as évek végén. Mi ez, ha nem tartós minőség?

Egy dolog volt a könyvben, amivel nem tudtam mit kezdeni... Nem nagyon találtam Dr. Carl Meister-ről semmit sem az interneten (kivéve egy német hölgy szintén könyves blogját). Aztán jött a nagy felismerés, hogy ez a kötet nem is róla szól, hanem Dr. August Oetker-ről! A könyvben sehol nem hangzik el a Dr. Oetker név, feltehetően okkal, mivel bizonyos szálak teljességgel kitaláltak a szerző utószava szerint.

Ez a könyv egyszerre ismeretterjesztő és történelmi is. Megismerhetjük az 1800-as évek végi Berlint és Bielefeld-et, valamint a kor nőinek helyzetét. Számomra ez volt a könyv egyik erőssége: elismeri Josephine-t (valójában Caroline Jacobi) és a munkásságát egy férfiak uralta világban. Rámutat arra, hogy egy nő nem kevesebb csak azért, mert nőnek született. Ugyanazokkal a - ha nem jobb - tulajdonságokkal rendelkezik, mint egy férfi. Nem halljuk ezt eleget, pedig Caroline már a 19. század végén is képes volt erre! Nagyon ritkán olvasok olyan köteteket, amik azt hangsúlyozzák, hogy egy nő lehet egyszerre sikeres üzletasszony és nagyszerű családanya is. Ez a regény ezért is lett rögvest a kedvencem! Alig várom a második részt.

(Zárásul - bár nem szoktam ilyet - egy zseniális fotó, ami magával ragadott. Az alábbi blogról emeltem át: https://fraugoetheliest.wordpress.com/2022/10/01/suslicher-duft-und-bittere-ereignisse/ )