B. E. Belle: A telepi lány

Egy kislány felemelkedésének megható és tanulságos története

Kiadó: Maraton

Kiadás éve: 2023

Stílus: Önéletrajzi

Értékelés: 5/5

Előzmények:

B. E. Belle munkásságát már a kezdetektől követem (kisebb kihagyással). Szeretem, hogy a könyveinek mindig mélyebb mondanivalója van és hogy azaz író, aki nem fél egyedi hangon fogalmazni. Így, mikor olvastam, hogy "A telepi lány" novella sorozata kiadásra kerül, tudtam, hogy ezt be kell szereznem. 

Az ünnepi könyvhéten volt szerencsém találkozni az írónővel (miután kiálltam a 2.5 órás sort) és dedikáltatni vele a könyvemet. Azt írta dedikálásként, hogy "mint falevél a dombtetőn". Rögtön Máté Péter dalára asszociáltam, a "Most élsz"-re. De abban - most utána néztem- nem volt "mint". Szóval ez egy kis csúsztatásos jelentéssel bíró mondat lehet. (Nem spoilerezem el, hogy honnan jön a falevél. Csak annyit, hogy ez a motívum szerepel a könyv egyes fejezeteinél.)

Még aznap este (2023. június 10.) olvasni kezdtem és az első 5 fejezet után letettem, mert ez a könyv nehéz. Persze, nem lapjaiban - hiszen összesen 167 oldal-, hanem a mondanivalójában. Ahhoz túl kemény, hogy egy este alatt végigrohanjak rajta, ugyanakkor, ha pedig időt adok magamnak, akkor elveszek az idő folyamában a történteken elmélkedve. Így történt, hogy 2.5 hónap alatt sikerült csak kiolvasni.

Cselekmény:

 Kis blogom életében talán ez lesz a legnehezebb bejegyzésem olyan szempontból, hogy hangsúlyt fektetek arra, hogy ne spoilerezzek. Ennél a könyvnél viszont ez nagyjából lehetetlen. Így nem is szeretnék részletekbe menni, inkább kérdéseket tennék fel: 

- (Hogyan) Lehetséges kitörni egy bántalmazó kapcsolatból?

- Mennyiben/mennyire határoznak meg bennünket korai éveink?

- Van esély újrakezdeni? És még egyszer újra kezdeni az újrakezdés után?

- Vajon én lennék annyira bátor, hogy kiteregessem életem legnehezebb időszakait egy könyv lapjain, hogy ebből mások erőt meríthessenek és ezáltal segíthessek rajtuk?

Nem ígérem, hogy erre mind választ kapunk, de hogy elgondolkodik rajta az ember, az biztos. És végtére is ez a cél, nem pedig a sajnálat. Bár bevallom, sokszor olyan szívesen megöleltem volna a kis Lénát, hogy érezze, szeretik. (A kis plüssállat a képen az előtte való "tisztelgés".)

Értékelés:

Mindig is nehezemre esett véleményt írni egy másik ember életéről. Mármint, egyáltalán nem tartom etikusnak, hogy 3 vagy 5 csillagot adjak egy önéletrajzi regényre, mert mire fel? Ez kb. olyan, mintha az író életét értékelném. Ilyenkor jön az, hogy nagyon el kell vonatkoztatni az eseményektől és csak a stílusra koncentrálni. Másképp, szerintem, nem lehet és nem is etikus. (Hasonló olvasmányélményem volt Böszörményi Gyulától a Kucó és más életszilánkok.) 

Egyszerre szerettem volna segíteni ezen a kislányon és eltávolodni is a sok "rossztól", ami a könyv lapjaiból áradt felém. Egyet kell értsek azzal a kijelentéssel, hogy egyeseknek nehezebb életet osztott a Sors, de visszacsinálni már nem lehet. Talán annyit tehetünk, hogy megpróbálunk kissé empatikusabbak lenni egymással és a Világgal szemben is. 

Számomra nagyon érdekes volt az E/3. Sokszor hallottam már, hogy, ha egy író el akar távolodni az eseményektől, vagy ha kevésbé akarja, hogy nyomot hagyjanak rajta, akkor E/3.-at használ. Itt volt egy olyan érzésem, hogy nem véletlen. Nyugodtan írhatott volna E/1.-ben is, hisz róla szólt a történet, mégis maradt a kívülálló mesélő figurájánál. 

Amit nekem adott:

Az élményt, hogy ott lehettem az ünnepi könyvhéten és dedikáltathattam ezt a különleges kötetet. Hogy beszélgethettem Belle-lel. Az érzést, hogy még jobban tisztelem, mint eddig.